Archívum

Archive for 2010. április

Hogyan fogjunk papokat?

április 30, 2010 Hozzászólás

  A tegnap este olvastam az erdély.ma oldalán, hogy a francia katolikus egyház Facebookon “toborozza” a papnakvalót. Kicsit utána akartam nézni a dolognak, de minden oldalon ugyanaz a Duna Tvs cikket közölték le. Így csak erre hagyatkozhatok, sajna…

A 65 milla franciából kevéssel több mint 41 millióan vallják magukat katolikusnak. Viszont csak 2 millióan járnak tempolomba. Mondjuk ez enyhe tulzás lehet, mert nem hiszem, hogy csak annyian járnak. S ha valóba így van, akkor elég szomorú. Ha ez amiatt van, hogy kevés a pap, akkor valóban fel kellene vegyenek kb. tízezer papot, hátha az segít a templombajárók/nem templombajárók arányán.

Miért is ne én? – ez a kampány címe, ami május 5.-ig tart a közösségi oldalon. Főleg azok hozzászólásait várják a fórumon, akik gondolkodnak azon, hogy teológiára menjenek. A “két legyet egy csapásra!” elv alapján a francia katolikus egyház másik célja, hogy újrafesse az egyház képét (Lsd. pedofília, szexbotrányok), hogy ne ítéljék el a papokat.

A Duna Tv ha nem is vette a fáradtságot (Sem az összes többi hírportál, csak leközölték a cikket), én megkerestem a Facebook oldalt, amiről szól a bejegyzés, és ami itt található.

Ui: nem rossz ötlet! Használják a fejüket, és azokat a közegeket, amin lehet az emberekhez szólni, és meg lehet szólítani őket! Kétségbeesett próbálkozásnak tűnik, de lenne, amit tanuljunk belőle!

Reklámok
Kategóriák:Teo Címke: , , , ,

“I’m gonna give all my secrets away”

április 28, 2010 2 hozzászólás

Azon kívül, hogy libabőrt okozóan jó a hangszerelése (cselló + hegedű + az a dob), még a szövege is “zsír”. Olyan tipikus One Republic szám a jobbak közül. Van (aktuális)mondanivalója!

Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam: One Republic – Secrets!

Kategóriák:Zene Címke: , ,

I love Romania

április 27, 2010 6 hozzászólás

iloveromaniaNemtom ki hogy van vele, de nekem valahogy nagyon sok esetben volt/van negatív élményem a román közintézményekben. Eddig aszittem ez amiatt van, hogy nem igazán tudok (jól) románul. De a tegnap este Krisztinával elmentem postára… helyesbítek: a tegnap estefelé mentünk a postára. S azt láttam, hogy aki jól tud románul, néha annak is nehéz boldogulni a román – és most egy közhellyel élek (ismét) -  “közigazgatás útvesztőjében”.

Betoppanunk a postára, szépen beállunk a sorba. Beszélgetünk jókedvűen. Ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy milyen szomin fogunk távozni. Látom, hogy az előttünk levő csávókával milyen könnyedén beszélget, mondhatni flörtölget az éppen ott dolgozó nőcike. “Könnyű dolgunk lesz” – gondoltam. Sorrakerülünk, odaadja Krisztina a leveleket, kitölti, amit kell, de persze van benne hiba. Kijavítjuk, akkor is van benne hiba. Azt is kijavítjuk és mosolygunk hozzá, még akkor is, ha legszívesebben lefejelné az ember… de a mosoly, az eltakarja az ilyen gondolatokat, szerencsére. Mondjuk ha nézéssel lehetne ölni… Kezd gépelni a négynyolcvanhatosán, törül, gépel, majd felcsattan: Nem lehet három-négy feladó. Pedig ilyent még küldött Krisztina, elég sokat, hogy “X si Y prin avocat Z”. Na mondom: ez tartani fog egy kicsit! De ha nem lehet beírni, csak “Z” nevét, akkor ez van. Jön a jól bevált módszer: korrektor mindenre, ami nem kell. De nem csak egy helyen, hanem mindenféle iraton, rubrikán, papíron és mittoménmin, ami kell, hogy elküldj egy levelet. Ennyit arról, hogy kedvesek.

Minden esetre azt meg kell hagyni, hogy sokoldalúak: amíg a pecséttel hadonásznak, mint egy jobbacska japán filmben, addig megkérdezi a barátnőt, hogy hány csomagot hozott. Nyolcat? Mosollyal nyugtázza. De ha én fel akarok adni 3 levelet, az már megerőltető. A nyelvtudásuk sem semmi: magyarul beszél telefonon. Arra számítva, hogy meghallja, hangosan beszélsz te is magyarul telefonon, hátha lesz egy kicsi előnyöd. De mire odaérsz, már átváltozott tősgyökeres románná, és csak az állam hivatalos nyelvén hajlandó beszélni veled… azaz hozzád!

Akkor még ne legyen gyomoridegem, mikor kell menjek egy közintézménybe elintézni valamit. Előre reszketek, mi lesz, ha románul annyira fog hadarni a diszpécser, hogy nem értem? Az lesz, hogy rákérdezek ismét: “Möszkuza?Nám öncelesz… :)” Erre elmondja megint, de oda kell biggyeszteni valamiféle beszólást, amiből egyértelműen kiderül, hogy mi vagyunk érte s nem fordítva! Mikor ki kell tölteni egy formulárt, nekiesek nagy gonddal, nehogy véletlenül elrontsam, mert látom a gyilkos gondolatot a szemében: le is vág, ha megint megzavarom. Utána pedig jön a séta: egyik ablaktól a másikig. Ha éppen valakinek nincs kedve, akkor elküld a másik ablakhoz, ahol éppen fontos telefonbeszélgetés zajlik barátokkal vagy barátnőkkel. A felcsattanás után pedig én kérek elnézést, hogy az előző ablaktól ide irányítottak.

Eddigre már kezd elfogyni a türelmem és szakadozó román szavakkal megpróbálom kinyögni, hogy most már kicsit elegem van satöbbi. Ha nagy szerencsém van, akkor mégis akad valaki, aki érteget “ kicsi magyar nyelv”, és jószándékúan, abban a tévhitben élve, hogy ő kell kiszolgáljon, türelmesen segít nekem. Le a kalappal az ilyenek előtt. Mikor végre kijutok, rájövök, hogy inkább lapátolok fél napot valaki helyett, csak intézze el a papírokat nekem! Mosolyogva, cinikusan mondom magamban magamnak: I LOVE ROMANIA!

Kategóriák:Blogol, VH Címke: , ,

New moon

április 26, 2010 6 hozzászólás

Az az igazság, hogy szerintem a vámpíros filmek netovábbja a Blade trilógia… volt, amíg meg nem jelent az Underwordl trilógia! 😀 Szép jelenetek, jól megformált figurák, ügyes látvány, és elég komplikált történet ahhoz, hogy megértse az ember.

De most itt van a New moon. Azaz nem most, hanem már elég rég, de csak most néztem meg… kétszer, hogy ki legyen zárva a tévedés lehetősége. Szóval kétszer néztem meg (már egy is elég volt bőven), de már az első alkalommal rájöttem, hogy kicsit más címet kellene adni! Valami ilyesmit: Tini vámpírfilm, avagy szerelmesek vagyunk egymásba! És ha már ez a címe, akkor tudjuk, hogy mik a hasonszőrű filmek, amikkel egy szinten lehet említeni. S akkor már az is látszik, hogy ki a célközönség: a tizennégyet már betöltött, de a tizennyolcat még el nem ért, vagy éppen a tegnap betöltött CSAJOK!

A filmet csak kétféle pasi nézi meg: Az első, aki mindenképpen szeretne a barátnője kedvében járni, és Edward minden feltűnésekor ilyesmit akar hallani: “Júúúújjj, de jóképűűűűűű!”  A második az a típus, akinek a reklámból az jött le, hogy király egy film! (Mielőtt valaki kommentben megkérdezné, hogy én melyik csoportba tartozom, közlöm, hogy egy harmadik csoportba tartozom: kiváncsi voltam, hogy mi vonzza ebben a filmben az embert, és kommentet írok róla.)

Sz’al ismerjük a történetet: Bella nem csak fülig, hanem annál kicsit jobban szerelmes lesz Edward Cullenbe, aki vámpír. Nem öregszik, nem bírja a napsütést, DE nem emberi vért iszik, hanem vega vámpír lett a családjával együtt. Most onnan folytatódik a történet, hogy Bellának az a legnagyobb gondja, hogy öregedik, s szeretné, ha Edward vámpírrá tenné. Szerelme viszont megtagadja a lány kérését, mert félti a lelkét. (Már itt kell ejteni pár könnycseppet! Hát nem ari?!) Muszáj érzelmes búcsút venni, stb stb stb. (Itt jön a többi könny!)S miután Cullenék elköltöznek, Bella keresi a veszélyt, mert olyankor megjelenik neki Edward szelleme. Csak valahogy jól érzi magát Jakobbal is, aki a ló másik oldalára ejtett az evolúció: farkasember lett. S közbe-közbe megvédi Bellát Victoriától. Edward meg akar halni, Bella idejében érkezik, és meglesz a happy end: mindenki boldog!

A film a maga műfajában elfogadható. Szerelmes történet tizenéveseknek, (kicsi) vámpír-farkasember harccal fűszerezve. A történet is (eléggé) elfogadható.

S akkor mi nem tetszik? Hát lenne mit soroljak. Pölö ott vannak az effektek. Na azok olyan gyengék, hogy… kritikán alúli. A vérfarkasok pedig eléggé nem ijesztőek. a méretük az nem rossz mondjuk. Edward is bizti jóképű, de szerintem a púder az arcára egy hajszálnyival többe került, mint a díszlet. S akkor még ehhez jön a nutri-fehér tabletta Jakobnak és a haverjainak, hogy “Minek blúzot venni?! Mutassuk má’ meg, hogy kemények vagyunk! Hát nem?!” S valahogy olyan szokatlan, hogy a napon nem elégnek a vámpírok, hanem csillognak. S a “vágjuk fel az ereinket” zene csak hab a tortán!

Összességében nézve egyszer meg lehet nézni, de az bőven elég. Ennél már a Napnyugtától pirkadatig is jobb, pedig az elég régi! Érdemes megnézni, ha éppen el akarsz tölteni másfél órát idétlenséggel!

Kategóriák:Filmek Címke: , , ,

El vagyunk intézve!

április 20, 2010 7 hozzászólás

Úgy néz ki, hogy… rajtam kívül is vannak olyan emberek, akik szinte mindenhez értenek. Jó példa erre Dancs Annamari. Összeköti a kellemest a hasznossal, és amellett, hogy énekelt, Háromszéket is reklámozta Kanadában. Tette ezt azért is, mert ő Háromszék újdonsűlt kulturális nagykövete, akit az RMDSZ bízott meg. Állítólag már rég így van, de én most olvastam az erdély.ma oldalán!

Apám, mik vannak! Örülhetünk, végre van saját kulturális nagykövetünk! Még azt is megspórolta nekünk, hogy megválasszuk, hiszen olyan egyértelmű, hogy ő a legrátermettebb erre a feladatra.

El is képzeltem, amint koncert után leül egy osztováta mellé, szilvapálinkát szürcsölget, kürtőst csipeget, szégyenlősen simogatja a székely rucijának a szélét, közben énekli a “Gábor Áron rézágyúja” kezdetű dalt. Persze lehetne ezt azzal fokozni, hogy bordát kötöget és közben megformázza  Szent György szobrát, amint a sárkánnyal viaskodik. Nekem a képzeletem csak ennyire terjed ki, de ő bizti, hogy meg sem izzad, ha mindezt egy időben végzi!

És amit itt, azaz feljebb leírtam, igyekeztem a legirónikusabb hangnemben tenni, hogy találjon is a címhez a bejegyzés! S nem szégyenlem magam ezt tenni azzal, aki a legnépszerűbb a romániai magyarság körében, s aki ennek ellenére Bukarestben táncikál és énekelget? Hát bocs, de én ilyen vagyok, hogy nem tisztelem azokat, akik fáradthatatlanul dolgoznak Háromszékért!

Egyik ismerősöm szavaival élve: azé’ nem lehetne tüzet gyújtani az eszével! 😀

Frissítés#1: Még az is eszemben volt, hogy megkérdezzem: Milyen kormánynak a nagykövete? Ja, hogy csak idézőjeles? Ééééééértem… ííííííígy már más!

Még jó, hogy nincs magassághoz kötve ez a tiszt(ség)! Hjajjj, jajjj! Milyen goni vagyok!

Kategóriák:VH Címke: , , , ,

III. Kárpát-medencei Református Missziói és Diakóniai Munkatársi Találkozó

április 19, 2010 3 hozzászólás

Hát igen, elég szép, hosszú és sokat eláruló cím, mi? 🙂 S ha még valaki látná a programot! (Lehet későb azt is felteszem, csak most nincs értelme elvenni az emberek kedvét!) Előadás előadás hátán, rövid szünetekkel.

A mai délelőtt alatt elhangzott három előadás a “vezetők dilemmái a diakóniai szolgálatban” témáról. Kicsit az MKT-ra emlékeztet, annyi különbséggel, hogy itt nem én vagyok a legöregebb, hanem éppen ellenkezőleg!

Reggel nem ittam kávét, így az első előadás alatt serényen jegyzeteltem és drukkoltam: “Ne aludj!” Tartsd nyitva a szemed! Ne aludj!” Sikerült :D. Belegondolva aktuális téma: hogyan tudod motiválni az embereket arra, hogy elvégezzenek egy olyan munkát, amiben elég sok az akadály és a nehézség, s mindezt sokszor ingyen, vagy éppenséggel vatikáni valutával fizetnek érte.

Minden esetre azt megtanultam, hogy a jó munkahelyi légkör nagyban befolyásolja  a teljesítményt. Emellett a megfelelő időben kell alkalmazni a megfelelő vezetési stílust plusz kell legyen egy jó motivációs erő. S ne felejtsük el a csoport spirituális építkezését sem. Egyelőre ennyi.

Most zaba-tájm van, futok kajálni valamit. De még élőben tudósítok :D.

Frissítés#1:Na megvolt a kaja. Fincsi s minden, tehát akkor minden jó. S ahhoz is hozzájárult a kajaszünet, hogy rájöjjek: a banda fele doktor. Nem, nem orvos, hanem ott van a neve előtt a Dr. rövidítés. Milyen butának érzem magam közöttük! 🙂 S még esik is az eső, kezdek depis lenni. Az is fokozza, hogy hiányzik a Kolozsvár, s ő 😦

Frissítés#2:Kezdett eluralkodni rajtam a “Jajjj, de egyedül vagyok!” érzés… mikor találkoztam Szááángyörgyiekkel, akik közül ismertem is valakiket. Így már nem csak egy valaki vagyok, hanem valaki. 😀 És a műhelymunka alatt rájöttem arra, hogy mennyire jó úton haladok affelé, hogy “tipikus pap” legyek, aki szeret parancsolgatni másoknak, még akkor is, ha alig (vagy egyáltalán) nem ért egyébbhez! Jó lenne elkerülni! 😀

Frissítés#3:Apáááááám! Kató Kata máris belekötött a fenti mondataim egyikébe! Na szóval! Vacsora… túl vagyok egy Kató Béla előadáson, és egy másikon, ami olyan szórakoztató volt, hogy csak na! Hiába, van aki tud előadni…Remélem héttől majd én is tudok!

Frissítés#4:Na megvolt a nap! S megvolt a beszámolóm! Rájöttem: az a baj velem, hogy hiába gondolom át, hogy mit mondok, és hiába írom le a főbb pontokat, mindig elfelejtek valamit! De azé’ tudok nagyokat mondani!:D S hogy milyen volt? Minden jó, csak a sok figyeléstől “Fáááááááááj a fejeeeeeeeeeem!” feelingem van 🙂 Na jó éjt!

Frissítés#5: Na szóval! Utolsó este Beregfürdőn! Azaz estefelé… s mi maradt meg? Pfuuuujjjjj! Sok minden. De leginkább az, hogy “Miért kell olyan élesen elhatárolni a diakóniát, a missziót és a lelkigondit?” Vagyis… vannak helyzetek, mikor el kell, de szerintem ehhez kellene érteni egy papnak (esetleg teológusnak is.).

Frissítés#6:Vége a mai napnak is. Ismét tanultunk, menedzseltünk, olvastunk, hallgattunk és előadtak! Azé’ fárasztó hallgatni is! Ja, s ami nagyon jó volt a mai napban, az a Romano Glaszo együttes előadása! Cigányzene… azé’ tudnak valamit a cigányok… vagyis egy része!

Kategóriák:Teo Címke: , , ,

K’Naan – Waving flag

április 14, 2010 1 hozzászólás

Mire nem jók a szobatársak! Tokár hallgatta ezt a szémot, ami a 2010-es világbajnokság címdala is. Kellemes a fülnek! 😀

És kicsit másképp (Vagy az előző volt másképp?):

Kategóriák:Zene Címke: , , ,