Archívum

Archive for 2009. április

Etttyeeee-petttyeeeeeeeeeeee!

április 19, 2009 6 hozzászólás

– Hogy olvasod ezt a cikket, az annak köszönhető, hogy nekiálltunk megírni. Igazi csapatmunka volt, hiszen egyik énem sem nyomta el a másikat…
– Nem is igaz, ne higgyetek neki, engem alig engedett szóhoz jutni ez az önző. Csak azért, mert komolytalan vagyok. Ami egy vicc, hogy én komolytalan! 
– Hallgass már! Térjünk a lényegre. Mindenekelőtt szeretnék bemutatko…
– Akarod mondani akarunk! Mondom, önző!
– Jól van, csak kussolj! Szóval bemutatom magunkat. Barnik vagyunk: Én a Komoly Barni, s aki mindig beleszól, az a Komolytalan Barni! Nem összetéveszteni, kérem!
– Téged nem is lehetne velem… ha úgy néznék ki, mint te, sírva gyújtanám magamra az erdőt! :p
– Nem azért, de a testünk ugyanaz! Csej sáptye ánj de ákászö! Nu sze vede…
– Nu sze vede, nu sze vede…
– Kicsit lehetnél komolyabb, ki tudja, kik olvassák ezt a blogot. Megmondják, hogy jó komolytalanok vagyunk. Kezdjük el akkor. Szóval, ha nem szól bele ez a semmirekellő, akkor elmesélem, hogy milyen volt Fogarasi lenni múlt szombat estétől kedd délig.
– Veled elég rossz volt. Következőkor itthon hagylak!
– Na az ilyen beszólásaid miatt mondta Eszter, hogy csend van, náluk mióta eljöttünk, mint mikor aludtam!
– AludtUNK!
– Szóval szombat estére értünk oda. Olyan fél hétre azt hiszem. Mikor beléptünk a parókiára elfogott az „én is ilyent akarok magamnak” érzés. „Jujj de vagááááááááááááány!” – gondoltuk. De… amikor találkoztam a tiszteletes Úrral, egyből elfogott a félsz.
– Téged lehet igen, engem nem! :p Szóval mikor Komoly Barnit elfogta a félsz, akkor gondoltam, hogy Eszterék nem örökölték a hülyeségüket. Mert az édesapjuk annyira komoly volt, hogy csak na. Aszittük katonaság lesz egész ünnepen. De ha valaki ilyen jól feltalálja magát, mint én, akkor oldja a hangulatot!
– Vagyis megmutatod, hogy mekkora szájad van, mi? S vigyázz, h miket írsz, mert ha elolvassa a tiszteletes… Előre is bocsánat Tiszteletes Úr!
– De az egész napban asszem az esti városnézés tetszett, mikor elindultunk körmenetre!
– Persze, városnézés! Söröztetek a Moodsban!
– Igen, de nem mintha nagyon tiltakoztál volna ellene. Sőt, még nézegettek Ikót is. Láttam. Mondjuk nem rossz! S közben komolytalankodtál Eszterrel. S másnap korán kellett keljek miattad, mert – a Csaba szavaival élve – kellett magolj! Én még aludtam volna olyan szívesen.
– Na de legalább tudtuk a prédikációt. S az aranymondásokat az úrvacsoraosztásra. S olyan vagány vlt az egész. Szép a templom, és akkkkooooooraaaaaaaa! Na ezen a napon kezdett tényleg oldódni a hangulat. Már nem féltem annyira. S a tiszteletes asszony azt is megengedte, hogy otthonérezve magam, benyúljak a hűtőbe. S Csabával sem volt semmi gond. Jól kijöttünk.
– Ki hááááááááá! Néztük a hájfájvon a csajokat. S rittyegett, hogy ezerszer nézték meg a profilját. Nagy szám! S egész este nézte az enszíájeszt! Hogy lehet sorozatot nézni? Nem értem. De az „édös szépöm” szobája mellettünk volt. Nem mondom, kacsintgattam arrafelé ;). Jó lett volna átnézni… mondjuk adtam is egy jóétpuszit neki, de ne ugorjuk át az egyik legfontosabb részt: a kerti partyt! Olyan volt, hogy: ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek! Vittünk is: bort, húst, hagymát, kenyeret. S még románul is beszéltem! Persze hol magyarul beszéltem románul, hol románul beszéltem románul, de megértettük egymást. S magyar báli zenére roptuk úúúúúúúúúúúúúúúgy! Haver volt mindenki! S utána…
– Utána hazamentünk tizenegy után, hogy pihenjem ki magam. De neked akkor se azon járt az eszed!
– Há’ min?
– Azon, hogy mi van a szomszéd szobában. Ott mind idétlenkedtél Eszterrel, ahelyett, hogy aludtál volna. Pedig jó lett volna pihenni. De… csak még öt perc… hátha lesz valami ettttttyee-pettttye!
– Neeeeeeeeeeeem kell részletezni!
– Csak az irigység beszél belőled! 😛 Mert nem vagy olyan szép, kedves, aranyos, édes, ennivaló, szexi stb. Majdnem annyira, mint „édös szépöm”… 😀 Tanakodtunk is, hogy te elveszed, reggel megkéred az apjától, de te gyáva vagy! Kérdeztem is Csabát, hogy nem akar-e a sógorom lenni… mert akkor felhívhatná Zsuzsát! Udvarolt is neki keményen, mikor utánam jöttek! :p
– Másnap én megint korán keltem, ez a komolytalan pedig aludt egész nap. Betegeknek is vittünk úrvacsorát. Mennyi nyomor van, Istenem!
– Én meg aludtam otthon, s készültem locsolni, de te nem akartál menni. Csaba is hívott, s te megraktad a hasad báránnyal. Én mondtam az Eszter nyuszijának, hogy így jár ő is. S nem hitte. Na majd meglátja. S utána aludtál! Miattad minden jóból kimaradunk! Többet nem megyek sehova veled!
– Jobb is lenne. S eltelt az a nap is. S este mentünk buliba. De korán mentünk haza. Amúgy se volt valami nagy durranás.
– Kivéve az Eszter táncát, azaz a próbálkozását. Na az olllllllllllyan volt! Háááááááá’! Azt látni kellett volna. 
– Jobban táncolt, mint te!
– De nálad is jobban! 😛
– Apropó. Éppen most indult el az a Charlie szám, amit Csabától hoztam. Legalább ennyi haszna legyen.
– S másnap ismét korán keltünk. Elmentem én is templomba veletek! Ne mond, hogy szar a magyar! S délután mentünk haza…
– Összefoglalásképpen, hölgye(ménye)im és uraim, nagyon ól telt Fogarason a kettőezerkilences húsvét. Ahogy Eszternek is mondtam: (Komoly és Komolytalan Barni) komolyaaaaaaaaaaaaan, ez volt eddig a legjobb legációm! Köszönöm szépen mindenkinek: a tiszteletes úrnak, a családjának, s minden fogarasi emberkének, akit megismertem!
– Na s így na! S anyjáék? :p Tudom, Eszter, tudom, a Sz-betűs szó! Igen, azt! 😀
(Hosszú lett, mi?) 😛

Reklámok
Kategóriák:Uncategorized Címke: , , ,