Népmese, legenda, monda kerestetik!

Be kell vallanom, hogy nem saját gondolat. Loptam (ezt is 😀 )! Azaz csak segíteni szeretnék abban, hogy minél több háromszéki, erdővidéki, székely népalkotás összegyűljön. És ebben kérem a Te segítségedet is!

Tudom, fáradtsággal jár elmenni a faluba’ élő öregekhez s ilyesmiről kérdezgetni őket! De akkor is megéri. Először is jobban megismered a néphiedelmet. Másodszor rájössz, hogy a kertetek végén folyó pataknak miért éppen az a neve, ami. Harmadszor: nem unatkozol otthon. Negyedszer pedig segítesz nekem!

Egyelőre sajnos nemtom mit ajánlhatnék fel cserébe. Egyelőre egy szimbolikus első-második-harmadik hely mindenképpen biztosított – már ha lehet rangsorolni az ilyen alkotásokat. Itt közlöm a beérkezett műveket. Jó lenne azt is feltüntetni, hogy ki, hol, kitől hallotta és jegyezte le!

Minden esetre a barnisimon@yahoo.com címre lehet küldözgetni mailben azokat a meséket, legendákat, mondákat, amiknek főszereplői a székelyek, vagy amik Háromszékkel, Erdővidékkel vagy Székelyfölddel kapcsolatosak.

Előre is köszönöm szépen!

Egyetemkezdés

Megint itt az ősz. S a hideg, az eső, a szél. S itt az egyetemkezdés. Jönnek a “gólyák”, okosabbnál okosabbak, szebbeknél szebbek, ügyesebbnél ügyesebbek, és mind telve vannak tervekkel, lázas tenniakarással.

Így voltam vele én is! Nem csak első éven, hanem minden év megkezdésekor. Annyi tervem volt, ami mind arra várt, hogy elkészüljön. Az optimizmus nem engedett helyet a félelemnek, hogy esetleg nem lesz minden úgy, ahogy elterveztem. A szobatársaimmal cipekedtünk, szobát rendeztünk, takarítottunk s elégedettek voltunk azzal, amit elkészítettünk!

Az idén pedig nem ért utol ez a tenniakarás! Láttam Zsuzsán s Krisztinán, ahogy fáradhatatlanul pakoltak, takarítottak, tervezgettek! Engem valahogy nem kerített a hatalmába! Nem szeretném azt hinni, hogy már nincs olyan valami a fejemben, amit tervnek neveznek! Van! Csak valahogy másféle tenniarkarásban nyilvánulnak meg…

Pedig jobb volt, amíg még én is olyan fáradhatatlan, lázas, szűnni alig akaró tenniakarással kezdtem az évet! Legalább kisebbek voltak a nehézségek (vagy csak kisebbnek tűntek), rövidebbek a percek, és közelibb volt a jövő!

Gyermeknek lenni jó!

A tegnap este meglátogattuk azt a játszóteret, ami a tömbház előtt van! Hinta nekünk is volt otthon, de csúúúúúúszda! Az nem volt… talán ezért van, hogy bárhol, bármikor látok egy csúszdát, felébred bennem a gyermeki vágy: Ereszkedjünk egyet. Csak két másodperc, mire az aljára érek, de akkor is vagány! Habár nem nekünk méretezték a blokkkkk előtti csúszókát, mégis kipróbáltuk. Jó volt gyereknek lenni arra a pár percre…

S közben az jutott eszembe, hogy mindig jó gyermeknek lenni. Jó – agyondarált közhelyekkel élve 😀 – egy nép gyermekének lenni, Isten gyermekének lenni! És úgy általában a szüleink gyermekeinek lenni. Tudom, sajnos van olyan, aki nem így gondolja. Különböző okokból kiindulva asszondja, hogy ő nem elégedett a szüleivel, szívesen lenne másnak a gyermeke! Nem azt mondom, hogy minden gyermeknek van ilyen időszaka, de sokan meg kell birkózzanak ezzel, hogy elérjenek arra az érzésre: “Szeretem a szüleimet, és nem lennék senki más gyermeke!”

Van olyan is, akinek nem adatott meg igazán az érzés: “Valakinek gyermeke vagyok!” S ha érzi is, nem tudja, hogy kinek, mert árva. A nevelőszülei igyekeznek, de mégis érzi, hogy ez nem az igazi. Egy kicsit mindig féltékenyen nézi, ahogy a fekete hajú, fekete szemű sovány gyereket kézen fogja a fekete hajú, fekete szemű sovány apja, és bevezeti az élet dolgainak sűrűségébe.

Gyermeknek lenni felelősség is. Nem csak az iskolában kapott jegyekre kell gondolni, hanem a felnőtt korra is. Mikor már nem az édesapám házában lakom, nem az édesanyám főztjét eszem. Van egy másik család, ahol én vagyok az apa, és úgy nevelem a gyermekemet, ahogy édesapám nevelt engem. Apa vagyok, de gyermek is. Bizonyos értelemben elszakadtam a szüleimtől, de ők akkor is büszkék ha valakitől dícséretet hallanak felőlünk, s szomorúak, ha nem jól alakulnak a dolgaink. Felelősség, hogy lássák: a tizen-huszon év nevelésnek ember lett az eredménye. Hogy azt a sok szeretetet, segítséget, amit kaptunk, egyszer kamatostól visszaadjuk…

Nem csak akkor jó gyermeknek lenni, amikor a gondokat elfeledve játszunk! Akkor is, amikor ez felelőséggel, önfeláldozással és odaadással jár!

Gyermeknek születünk, és gyermekekként is halunk meg… egyszer!

Kicsit hasonló itt!

A Magyar Dal Napja Háromszéken

 

Most olvastam az erdélypontmán:

2010 szeptember 12-én van a Magyar Dal Napja. Az eseménynek nemcsak az a célja, hogy méltó módon ünnepelje zenéink nagyszerűségét és sokszínűségét, hanem az is, hogy felhívja a figyelmet a magyar muzsika szeretetére és a közös hangok megtartására, ápolására, a zenei hagyomány és progresszió lehetőségeire.
Ebből az alkalomból hirdeti meg az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete A LEGJOBB MAGYAR DAL című akciót, segíts megtalálni a legnépszerűbb és legjobb magyar dalokat! A beküldött dalokból összeáll egy toplista. Szeptember 12-én és 13-án a sepsiszentgyörgyi Sepsi Rádió ezeket a dalokat játssza majd, hiszen ezek a háromszéki fiatalok kedvenc dalai.
A dalok bármilyen műfajt képviselhetnek.

Küldd el kedvenc magyar dalod mp3 formátumban az emihirek@yahoo.com címre.
Határidő: szeptember 11.
A http://www.emihirek.ro oldalon különböző közéleti személyiségek kedvenc dalait is megtekintheted.
Köszönjük, hogy hozzájárulásoddal a erősíted a mozgalmat.

 

UI: a simonbarni.erdofule.ro-n is olvastam azután! 😀 😛

Minden negyedik román utál?

Ha nem is utál minden negyedik román, azért vonakodna attól, hogy a pereputtya nehogy egy magyarral házasodjon! Plusz a román lakosok 15 százaléka nem lenne magyar ember szomszédja!

Mi még így is jól állunk, mert szegény(?) cigányokat még ennyire sem tolerálják országunk hű állampolgárai.

A németeket viszont szívesen fogadnák! Biztos azért, mert az erdélyi magyarok Európa szemete. Az innen dolgozni kivándorolt magyarokat utasították ki a fél kontinensről lopás miatt, vagy körözik mindenféle bűncselekményért!

Azért kíváncsi lennék, hogy mi a magyarok véleménye erről…

Bővebben az impulzus.ro-n!

Nem értem ezt a világot!

Lassan kezdem nem érteni az országot. Mintha minden teljesen megfordulna.

Murokhámozás közben jutott eszembe, hogy a bio termékek miért drágábbak? Mikor arra nem kell(ene) annyi vegyszer, így olcsóbban meg lehet termelni. Az agyonvegyszerezett zöldségek és gyümölcsök pedig drágábbak kellene legyenek: naponta többször kell vegyszerezni. Többe kerül a termelése.

Egy másik dolog, az a nemek cseréje! Annyi lányos fiút lehet látni! Miért? Nem jó nekik fiúnak lenni? Muszáj nőiesen beszélni és ahhoz mérten öltözködni és viselkedni? Miért nem jó annak lenni, aminek Isten teremtett? Vagy csak így bevillan, hogy holnaptól lány akarok lenni, s akkor az leszek!? A csajok pedig mély hangon fognak beszélni és verik a fiúkat?!

A munkahelyek! Kezd az is megfordulni! Miért azok kapják a legjobb állást, akiknek amúgy is folyik el a pénzük? Miért nem olyant tesznek oda dolgozni, aki ért is hozzá, és megdolgozik a pénzéért, amire szüksége van? Vagy ha fel is veszik azt, aki ért hozzá, miniálbérért maximális munkát kell elvégeznie! Ezt így kell….

A politikusok, az ország atyjai és anyjai sem azon vannak, hogy valahogy kikapaszkodjunk az adósságból. Még egy kicsi pénzt kérünk, elvégre az sem ronthat már sokat a helyzeten! Ők persze meg sem érzik! Asszem új stratégiát terveltek ki: annyira meg kell szorítani a népességet, hogy mindenki vándoroljon ki az országból! Van, aki túlbuzgó: már autóval nyírja ki az állampolgárokat!

Minden megfordul… mindjárt az lesz normális, ha valami nem normális!

Még jó, hogy vannak állandó dolgok: te és én szegények vagyunk! 😀