Kezdőlap > Blogol, Kepek, VH > Kép(be)magyarázás

Kép(be)magyarázás

DSC_1640 Pár napja regisztráltam egy fotós oldalra. Ügyesen összehozták, hogy minden “szemét” ne kerüljön fel rá. Először is kell mások képeit kommentáld, hogy kreditet kapj. Mikor megvolt, tölthetsz fel képeket. Minden kép egy kreditbe kerül. Tulajdonképpen fizetsz azért, hogy képet tölthess fel. Így csak azok maradnak meg, akik tényleg foglalkoznak vele. Kreditet kaphatsz úgy is, ha küldenek neked, vagyis valakinek megtetszik egy kommented, akkor utalhat neked bizonyos kreditet. Így gyarapodsz, s nem tudod összefogni a szájad! S ha véletlenül elfelejted megköszönni, akkor jönnek az olyan beszólások, hogy “A kreditet illik megköszönni!”, ami azt jelenti, hogy bunkó vagy! De ez egy másik történet…

Na, a komment, arról akartam beszélni. Az értékelésen kívül módodban áll pontozni a képeket is. Persze feltöltésnél le lehet tiltani ezt az opciót, de minek? Egytől ötösig lehet pontozni, akár tizedessel is. S nem elég annyit írni egy kép alá, hogy “Szép!” vagy “Tetszik” vagy “Ügyes” s adsz rá egy nagy ötöst. Nem-nem! Szépen le kell körmölni alája, hogy mi tetszik benne, mi nem, s ügyesen meg kell indokolni az adott pontot, mert hanem jön a moderátor üzenete, hogy helytelen volt az értékelésed, mert csak ennyit írtál, hogy…

Na szerintem itt kezdődik a gond! Megírom az első három kommentet, előnézet, nincs benne hiba, jóváhagyás! Jött is az üzenet a rendszertől, hogy ez így nem jó, mert a szabályzat szerint, amit én is elfogadtam… Mikor elolvastam a szabályzatot, kicsi tartott vissza, hogy ott ne hagyjam őket! De nekiláttam az első szakszerű értékeléshez. Sikeredett is, s mikor elolvastam, megijedtem. Nem értékelés volt az, hanem belemagyarázás. Mint a pszichológusnál: mutatnak egy pacát, s te elmondod, hogy mi minden van benne abban a “képben”! Na így érzetem én is magam! Ott van előttem egy szép kép, s nem elég leírni, hogy irigylem azért, mert így fotóz, hanem kell nyomni a mondatokat, s írni mindenféléről.

Olyan ez, mint amikor veszel egy verset, amit a költő “hírtelen felindulásában” a múzsacsók hatására megírt. S a gyermekek pedig majd hallgatják az iskolapadban, hogy itt a költő most arra gondolt, hogy! ennél a sornál azt érezte… Azért a “gyalogolni” igét használja és nem a “menni”-t, mert… ügyesen a tanár, a kritikusok belemagyaráznak dolgokat, pedig sokszor a költőnek eszébe sem jutott ilyesmi. Jött az ihlet, leírta, sikeres lett, kész!

Nem azt mondom, hogy minden esetben így van! Biztos vannak olyanok, akik úgy csinálnak meg egy képet, hogy azzal kifejezzenek valamit, elmondjanak a világnak egy részletet magukból, a gondolataikból! De nem minden esetben van így! Eszünkbe jut valami, amiről asszociálunk megint egy másik dologra, majd felelevenedik bennünk egy emlék, aminek a világon semmi köze sincs ahhoz a képhez, amit nézünk!

Így a nagy értékelés abbamaradt az első megírt belemagyarázásnál, és ügyesen olyasmiket kommentálok, amit látok, s nem amit gondolok, hogy látok! Fények, vágás, színek… Nincs értelme a saját hülyeségemmel másokat is terhelni!

Reklámok
  1. Még nincs hozzászólás.
  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: