Kezdőlap > Irodalom > Egy öreg havasi pásztor kesergője

Egy öreg havasi pásztor kesergője

Szerdán, vagyis tegnapelőtt cirkáltam egy bejegyzést a Vookról. Itt szóba hozódott a könyv vs. elektronikus könyv téma. Azóta szép hozzászólás-háborút vív a két párt: a mérsékelt és a szélsőséges.
A mérsékeltek képviselője, Norubi itthagyta a lábnyomát a blogomon(még szerencse, hogy nem a fogát! 😀 ). Így elindulhattam a nyomán, s rátaláltam a Creative Mind, azaz az Alkotó Szándék blogra.
Ma futólag belenéztem pár bejegyzésbe. Valahol ott találtam rá a GothArt oldalra.

Arra a kérdésre, hogy mi a GothArt műfaja, nem igazán tudnék határozott vagy/és pontos választ adni. Az admin – asszem mice a neve – szerint ez egy olyan portál, ahova feltöltheted képeidet, írásaidat, rajzaidat, hogy megoszd a közösséggel. És ahogy mások hozzászólnak a művedhez, te is ugyanúgy fel vagy jogosítva a szabad és őszinte véleménynyilvánításra.

Érdemes itt olvasgatni.

Nekem ez a kesergő tetszik nagyon… tudom lopni nem szép, de… egyezzünk meg annyiban, hogy népszerűsítem! 😀

Téli rémálom – és az Ébredés (Egy öreg havasi pásztor kesergője)

Mottó:
“Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről;
minden vágyad az Isten szava benned,
s mutatja, hogy merre rendelte menned.”

(Babits Mihály)

Béfútta ja hó ja hegyet,
Homály lepi ja nagy eget,

Zúg a szél a hegyormon át,
Kolompnak se’ hallom szavát.

Mikor a völgy felé mentem,
Juhaimot elvesztettem;

Mindnek bodros, fejér gyapja,
Csillagvilág fémlett rajta,

Csillagvilág fémlett rajta,
S béveszett a nagy havasba…

…Magos égbolt ki nem derül,
Az én nyájam meg nem kerül,

S hogyha estig meg nem kerül,
Szűvem nehez búba merül,

S szél azt el nem fújja soha –
Sűrű könnyem hull a hóba,

Sűrű könnyim vad sodrása
Mind rejáfagy két orcámra.

Én Istenem, Mennyek Ura,
Juhaimot térítsd vissza,

Amíg a Hold fő’ nem rogyog,
S fő’nem jőnek a csillagok;

Ne maradjak egymagamra,
Míg bé nem vesz fődnek gyomra!

Esteledik a havasba’,
Bíborszín az égnek alja,

S a bíborszín egek alatt
Apró föjhők kondorodnak…

…Vaj’ mi dolog annak oka:
A Nap immár lenyúgoda,

Méges egy víg harangocska
Az ég alatt megkondula?

Minden föjhő egy küs bárány,
Annak szól a csengő nyakán;

Mindnek gyapján csillag rogyog,
S minden csillag lánggal lobog.

A NAGY MAGOS MENNYEK URA
JUHAIMOT VISSZAHOZTA…

…Minden vegyen példát róla:
Ha ki merül búbánatba,

S akármelyen bánat éri,
A JÓISTEN MEGSEGÉLI!

Amen.

Kelt: 2007. november
Dallam: Gyere, rózsám, ki a hegyre… – Gyimes.
Szerző: honeybush

Reklámok
Kategóriák:Irodalom Címke: , ,
  1. Még nincs hozzászólás.
  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: