Kezdőlap > Blogol > Egyetemista szindróma

Egyetemista szindróma

Amikor elmegyek vásárolgatni – nálam a vásárolgatás nem azt jelenti, mint a nőknél, hogy elindulok a városban, és ami üzlet van, mindenhova bemegyek s felpróbálok minden ruhaneműt! Nem! Nálam a vásárlás a kajavásárlást jelenti! – tapasztalom magamon azt, amit úgy nevezek, hogy egyetemista effektus. Ez a beidegződés az elmúlt négy évben alakult ki, s aki valaha egyetemre járt, távol a családtól s anyu főztjétől, mindenki megkapta! Ez egyszer biztos. Na jó, nem mindenki! Csak azon kevesek nem, akik tulajdonképpen a bankszámlájuk lévén tartottak kapcsolatot a femilivel. Az alsó egymillió(értsd: átlagember) úgy nevezi, hogy felső tízezer…

Elmész vásárolni. Először szépen megszámolod, hogy mennyi pénzed van, nehogy túllépd a keretet! A polcok között mászkálva nézed, hogy mi olcsóbb. Mert két választásod van ugyan, de jól meg kell fontolni: vagy olcsót veszel és sokat, vagy drágát és keveset. És itt dönt az egyetemista a mennyiség mellett, s ez az első tünet. Mert ki tudja, hogy mikor érkezik otthonról csomag, s addig ki kell bírni valahogy! Kaja nélkül pedig nem valami kellemes!

Mikor hazaért a vásárlásból, ügyesen kipakol, s gyönyörködik, hogy milyen szépen telik a hűtő. Elégedett megával: Lám, kevésből is lehet jól élni. Igen ám, de az ételnek megvan az a hátrányos tulajdonsága, hogy fogy! Főleg ha olyan helyen található, mint a mi szobánk! Onnan tudod, hogy hamarosan jóval kevesebb lesz a hűtőben, hogy elhangzik a kérdés: mit eszünk ma, fuju? Nyílik a hűtőajtó, kéz benyúl, kaja kijön!

Néha egészen jól sikerül a főzés! Találomra tesz bele mindent az ember, amitől – szemmel láthatóan – hasonlít az otthonira. Evés alatt pedig arra gondol, hogy: ejj, de jó lenne az édesanyám főztjét enni! S ez a második tünet: az otthoni étel felértékelődése!

Míg otthon voltam, soha nem jutott eszembe, hogy hazamegyek, s nem gőzölög a leves az asztalon. Édesanyám mindig kitalálta, hogy mit főzzön, s mindig volt étel. Azután jött Kolozsvár s a teológia. Bizony sokszor húztuk a szájunkat a konviktusi kajától, míg meg nem szoktuk. Utána már kértünk egy-egy repetát a leveskéből, a másodikról nem is beszélve. Jó volt, legalább főtt ételt ettünk, levest! Mikor te veszed magadnak, az más tál tészta! Nem a gyomor, hanem a zseb szab határt…

Nem szenvedés ez, nem panaszkodni akarok! Csak közben elgondolkoztam azon, hogy valamikor vége lesz-e ennek a felfogásnak? Vagy mindenkinél szindró(á)mává válik, aki az otthoni fizuból él?

Advertisements
  1. Kicsi Zsu
    május 27, 2011 - 9:35 du.

    Te Baresz…olyan jopofa vagy:))
    Mintha magam latnam, mikor olvasom a sorokat…
    De ne tudom, te hogy vagy vele, nekem a kaja mindig jol sikerul, amit fozok, viszont az Anyuse megis finomabb, amit kuld, s amit o foz otthon, s otthon eszem(az sokkal sokkal jobb…most is megettem mindent, meg egy doboz lucskos van lefagyaztva, azt csak akkor eszem meg, ha kellokeppen megerdemlem…pl. jol teljesitek a vizsgan:P Szoval a lenyeg, hogy utolso falatkent, valami finomat fogok enni..Anyus fozte kajat:))

    • baresz
      május 27, 2011 - 9:40 du.

      Na abból én es ennék! Asszem még jópofább lennék! 😀

  2. BoGyo
    május 27, 2011 - 9:57 du.

    :)Ez a bizonyos szindróma ahogy Te nevezed Barni, sztem az évek hosszú során annyira “beidegződik”, h ezt már másképp nem tod csinálni, legalábbis saját tapasztalat ezt mutatja.
    És két igen fontos készségünk is fejlődik: 1.tudatosság (csak azt veszed meg amire tényleg szükséged van), 2.kreativitás-by me-(amikor csak abból főzöl ami otthon van..s még finom is lesz).
    Az otthonit meg tényleg nem lehet überelni:)

    • baresz
      május 28, 2011 - 7:09 du.

      A harmadik fontos tulajdonság: ha jól sikerül az étel, akkor elégedett leszel, jóllaksz és nő az önbizalmad! 🙂

      • BoGyo
        május 28, 2011 - 7:55 du.

        igaz beszéd, nem hazugság:D

  3. május 28, 2011 - 4:32 du.

    Barni te is tudsz fözni jó kajákat :p

    • baresz
      május 28, 2011 - 7:11 du.

      Igyekszem…:)

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: