Kezdőlap > Uncategorized > Az otthon… az valami más

Az otthon… az valami más

Sokszor elnézem a szobámat. Két szék, három fotel, szekrény, ágy, asztal. Bútorok halmaza. Bezsúfolva minden, amire szüksége lehet egy egyetemistának. Emlékszem, amikor első éves voltam, a szobámnak az volt a rendeltetése, hogy legyen egy hely, ahol egyek s aludjak. Nagy ritkán az, hogy legyen egy kicsi magányom. Nem is volt túl igényesen berendezve, elvégre csak egy évre kell. Aztán jött az a periódus, amikor otthon kellett. Összenőttünk négyen, s otthonosabb volt a légkör. Mint egy család.

Most pedig megijeszt az, hogy milyen igénytelen tud lenni az ember. Kilenc hónapig kell az otthonom legyen ez a szoba, mégis olyan idegen, mintha csak ma este laknék benne, s azzal mennék is tovább. Nincs meg benne az a plusz valami, ami otthonná teszi. Hiányzik, hogy amikor ránézek egy bútorra, akkor nem egy érzés jön elő, nem egy hozzá kapcsolódó történet jut eszembe. Nincs olyan, hogy kedvenc szék, vagy kedvenc fotel. Csak szék s fotel… s ez néha elszomorító!

Reklámok
Kategóriák:Uncategorized
  1. október 31, 2010 - 9:16 du.

    Otthonod mindig csak egy lesz. Az amit elhagysz akkor amikor saját otthont akarsz teremteni. Az otthonodban ott van az életed, még azelőttről, hogy megfogantattál.Azt az otthon nem tudja pótolni egy otthon sem.Legfeljebb pillanatnyilag feledtetni.De mindig belédnyillal az érzés, hogy nem vagy otthon amikor bevillan egy emlékkép valamiről, legyen az egy bronzolt kályhacső vagy nyeszlett ciroksöprű a kamra előtt.

  2. baresz
    október 31, 2010 - 9:20 du.

    Így van…

  3. Kicsi Zsu
    október 31, 2010 - 9:25 du.

    Tolem koppintottad, a cimet:P
    Nekem pedig neha ugy tunik(tunt), hogy nagyon az otthoni fotellel, aggyal, szekekkel sem vagy el:P S legfokeppen a szonyeggel:P Neha az kene eszedbe jusson, hogy a testverem takarit:P ezert ugyelek ra:P

    • baresz
      október 31, 2010 - 9:58 du.

      Nekem az jut az eszembe: ha a testvérem takarít, akkor legalább nem unatkozik, és én ebben segítek neki! 😛

  4. Szilvicskó
    november 7, 2010 - 6:48 du.

    Nemrég olvastam Ábel-t, s amikor láttam ezt a bejegyzést az jutott eszembe, hogy:

    ,,A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.” 🙂

    • baresz
      november 7, 2010 - 7:00 du.

      Én is mostanában olvastam…:)

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: