Kezdőlap > Uncategorized > Vidéki sanzon repeta

Vidéki sanzon repeta

Ez az igazi városi értelemben vett vidék: a falu. Ez Bardoc. Milyen rég vót, amikor még iskolába jártam ezön az úton. Sokszor jókedvűen, sokszor pedig kedvetlenűl mentem vagy jöttem. Mekkora gond vót, ha nem csináltam meg valamiből a házit. Vagy ha nem tanóltam. S ha rossz jegyöt kaptam, s otthon meg kellett mondani. Most pedig mosolygok ezökön a “nagy” gondokon.
Tényleg, mekkora gondok. Elférnek négy sorba, vagy éppen háromszáz méteren. Mongyuk ez a háromszáz méter es relatív, me ha gyorsabban menyek, akkor mán több lesz méterbe. De akkor es csak mosolyogni tudok rajta.
– Jót, Áron bácsi! Na hogy vannak? – nyújtanám a kezem, de az az idősebb dolga, hogy megtisztölje a fiatalt vele. Lehet, hogy ezé vagyok örökké gondba a kézfogással! Met mindenki várja, hogy a másik adja a mancsát. Ha öregebbnek nyújtom, nagyképű s neveletlen vagyok. Ha nem nyújtom, akkor méginkább. Olyan ez, mint amikor idősebbel vereködik az embör: ha megveri, akkor az szégyön (Öregebbet könnyű megverni!), de ha kikap, azes neki szégyön (Fiatalabb létödre kikapsz!).
De hitvány Áronbá mán nem nagyon akarja a kezit nyújtogatni. Messziről láttam, hogy reszketnek a kezei. Elég elé van szegény! Sajnálom.
– Jó napot fiam! Úgy ne, ahogy lehet! Csak betegség s kénlódás az élet!
Csak a panasz. Ő így lássa. Én még fiatal vagyok, még gyermöknek érzöm magam mellette. Most es úgy látom, mint mikor fát hozott szekérrel nekünk. Előttem van, ahogy a nagy magos, erős embör leveszi a kötőféköt Paliról, szénát ad neki. Milyen nagy! Mekkora kezei vannak! Csak csodálkozni tudtam. S mostanra hogy esszetörte az élet. Rosszúl esik így látni. Esszeesött, megvékonoyodott, a kezei “esszementek”. Igen, ez az élet rendje: öregödni kell! Nem akarunk, de kell!
– Na haggya el! A betegség nem jó, de megsegét a Jóisten!
– Meg, fiam, meg!
Jólesik, hogy van bízalma. Jólesik látni a szeme csillogását, hallani a hangját. Az nem remeg. Az még mostes ugyanaz a hang.
– Na minden jót!
Köszönök el, mielőtt megragadna bennem ez a képe. Jó hallgatni az öregök meséit, de sajnálom, hogy ilyen. Pedig egyszer mindenki megöregödik. S bár ilyen lenne minden öreg: bízna, elégödött lenne. Sajnálom, hogy kell menjek, de örvendök es…
Mire kettőt lépek, találkozok Sándorbával. Mióta emlékszöm rea, örökké ilyen vót…megszoktam. Megint elmondom neki, hogy még három évem van a teológián. Ő esmen elmongya, hogy ez jó poszt. Minden jót kévánok s menyek tovább…

Reklámok
Kategóriák:Uncategorized Címke: , , , , ,
  1. Még nincs hozzászólás.
  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: