The book of Eli
Sok olyan körülmény van, ami befolyásolja az embert egy filmmel kacsolatosan. Hiába nézel előzetest, mert – nem véletlenül – minden filmnek olyan trailert nyomnak, hogy leszakad az arcod! Azután ott a komment. Nem tetszett, ilyen gagyi, olyan gyenge, tiszta spoiler! De egye fene, megnézem! S akkor jön a mozis felvétel, lehetőleg mozis hanggal – úgy az igazi! – és felírattal, ami ha jól is van időzítve, vagy tele van elírással, vagy semmi köze az angol szöveghez. Képzelhetitek, hogy mekkora elhatározás kellett, hogy így is megnézzem a filmet és megszülessen ez a bejegyzés Éliről.
Éli egy iPodos csávóka, aki macskákat zabál és napszemüvegesen bandukol nyugatra. Nehéz is lenne valami értelmes kaját keresni, hiszen harminc évvel az égés után vagyunk – tehát posztapokaliptikus kor. Ezért olyan sivár minden, alig vannak emberek. S akik életben maradtak, azok is képesek ölni egy falat kajáért vagy egy fél liter vízért. Ebben a világban baktat Éli nyugatra egy könyvvel, amiért bármit megtenne a főgonosz. De nem azért, mert lelki táplálék, hanem azért, mert fegyver, amivel megcélozhtja a gyengék és az elesettek szívét. Itt már kezdtem kapizsgálni, hogy a Bibliáról van szó. A végén pedig kiderül, hogy brájban van írva a Biblia, sőt: Éli diktálja le – hiszen minden nap olvasta – , hogy az emberiség utolsó mentsvárában ismét kezdjék nyomtatni és sokszorosítani.
Habár egy nagyon-nagy név van a színészi gárda soraiban, mégis közepesnél sokkal jobban sikerült. Tetszetősek a hírtelen akciójelenetek. Végigvonul rajta a feszültség, és mindig van az eseményekben egy csavar, amire mosolyogva bólogathatsz: Ez igen! Biztos volt dolga a digitális utómunkát végző csapatnak!
Azt hiszem, hogy ellent kell mondjak azoknak, akiknek nem tetszett a film! Vagy csak azért pozitív a véleményem róla, mert nem volt semmilyen elvárásom vele kapcsolatban? Vagy a Biblia iránti tisztelet nem engedi, hogy jól lehúzzam? Közrejátszik az, hogy szeretem Danzel Washington alakításait? Remélem ez mind benne van! Plusz még az is, hogy elég jó a történet! Ez az a film, amit még egyszer meg kell nézni jó minőségben is! Addig is egy kicsi iz-adó:
Ui: Nem azért néztem végig, mert nagy volt az elhatározás (Ha törik, ha szakad, ha nem szakad, megnézem!), hanem azért, mert tetszett, és ötpercenként ismételgettem Aknai egyik kedvenc mondását!
A port.hu-n elég nagy port kavart a fórumozók között, az biztos… port.hu-n nagy port :))
Mi aknai kedvenc mondása?
Hát… asszem azt majd személyesen mondom el! Nem akarok csúnya szavakat hasznáni! 😀
Nekem kicsit uncsinak tűnt az eleje, legalábbis amig beindul a történet.. őszintén, valahogy a sok reklám és trailer után jobbra vártam.. de talán a mozis verzió az oka vagy nem tudom, viszont kétlem, hogy megnézném a jobbik változatát.. nem kellett volna megnézzem ezt, mert miután már tudom a történetet, akkor nem nézem meg még1szer, csak ha írtó vagány volt (s ez nem abba a kategóriába sorolható, szerintem).. asszem, az a film amit néztünk utoljára, az angyalokkal (de ha tudnám a címét is, akkor leírnám 🙂 ), valahogy – egy pindurival jobban tetszett.. na.. de elmegy egy estére 🙂
Ha az Aknai mondása az amire én gondolok, akkor szerintem is jobb ha személyesen mondod el neki 😛 izsup 😛
Hát… ha arra gondolsz Krisztinucá, ami hasonlóan szól: “Azt aaaaaaa… meeeeghaaalsz!”, akkor eltaláltad! 😀 Annak a másiknak Legion a címe, de szerintem z kicsit kisebb durr, mint ez a film!
nem szeretném ha akna csúnyákat mondana nekem, úgyhogy nem fogom megtudni a kedvenc mondását. de azé köszi hogy legalább ennyire felvílágosítottatok:)
Nincs amit köszönj! De szerintem ha ketten vagyunk Aknaival egy helyen, akkor úgyis mondani fogja! De idővel meg lehet szokni, sőt, a tetszetős hangsúllyal használni is lehet!
Szerussz TE!!
Jó néha beleolvasni a blogodba!! Főleg, ha filmekről és Kolozsvárról mesélsz :)) Aztat akartam mondani, hogy ez a film nekem is nagyon nagyon tetszett. Főleg abban értunk egyet, hogy bár vontatottnak tűnhet, mégis van benne egy állandó feszultség. És naná, hogy tetszik nekunk, mert az emberiség egyetlen mentsvárának a Bibliát tartja – háth… én is! 😀