Archívum

Archive for 2009. március

MKT – Enyed

március 30, 2009 4 hozzászólás

Mit meg nem ér egy jó tusolás!? De komolyan… vagy félórányit lehet gondolkodni egy tíz perces tusolás alatt! Ezalatt majdnem összetod állítani a fejedben, hogy mi tetszett az MKT-ban, mit tanultál, mit viszel haza. Szándékosan nem írtam le azt, hogy „Mi tetszett és mi nem?”. Nem szívatlak, komolyan! Mert ami itt történt, lefolyt, helyet kapott, kialakult, létrejött, megszületett (stb.), az csak jó. Nem VOLT, hanem az is marad.
Mikor jöttem, akkor nem ismertem senkit a csapatból. Járit igen. Időközben Edith is be lett mutatva, beszélgettünk, de nem mondhatom, hogy megismertem. Aztán jött a többi ismeretlen emberke, akik átlagban három évvel kisebbek, mint én. Mekkora tekintélyem lehetett, mi? Nem! Nem volt, és örülök neki. Éreztem, hogy egy vagyok a többiek közül, ahol mindenki egyforma. Asszem, ez volt az első olyan csoport, ahol nem volt szimpi vagy nem szimpi. Büszke vagyok magamra, hogy elmondhatom: ide nem hoztam előítéleteket, vagy elhamarkodott ítéleteket. Csak magamat, a Bibliát, énekeskönyvet, tollat, cerkát, lapot, fényképezőt és Aladárt (Aki nem ismerné, annak elmondom, hogy Aladár a gépem, és nagyon ügyes! :p ).
Az ismerkedő játékok oldották a hangulatot. De ennyi – „A Steve Úr” kifejezésével élve – „vagesz” ember között nem is volt semmiféle távolságtartás, vagy visszahúzódottság. Mindenki olyan természetes, olyan… mosolygó volt. Megnyugtatott ez a csoportkép.
Aztán jött a péntek. A napot Kata (Ismét egy. Mennyi bajom van velük. Ennek most mi legyen a neve? Mert van Kata, KatI(Tudod, a másik) és most Kató Kata) látványos produkciója indította útjára. Sajnos Takival nem tudtak megegyezni, abban, hogy mi a jobb: énekelve felkölteni a többieket, vagy aludni még vagy öt percet. Taki helyesen, Kata rosszul döntött: Elkezdett énekelni. Hiába jött a BUMMM – BUMMM – BUMMM, mert alig akartunk felkelni. Talán a Kata tehetsége tette, de az is lehet, hogy a reggeli ígérete is besegített: lassan kászálódtunk! S utána keeeeeeeeenyeeeeeeeeeeeed enni!
Eddig a pontig minden nap egyforma volt. Ezután jött a sok vagány program.
Első nap Nagy Tibi tartott egy ollllllyan előadást, amiből kiderült, hogy mi a baj a világgal. Nem csak ő mondott, mi hallgattunk. A bemutatott filmek eléggé megfogtak, jók voltak a jelenetek. Az ötlet, hogy írjuk fel egy lapra a gondokat és aztán próbáljuk kitalálni a megoldást rá.
Azután jött a csoportdinamika, az önismeret. A kettő között volt egy ebéd, hogy töltekezzünk fel rendesen testileg is.
Ezután Jött Steve. Kiderült, hogy mi a Biblia. Arra a kérdésére, hogy „Szent-e a Biblia?” hosszú gondolkodás után félve kimondtuk: neeeeeeeeeeem! Elmondta, hogy csak Isten igéje szent. Terjedése nem függ az emberi adottságoktól. Egyesek szerint erre kicsit rácáfolt a vasárnapi istentiszteleten az enyedi tiszteletes…
Aztán gyorsan eltelt az esti áhítat. Észre se vettük, s a tizenegy órai takarodó egykor volt.
De sebaj. Az éjszaka majdnem elég volt arra, hogy kipihenjük magunkat. Jó is lett volna. Csak jött Andor, reggeliztünk. Áhítat. Aztán elmondta azt is, h „Ki Jézus?” Majd ismét dinamikusak lettünk: hidat kellett építeni. A mienk hosszabb volt, és erősebb. A másik csapaté rövidebb, gyengébb és szebb…
De még hátra volt a másnapi Photo Hunt. Össze-vissza jártuk a várost, s megkerestünk a szervezőknek mindenféle nevezetességet. Nehezen, de nyertünk. Nem a mi csapatunk, hanem mindenki.
Erre főleg akkor jöttem rá, amikor a többiek tartottak a magasban.
Szép volt, jó volt. De főleg tanulságos.
Ha most megkérdezné Taki, hogy mi az az egy szó, amiben összefoglaljuk ezt a továbbképzést, vagy a kezdet, vagy a maradandó lenne. Köszi mindenkinek.

Game

CSAPAT

Pityergő

Reklámok
Kategóriák:MKT Címke: , , , ,

Happy Park

március 23, 2009 2 hozzászólás

Nem gondoltam volna, hogy a mai nap így jön össze. Főleg azért, mert a tegnap nem igazán volt időm elmenni a gyerekekhez. De ma a kilenckor való sikeres kelés örömére, egy tusolás segítségével, kávészürcsölgetés a HÁJFÁJV nézegetés közben felébredtem és tíz után pár perccel már el is voltam indulva a Dorobantilor felé. A tegnap írtam körmélt, de hiába vártam öt percet a teológia kapuja előtt, nem jött senki. Na de mindegy, nagy vagyok már. Csak boldogulok pár gyerkőccel. De kicsit „beképzeltem magam”, mert biza nem ment volna Iulia nélkül.
Ki az? Számomra is rejtély. Mire észrevettem, Istvánka összebarátkozott vele. Hallottam, hogy megmondja a nevét, megörültem. De utána volt a baj, mert románul kellett idétlenkedjek. Nem, nem tudok valami jól románul. De a magyar istentiszteleten elég jól elmagyaráztam neki, hogy kábé miről is van szó. Istvánka szokás szerint igyekezett minél rosszabb lenni, de mikor senki se foglalkozott vele, feladta és szundikált egyet. Aszittem Kállay kidob minket. Főleg mikor Szilárd előszeretettel és szorgosan csattogtatta az énekeskönyvet. Marcika hozta a formáját: csendben volt. Iulia? Ő próbálta kihámozni, hogy miről is lehet szó a prédikációban. Nemtom mennyire sikerült, mert a magyar szókincse az „Isten” és „ámen” szavakkal ki is merült. Igyekeztem magyarázgatni, asszem felét megértette.
Na de most jön az igazán jó része, amit teljes szívemből élveztem: le a klubba s majd a pályára, mert olyan jó idő van… De Zabó asszonta, hogy elvisz minket a Pólusba. Miután sikerült Istvánkát meggyőzni, hogy nem szabad elől ülni… nem, hazudtam, nem sikerült meggyőzni. Szóval, miután nem sikerült Istvánkát meggyőzni, hogy neki nem szabad elől ülni, elindultunk. Hátul kényelmesen ültünk négyen. Kicsit zsibbadt a lábam, nem fért a karom, de élve megérkeztünk. Igyekeztünk meggyőzni a rossz gyermeket, hogy hazudja azt, hogy 12 éves, ha a rendőr kéri, de asszonta, ő nem hajlandó hazudni…ebben az esetben.
Na ez mind szép s jó. Szerintem miután Zabótól kaptak két-két hambit és egy-egy teát, azt gondolták, jobb már nem is lehet a nap. De lehet! Irány a HAPPY PARK. Ahol zokniban, gyerekek közt lehettem igazi gyerek. Csúszda, hinta, „ugráló izé”… mindent volt, ami kellett. Vagány volt, mikor a labdákkal betemetett Szilárd és Istvánka. Tetszett, hogy bármelyik „velem egykorúval” álltam szóba, senki nem nézte mekkora vagyok. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert csak a nyálam csorogna és vagy ötvenszer elmondanám ugyanazokat a dolgokat, s amit ennyiben lehet összefoglalni: jó gyereknek lenni! Asszem oda még visszamegyek.
De életemben nem beszéltem ennyit románul! Ettől eltekintve fényképek nélkül is életem egyik legszebb napjaként marad meg az emlékezetemben!

Kategóriák:Gyerekek Címke: , , ,

Heineken Lemon

március 16, 2009 4 hozzászólás

Ha a „mama” szó egy betűjét elveszed, és a másik hármat kicseréled, akkor azt kapod, hogy „sör”. Ettől a gondolattól hajtva mentünk el a Bi-Klubba, a Józsika törzshelyére. Ez nem a reklám helye, de elég jól érezheti ott magát az ember. Ha esetleg nem ismétlődne egy-egy szám óránként, ha a biliárd-asztal nem csalna, s az árak kicsivel kisebbek lennének, akkor emelné a fényét a helynek.
De nem ezért mentünk a „Bolyai utka 8”-ba, hanem azért, hogy legördítsünk egy sört. Önmagamhoz hűen, Csíkit ittam. Csodálkoztam, h nem csak Heineken, Heineken és Heineken kapható.
Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy a híres Heineken romániai kirendeltsége versenybe szállt a citromos sör terén a Redd’s és a Beck’s Lemon ellen. Az eddigi egyetlen Heineken Lemon gyár a világon a Bi-Klubban mükszik. Még csak a béta típust tesztelik, ezzel csalogatják az embereket. Ezzel a termékkel próbálják kizárni a versenyből a nagy konkurenciát: a Sorában kapható kétliteres Bürger vagy Golden sört.
Mivel a Heineken Lemon promóciós, nekem nem volt szerencsém megkóstolni. De Kinga beszámolója szerint speciális és csakis natúr alapanyagokból készült a következő módon: kiszállítják a Bibe a Heinekent, ahol hozzáadják az ízt adó natúr citromszeletet. És ezzel a mesterien kifejlesztett módszerrel máris készen van a Heineken Lemon.
Egészségetekre!
200903130011

Kategóriák:Uncategorized Címke: , , ,

Gyerekrecept

március 16, 2009 2 hozzászólás

Hogy kell gyereknek lenni? Egyszerű. Itt van rá egy recept. De nem kizárólagos, tehát más összetevőkkel és más módszerrel is el lehet készíteni. Mindenkinek saját ízlése szerint.

Hozzávalók: jókedv, csipetnyi napsütés, egy evőkanálnyi pénz (kihagyható), játszótér, Istvánka, Szilárd, Marcika, Eszter ( = Zsuzsa, Krisztina), Timi, Dzsédzsé, Barni

Elkészítés: kabátot veszel magadra, miután Dzsédzsé bekopog hozzád. Legyalogolsz vele a lépcsőn, de a kapusháztól visszaszaladsz a fényképezőért, különben csak emlékek maradnak a végső ízről, és nem lesz tárgyi bizonyíték arról, amit kotyvasztottunk. Miután mindez megvan, elsétálunk a Dorobantilorra, és összekeverjük Dzsédszét, Esztert ( = Zsuzsa, Krisztina) és Barnit a másik három összetevővel: Szilárdot, Istvánkát és Marcit. Istánt a Barni nyakaközé öntjük és máris tehetünk egy harminc perces sétát, amíg megfelelően összekeverednek az alapanyagok. Ízlés szerint tehetünk hozzá banánt, narancsot, vagy paradicsomot. Meg lehet spékelni esetleg pár csokis vagy vaníliás kiflivel is. Ha nincs habverőnk, lehet helyettesíteni csúszdával, hintával, kisautóval, vagy esetleg Spiderman-álarccal. Körülbelül egy órát kevergetjük így, hogy elég sárosak, piszkosak, paradicsomfoltosak és fáradtak legyünk. Ha elértük a kellő hatást, egy húsz perces séta idejére állni hagyjuk.
Tálalhatjuk bármivel, mindenképp fincsi. A fárasztó munka megéri, mert kellemes, elégedettségre hasonlító érzést ad. Jó étvágyat!
(Képek majd lesznek, ha sikerült PS-t tenni a gépemre!)

Kategóriák:Gyerekek Címke: , , ,

Istvánka olvasott!

március 15, 2009 3 hozzászólás

Azért van felkiáltó jel az „Istvánka olvasott” után, mert valahogy úgy kell kimondani, mint a „What’s uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuup!”-ot. Szenzáció? Igen, az! Mert ezzel olyasmit produkált, amire nem sokan lennének képesek. Képzeld csak el: fejjel lefele kinyitod a Bibliát a Mózes második könyvének huszonvalahányadik részére és elolvasta a csodálatos halfogás történetét (Lukács 5). De az az – Árpit, a tizennegyediket idézve – „Isteni hatalom”, hogy Istvánka nem tud olvasni. Mondjuk ez így hazugság lenne. Tehát hibaigazítással: Istvánka nem tud olvasni, csak Brailleban.
Jöjjön a leleplezés! Hogy tudta a történetet elolvasni? Úgy, hogy azelőtt elmondtam neki és Marcikának. S hogy jobban megmaradjon, el akartam olvasni a Bibliából is. De Istvánka – enyhén szólva – ragaszkodott, hogy ő akarja olvasni. S láss csodát, figyelt, és elismételte Marcikának a történetet. Bevallom, titkon azt is reméltem, hogy születik bennük valamiféle kíváncsiság a Biblia iránt. Marcika kérdezett is. Tehát sikerült őket provokálni. 😀
Amilyen rossz volt a kedvem előtte, annyira feldobott a bibliaóra. A gyerekeket is… főleg az a csomag cukorka, amit bezabáltunk. De nekem ez az apró érdeklődés adott nagy sikerélményt!

Kategóriák:Gyerekek Címke: , ,

Retro – Teljesség igénye nélkül…

március 6, 2009 2 hozzászólás

Unatkozni nem jó. S hogy hasznosan töltsem azt a négyésfél órát Kolozsvárig, ezért (nem, nem tanulok! Mondom hasznosan!) arra gondoltam, hogy csiálok egy „RETRO TOP 26” listát. Csak olyan kedvhozónak.
A számok nem rangsorolást jelentenek, mert igazából nemtom rangsorolni a zenéket. Lássuk akkor a medvét!

1. JOAN JETT and THE BLACKHEARTS– I hate myself
2. EDDY GRANT – Gimme hope Jo’ Anna
3. AFRIC SIMONE – Hafanana
4. OPUS – Life is life
5. GEORGE HARRISON – Got my mind set on you
6. ACDC – Highway to hell
7. ANACONDA – I need a hero
8. DR. ALBAN – It’s my life
9. EUROPE – Final countdown
10. ALPHAVILLE – Forever young
11. FUN FACTORY – Celebration
12. GARCIA – Bamboleo
13. GIGI D’AGOSTINO – La passion
14. GIPSY KINGS – Bamboleo
15. MAD HOUSE – Like a prayer
16. ZUCCHERO and MANA – Baila morena
17. ROXETTE – How do you do!
18. TRINI LOPEZ – La bamba
19. JOAN JETT – I love rock’n’roll
20. POLICE – Every breath you take,
21. BERLIN – Take my breath away
22. FALCO – Rock me Amadeus
23. WHITNEY HOUSTON – I wanna dance with somebody
24. MADONNA – Like a prayer
25. HADDAWAY – What is love
26. SHANIA TWAIN – Man! I fell like a woman!

Na ez az. Nem is rosszak, mi? Mondjuk ehhez is hangulat kell s ezt is szeretni kell! 😀 Mondjuk olyanok maradtak ki, mint a HADDAWAY – Rock my heart, ROXETTE – The look, ALPHAVILLE – Big in Japan. De valahogy csak összejött. Sikerült. Akinek nincs meg a számok közül valamelyik, annak ott a youtube(+ a youtubehacker.net). Ne feledjétek: a zenéket kópírájt és szerzői jogok védik. Ha megvásárolod a lemezt, azzal támogatod az előadót (+ a kiadót, az államot, a menedzsert, a producert s még egy csomó emberkét, akiket nem sorolok fel).

Kategóriák:Zene Címke: ,

Vidéki sanzon repeta

március 4, 2009 Hozzászólás

Ez az igazi városi értelemben vett vidék: a falu. Ez Bardoc. Milyen rég vót, amikor még iskolába jártam ezön az úton. Sokszor jókedvűen, sokszor pedig kedvetlenűl mentem vagy jöttem. Mekkora gond vót, ha nem csináltam meg valamiből a házit. Vagy ha nem tanóltam. S ha rossz jegyöt kaptam, s otthon meg kellett mondani. Most pedig mosolygok ezökön a “nagy” gondokon.
Tényleg, mekkora gondok. Elférnek négy sorba, vagy éppen háromszáz méteren. Mongyuk ez a háromszáz méter es relatív, me ha gyorsabban menyek, akkor mán több lesz méterbe. De akkor es csak mosolyogni tudok rajta.
– Jót, Áron bácsi! Na hogy vannak? – nyújtanám a kezem, de az az idősebb dolga, hogy megtisztölje a fiatalt vele. Lehet, hogy ezé vagyok örökké gondba a kézfogással! Met mindenki várja, hogy a másik adja a mancsát. Ha öregebbnek nyújtom, nagyképű s neveletlen vagyok. Ha nem nyújtom, akkor méginkább. Olyan ez, mint amikor idősebbel vereködik az embör: ha megveri, akkor az szégyön (Öregebbet könnyű megverni!), de ha kikap, azes neki szégyön (Fiatalabb létödre kikapsz!).
De hitvány Áronbá mán nem nagyon akarja a kezit nyújtogatni. Messziről láttam, hogy reszketnek a kezei. Elég elé van szegény! Sajnálom.
– Jó napot fiam! Úgy ne, ahogy lehet! Csak betegség s kénlódás az élet!
Csak a panasz. Ő így lássa. Én még fiatal vagyok, még gyermöknek érzöm magam mellette. Most es úgy látom, mint mikor fát hozott szekérrel nekünk. Előttem van, ahogy a nagy magos, erős embör leveszi a kötőféköt Paliról, szénát ad neki. Milyen nagy! Mekkora kezei vannak! Csak csodálkozni tudtam. S mostanra hogy esszetörte az élet. Rosszúl esik így látni. Esszeesött, megvékonoyodott, a kezei “esszementek”. Igen, ez az élet rendje: öregödni kell! Nem akarunk, de kell!
– Na haggya el! A betegség nem jó, de megsegét a Jóisten!
– Meg, fiam, meg!
Jólesik, hogy van bízalma. Jólesik látni a szeme csillogását, hallani a hangját. Az nem remeg. Az még mostes ugyanaz a hang.
– Na minden jót!
Köszönök el, mielőtt megragadna bennem ez a képe. Jó hallgatni az öregök meséit, de sajnálom, hogy ilyen. Pedig egyszer mindenki megöregödik. S bár ilyen lenne minden öreg: bízna, elégödött lenne. Sajnálom, hogy kell menjek, de örvendök es…
Mire kettőt lépek, találkozok Sándorbával. Mióta emlékszöm rea, örökké ilyen vót…megszoktam. Megint elmondom neki, hogy még három évem van a teológián. Ő esmen elmongya, hogy ez jó poszt. Minden jót kévánok s menyek tovább…

Kategóriák:Uncategorized Címke: , , , , ,