“Freedom for every white men, freedom for every black men!”

Erről az utcai muzsikusról az a koldus jutott eszembe, aki a bank előtt kéreget: tudja, hova kell megállni! Ahol találkozik a három sétány, az a legforgalmasabb pont! Szem előtt van, mindenki ott megy el, s még olyan is akad, aki a kinyitott gitártartóba pár zergőt dob. Megérdemli. Azért a pár centért feldobja az ember napját.  Ahogy az enyémet is! Jól esik hallgatni a “Nobody can stop the raggae music” közben az improvizált beköpéseket: “Thank you brother! Thank you sister!”. Közben pedig összeköti a kellemest a hasznossal: pár lépéses mozgással beleéli magát a zenébe, mert elég hideg van.

Amikor felhangzik a “Freedom for every white men, freedom for every black men!”, az jut eszembe, hogy mi lehetne ennél több szabadság?! Itt áll, zenél, s közben a mosoly nem tűnik el az arcáról. Legalábbis a szemlélő hallgatóság szerint. Neki is ugyanúgy lehetnek gondjai, idegesítő főnöke, hiányzó pénze, elmaradt lakbér, teljesületlen vágya! Mégis azt csinálja, amit szeret: zenél másoknak s elfelejteti az emberekkel a gondokat… hacsak pár percre is!