Archívum

Archive for 2011. április

Alsórákosi Nyilatkozat

április 22, 2011 5 hozzászólás

A minap egyik barátom kérdezte, hogy miért nem írtam a Rákoson folyó dolgokról? Mit írhatnék? – kérdeztem. Azt, hogy tarthatatlan a helyzet? Hogy már jóval ezelőtt kellett volna tenni valamit? Hogy megértem az ottani embereket? Elegük van a félelemből, az embertelenségből. Ha nem is mindenki, de sokan ezt tették volna, az biztos. Habár ez sem megoldás.

Akik nem tudják, hogy miről van szó, elmondom: Rákoson elég nagy cigányközösség él. Történtek lopások, rablások. Olyan is volt, hogy fényes nappal többször raboltak ki házakat, loptak az udvarokról. A magyar lakosság nem tud nyugodtan aludni, mert félnek a betörésektől. Ősszel nincs termés, mert ellopják. Az utolsó incidens elég nagy port kavart, mikor a magyarok villával, kaszával, botokkal felfegyverkezve elindultak, hogy igazságot tegyenek. Megjött a rendőrség, a szóvivőjük biztosította a tévénézőket, hogy a rendőrség ura a helyzetnek. Azóta olyan a falu, mint egy háborús övezet…

S akkor ne legyenek elkeseredve a rákosiak? Pár év, s mi is odajutunk! Most lehet azt mondani, hogy rasszista vagyok…

Mégsem maradtak egyedül a rákosiak, megjött a segítség! Ötven lelkipásztor vett részt április 20-án az istentiszteleten. Nekem is jól esne, ha a helyzetükben lennék, s tudnám, hogy sokan állnak mellettünk. Lehet legyintetni, le lehet nézni ezt a gesztust. Nyugodtan! Én mégis azt mondom, hogy ebben a nehéz időszakban ez nagy segítség. Itt a videó róla:

 

Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében.

A fenti idézet az Alsórákosi Nyilatkozatból származik. Abból a nyilatkozatból, ami vigasztalja a rákosi embereket, és biztosítja őket a gyülekezetek támogatásáról. A mai napig 198 név szerepel az okmányon. Ők azok, akik aláírták, mert egyetértenek vele. Természetesen bárki feliratkozhat rá, azaz aláírhatja. Ehhez küldeni kell egy mailt a mcpasztori@yahoo.com címre. Az üzenet témájához odaírod, hogy: Alsórákosi Nyilatkozat. Az üzenet szövege pedig legyen a következő: "Csatlakozom. Név, foglalkozás (pl. református lelkipásztor), helységnév".

Reklámok

Kép(be)magyarázás

április 15, 2011 Hozzászólás

DSC_1640 Pár napja regisztráltam egy fotós oldalra. Ügyesen összehozták, hogy minden “szemét” ne kerüljön fel rá. Először is kell mások képeit kommentáld, hogy kreditet kapj. Mikor megvolt, tölthetsz fel képeket. Minden kép egy kreditbe kerül. Tulajdonképpen fizetsz azért, hogy képet tölthess fel. Így csak azok maradnak meg, akik tényleg foglalkoznak vele. Kreditet kaphatsz úgy is, ha küldenek neked, vagyis valakinek megtetszik egy kommented, akkor utalhat neked bizonyos kreditet. Így gyarapodsz, s nem tudod összefogni a szájad! S ha véletlenül elfelejted megköszönni, akkor jönnek az olyan beszólások, hogy “A kreditet illik megköszönni!”, ami azt jelenti, hogy bunkó vagy! De ez egy másik történet…

Na, a komment, arról akartam beszélni. Az értékelésen kívül módodban áll pontozni a képeket is. Persze feltöltésnél le lehet tiltani ezt az opciót, de minek? Egytől ötösig lehet pontozni, akár tizedessel is. S nem elég annyit írni egy kép alá, hogy “Szép!” vagy “Tetszik” vagy “Ügyes” s adsz rá egy nagy ötöst. Nem-nem! Szépen le kell körmölni alája, hogy mi tetszik benne, mi nem, s ügyesen meg kell indokolni az adott pontot, mert hanem jön a moderátor üzenete, hogy helytelen volt az értékelésed, mert csak ennyit írtál, hogy…

Na szerintem itt kezdődik a gond! Megírom az első három kommentet, előnézet, nincs benne hiba, jóváhagyás! Jött is az üzenet a rendszertől, hogy ez így nem jó, mert a szabályzat szerint, amit én is elfogadtam… Mikor elolvastam a szabályzatot, kicsi tartott vissza, hogy ott ne hagyjam őket! De nekiláttam az első szakszerű értékeléshez. Sikeredett is, s mikor elolvastam, megijedtem. Nem értékelés volt az, hanem belemagyarázás. Mint a pszichológusnál: mutatnak egy pacát, s te elmondod, hogy mi minden van benne abban a “képben”! Na így érzetem én is magam! Ott van előttem egy szép kép, s nem elég leírni, hogy irigylem azért, mert így fotóz, hanem kell nyomni a mondatokat, s írni mindenféléről.

Olyan ez, mint amikor veszel egy verset, amit a költő “hírtelen felindulásában” a múzsacsók hatására megírt. S a gyermekek pedig majd hallgatják az iskolapadban, hogy itt a költő most arra gondolt, hogy! ennél a sornál azt érezte… Azért a “gyalogolni” igét használja és nem a “menni”-t, mert… ügyesen a tanár, a kritikusok belemagyaráznak dolgokat, pedig sokszor a költőnek eszébe sem jutott ilyesmi. Jött az ihlet, leírta, sikeres lett, kész!

Nem azt mondom, hogy minden esetben így van! Biztos vannak olyanok, akik úgy csinálnak meg egy képet, hogy azzal kifejezzenek valamit, elmondjanak a világnak egy részletet magukból, a gondolataikból! De nem minden esetben van így! Eszünkbe jut valami, amiről asszociálunk megint egy másik dologra, majd felelevenedik bennünk egy emlék, aminek a világon semmi köze sincs ahhoz a képhez, amit nézünk!

Így a nagy értékelés abbamaradt az első megírt belemagyarázásnál, és ügyesen olyasmiket kommentálok, amit látok, s nem amit gondolok, hogy látok! Fények, vágás, színek… Nincs értelme a saját hülyeségemmel másokat is terhelni!

Pozitív diszkriminációt a székelyföldi románoknak!

április 14, 2011 2 hozzászólás

Az erdély.ma-n olvastam régebben, hogy a székelyföldi románok féltik a jogaikat. Akkor legyintettem egyet, gondoltam, úgyis elül. A cikk azóta ott van a legolvasottabbak között. Elég sok komment is érkezett rá. Sorolnak különféle módszereket az ügyesebbnél ügyesebb és okosabbnál okosabb emberkék, hogy mit lehetne tenni a helyzet megoldásáért. Aki akarja, olvassa el!

Ahogy a riporter is fogalmaz, az összezördülések megmaradnak a személyek szintjén. Talán innen származtatható “Lacatusu” határtalan hazaszeretete is. Lehet, hogy valaki magyar volt a családban, akiből aztán Lakatos helyett “Lacatusu” lett, határtalan hűséggel és szeretettel a haza iránt. Aztán a komolyságáról mindent elárul az az egyszerű és természetes mozdulat, amivel előveszi a telefonját, és szenvtelen hangon elnézést kér, mert őt hívják! Nem lehet, hogy egy ügyes manőver volt a további kérdezősködés elkerülésére, amiből kiderült volna, hogy semmi alapja nincs a követelésének?!

Én csak azt nem tudom, hogy “Ioan Lacatusu” képe nem sült le, mikor kiállt a kamera elé, elmondani nagy büszkén, hogy igenis követelik a pozitív diszkriminálást, mert a jogaik meg vannak sértve a három magyarlakta megyében! Nem gondolta, hogy a TV odamegy egy két emberhez, lehetőleg románhoz és magyarhoz is, hogy megkérdezzék, milyen sérelem érte őket?

A tavaly került hozzánk két ügyes román rendőröcske. Még nem rendőr, de már majdnem, ezért rendőröcske. Tiszta román mind a kettő. Volt, hogy egy esemény alatt ketten kint kellett álljanak a hidegben, felsőbb utasítás értelmében nem mehettek be a bárba! Hát álltak hűségesen, s biztos agyonfagytak. De a vendéglőből kaptak két jó meleg kávét. Pedig joguk lett volna állni a hidegben, de megkapták a pozitív diszkriminációt. S nem úgy néznek ki, mint akik mindenképpen el akarnának menni a magyarok közül! Bálokba, bulikba magyar ismerőseikkel mennek, s akkor románul beszélnek a magyarok is – aki tud-, hogy értsék. S tanítják a magyarra! Na mi ez, ha nem pozitív diszkrimináció?!