Archívum

Archive for 2011. január

Tervek

január 27, 2011 12 hozzászólás

Ábrándozás az élet megrontója, mi? Ezzel nem értek egyet! Me’ aki nem mer álmodni, tervezni, ábrándozni, annak milyen az élete? Mi a célja? “Nem tervezek előre, mert úgyse lesz belőle semmi!” Ilyen hozzáállással nem is, az biztos! egyik nap telik a másik után, nincs semmi, amit el akar érni, amire vágyik?!

Sokszor azt érzem, s hallom az emberektől, hogy nem lehet semmit sem csinálni! Nincs pénz, nincs lehetőség, nincs amivel hozzákezdeni egy vállalkozáshoz. Kockáztatni kinek éri meg? Vakon, semmi nélkül nem lehet belevágni semmibe, mert rámegy inged, gatyád, házad!

Ez nem igaz! Mármint, hogy nem lehet semmit csinálni! S hogy Kató Katának derűs pillanatot szerezzek, ismét őt parafrazálom: ha valami elég fontos egy embernek, akkor lesz belőle valami! Na ez igaz! Viszont ehhez kell merni, s vállalni, s oda kell állni! Mert a semmiből nem lesz semmi! A sírás nem segít, csinálni kell! Akkor talán lesz valami!

Ha nem is a megélhetésről beszélünk, hanem egy szimpla rendezvényről, akkor is ez a helyzet! Adott egy ötlet, s egy valaki, akinek fontos. S akkor lesz belőle valami! Ami talán menni fog, lesz rá igény, vagy nem! De amíg nem próbálod ki, addig nem tudod, hogy milyen lenne! S akkor egy életen keresztül bánhatod, vagy addig, amíg valaki meg nem csinálja. Persze érteni is kell hozzá! Senkit sem ismerek(magamon kívül 😀 ), aki mindenhez értene! De bele lehet tanulni!

Úgy jutott ez a téma eszembe, hogy a szomszéddal tervezünk valami fényképezős izét összehozni! Kell gép, videó, állvány, számítógép, “dévédéírattatógép”, nyomtató, programok, idő! Még szerencse, hogy a nagyja megvan, s ami még kell… na az kell! De ha nem feltételeznénk, hogy idővel visszajön az ára, akkor lehetne könyökölni az asztalon a pohár előtt, s sírni, hogy nincs mit csinálni! De így, az ember tervezget: kollázsok, naptárak, események fotózása, stúdió a messzi jövőben esetleg! Előre lehet szaladni, de azért nagyon messze ne! Egyelőre a valósághoz kell szabni az álmokat!

Reklámok

Csöves

január 23, 2011 Hozzászólás

Ma a buszból láttam egy csövest! Szakadtan, hátizsákkal, koszosan. A kezében volt egy doboz kaja, olyan carrefouros előre elkészített valami. Nem is ez a lényeg! Hanem az, hogy gyaloglás közben nézte a kezében levő kaját. Nem merném azt állítani, hogy céltalanul csatangolt. Abban pillanatban egyetlen cél volt előtte: megenni a kaját! Hihetetlen, hogy mennyire koncentrált arra a dobozra! Ment előre, s le sem vette a szemét róla!

S akkor mit is akarok mondani vele?! Én semmit… lehetne ragozni, hogy ebben az állapotban csak az állatias ösztönök működnek, vagy jó, hogy nem italt vett a kaja helyett stb. stb.

Csak megfogott ez a pillanat!

Kategóriák:Blogol, Teo Címke: , , , , , ,

Fénykép

január 21, 2011 10 hozzászólás

“Óh… aki szabadon csatangolhat, csőre töltött fényképezőgéppel. El se tudok képelni nagyobb szabadságot:)” (Kató Kata)

Körülbelül öt évvel ezelőtt kaptam meg életem első fényképezőjét. Milyen boldog voltam! Végre nekem is van! Azt sem tudtam, hogy mit akarok vele fényképezni, csak azt tudtam, hogy akarok! Mikor sikerült egy-egy kép, olyan büszke voltam! 😀 Sokat tekeregtem Totyesszal erdőn-mezőn, csak hogy kattintgathassak. S ahogy Kata mondta: szabadnak éreztem magam.

Most, hogy van egy jobbacska gépem, teljesen más érzés. Szegény régi kicsi Fujim olyan aprónak tűnik a Nikon mellett. Mikor kicsit lenyomom a gombot, hogy a fókusz induljon be, majd: Katt! Bizsergető érzés, ahogy a megapixelek dolgoznak. Ahogy megörökítek egy pillanatot. Az marad meg, és úgy, ahogy én látom! Hiába jön egy profi, s szövegel, hogy így ISO, úgy a fények, erre rekesz, arra expozció. Ott, abban a pillanatban a “kukucskálón” keresztül én úgy látom a világot s kész! Ez a szabadság benne! S ezért lesznek a képek hangulatkonzervek(Halasi Zsolt).

Az igaz, hogy sokszor nagy gondot jelenthet a lustaság. Van úgy, hogy az ember egyszerűen lusta elindulni, csatangolni s közben vadászni a pillanatot! Olyan is van, hogy százból egy kép lesz olyan, amilyennek akarom! S olyankor elégedett vagyok, mert az az egy sikerült!

Nem irigylem azokat, akik stúdióban fotóznak. Beülnek a falak közé, mindent kézhez kapnak s megrendelésre kattintgatnak! Ha sikerül jó, ha nem, éhen hal a család! Ezért jó csak kekón járkálni s fényképezgetni!

Nagy ritkán, évente egy-két alkalommal végignézi az ember a képeket, amiket csiált, s érzi a melegséget, hogy volt értelme járkálni, keresgélni, s nem engedni a lustaságnak… még akkor is, ha mások hiábavaló, felesleges dolognak találják!

Fényképezzetek, legyetek szabadok! 🙂

Kategóriák:Kepek Címke: , , , , , ,