Archívum

Archive for 2011. június

Fontosakaroklenni

június 11, 2011 Hozzászólás

Volt ez az MKT-s képzés, amin részt vettem. Pont súroltam a felső korhatárt, minden résztvevő kisebb volt nálam minimum 2-3 évvel. Először ott volt a fejemben, hogy nagy szamár leszek a csoportban, minek elmenni?! Mit tudok tanulni a kisebbektől vagy a velem egykorúaktól? Hál’Istennek sikerült ezeket félretenni! És igen, tanultam valamit: megtanultam együtt dolgozni emberkékkel. Megtanultam félretenni azt, hogy valakinek nem tetszik a képe, nem bírom a személyiségét vagy éppen nem arra figyelni, hogy ötpercenként úgy felhúz, hogy ketyegek! S ennek hasznát vettem azóta! Megtanul az ember a célra, a feladatra figyelni, s azt elérni. Hogy az életben nem leszek soha haver olyannal, akit nem bírok, de együtt dolgozok vele, az egy másik kérdés. Az a fontos, hogy a cél elérésében menjen a beszélgetés, haladjon a munka, legyenek ötletek, figyeljünk egymásra. Utána… az már más dolog, hogy mi lesz!

Vannak, akik kitalálnak valamit, megkérdezik az embereket, hogy ki mit szól. Azután szelektálnak: akinek nem tetszett, azt kizárjuk, a többi pedig megcsináljuk. Ha kell, ha nem, ha tetszik, ha nem, de megcsináljuk. Így kell húsz emberrel rákényszeríteni az akaratunkat száz másikra. Vannak ilyen fanatikusok. Mert más szót nem találok rá. Kitalálnak valamit, mert szükségük van arra, hogy tegyenek valamit, amitől fontosnak érzik magukat. Még ha értelmetlen is a dolog, ők nekikezdenek, megcsinálják. Közben fáradhatatlanul hangot adnak az önfeláldozásnak, a fáradtságnak…

A baj akkor kezdődik, ha mások zsebében kezdenek turkálni, hogy a látszólag közös cél érdekében. Kérünk pénzt innen- kicsit onnan, követelőzünk, míg valaki meg nem kérdezi: De mire jó ez?! Na akkor jön a nagy duma, hogy szolgálja a közösséget. Ez is csak látszólagos. Tapasztalataim szerint az ilyen fontosakaroklenni kezdeményezések sose tesznek jót a közösségnek! De ezt nem veszi észre a kezdeményező, mert csak magát látja, amint diadalmasan áll a megvalósított kezdeményezésen. Aztán hagyják a sorsára az egészet. Ekkor lesz nyilvánvaló, hogy a pénz, az energia és a sok idegölés mind hiábavaló volt.

Mindezt meg lehetett volna előzni. Vagy csak én vagyok naiv? Meglehet. Meggyőződésem, hogy ötletek kellenek, haladni kell. De szelektálni is. És főleg az ilyen fontosakaroklenni alakokat nem szabad közel engedni szinte semmihez. Nem szabad hatalmat adni a kezükbe. A gond csak az, hogy általában találnak pár emberkét, akik vakon követik őt, akik beveszik a porhintést. Na ezeket nehéz lebeszélni, de ha ez megvan, akkor megoldódott minden. A fontosakaroklennik egyedül maradnak.

Három ilyen fontosakaroklenni embert ismerek, de mindhárom meg van győződve, hogy ők tesznek ezért a gazember világért, de senki nem értékeli… talán mert a közjót hangsúlyozva magukért tesznek!

Kategóriák:Uncategorized

Válts irányt!

június 9, 2011 Hozzászólás

valtsiranyt_plakat1 Az IKE Fesztivál az erdélyi magyar keresztyén fiatalok 3 napos fesztivál jellegű nyári találkozója, amelyet idén első ízben szervez az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Szovátán. Bár elsőször kerül megrendezésre, az előzményekről illik pár szót ejteni. Az előző években IKE Találkozó néven volt ismeretes ez a program, melyet az IKE már 2000-től minden évben megszervez. Mivel az egyszerű sátortábor jelleget kinőtte a találkozó (500 sátorozó) ezért szükségesnek tartottuk, hogy kibővítsük fesztivállá, ahol a keresztyén egyházak fiataljai találkozhatnak egymással. – áll a fesztivál honlapján.

valtsiranyt_plakat2 Aki azt hiszi, hogy ezzel már eleget tud róla, az téved. Érdemes belepillantani a programokba  is! A három nap alatt több sátorban folyik majd a fesztiválozás. Szerintem mindenki megtalálja a kedvére valót: áhítatok, előadások, beszámolók, sztendáp, beszélgetések, táncház, gyermekfoglalkozás, foci, kirándulás, fürdőzés és koncertek. Nem mondom, volt mit szervezni és összehozni! A zenei felhozatal is elég szép skálán mozog! Szinte minden műfaj képviselve van. Mondjuk a tucc-tucc(más néven a dijumvizsum zene) kimaradt, ami érthető is: a szöveg elég minimálisan van jelen benne. Ott lesz a cigányos dallamokat megszólaltató Amaro Del, a gitárhoz nagyon értő Judy Bailey, a hip-hoppppot képviselő B-man. De a rock sem marad el, mert lesz Zanzibár és Knock Out koncert! Sőt, buli is lesz Dj Aknai jóvoltából! És itthoni pályára lép a FIKE Band, akik minden megmozduláson részt vesznek! De ez nem minden! Még lesz: Reménység, Worship Team, Szélrózsa Band, After 5, Mozaik és Graál!

Majdnem elfelejtettem: van Fészbúk oldal is, ahol lehet lájkolni, értesüléseket szerezni, zenei előzetest hallgatni, figyelni az infókat!

Na, csak a felsorolás lett fél oldal, és minden nincs is benne! Lehet regisztrálni, ingyenes sátorhelyet kérni vagy házat foglalni. Ha még ezek után is kell egy kicsi noszogatás, akkor lehet mazsolázni:

 

 

 

Nem csak a programok, hanem a zenei felhozatal is változatos lesz JÚLIUS 1-3 között SZOVÁTÁN! Érdemes elmenni, körülnézni, együtt lenni, részt venni, ott lenni, találkozni! 🙂

Karizmatikus gyülekezetben reformátusként

június 1, 2011 9 hozzászólás

A beszélgetés a témáról úgy indult, hogy Fészbúkon linkeltem egy beszámolót, amit egy volt Hitgyülis tag írt. A cikk eléggé negatívan számol be, tulajdonképpen leleplez. Aztán olvasgattam a témáról, hogy ne haljak meg bután. Most megadatott az, hogy első kézből kapjak beszámolót, hogy milyen is egy karizmatikus gyülekezetbe járni, annak tagja lenni – reformátusként. A “riportalanyom” nevét nem árulom el! Az országot sem akartam megnevezni, de az kiderül már az első mondatból. 🙂

– Mi a neve annak a közösségnek, aminek tagja lettél? El van ismerve az országban?

– A gyülekezet neve, ahova járok egy protestáns karizmatikus gyülekezet. Államilag még nem elismert, mivel az angol egyház feje, a Királynő nem ismerte el, ami végül is érthető. Errefelé nagyon sok az ilyen gyülekezet, így nem lehet az otthoni sablonok közé sorolni. Nem szekta, mert nem vallja, hogy csakis ebben a gyülekezetben, ebben a formában lehet üdvözölni, hanem Jézus Krisztust fogadja el, mint egyedüli üdvözítő.

– Hogyan kerültél kapcsolatba velük? Gondolom hitközösséget kerestél, ahol istentiszteletekre járhatsz, akikkel imádkozhatsz…

– Igen, egy közösséget kerestem, ahova vasárnaponként eljárhatok. Ha őszinte vagyok, olyan közösséget kerestem, ahol fiatalok is vannak, ahol barátságot is köthetek. Azt tanácsolták, a környékemen levő összes templomot látogassam végig, ez a harmadik volt, és éreztem, hogy nem kell tovább mennem, mert megtaláltam, amit kerestem.

– Mi az, ami megfogott téged? Mi az, ami vonzóvá teszi az emberek számára?

– Legelsőnek a dicsőítés fogott meg. Már első napon elég sok éneket felismertem, amit otthon is énekeltünk ifisekkel. Találkoztam egy román lánnyal, aki nagyon kedves volt, azonkívül más fiatalokkal is megismerkedtem. Eleinte sajnos nem sokat értettem az Istentiszteletből, de amit megértettem, az tetszett, annak ellenére, hogy az elején elég szkeptikus voltam.

– Vannak sajátos tanításaik. Miben térnek el a református egyház tételeitől?

– Mivel protestáns gyülekezet vagyunk, a kálvini tanításokat követjük. Szembetűnő tanítási eltéréssel nem találkoztam, ami lényegében eltér, mint ahogy minden más karizmatikus gyülekezet is, a Szent Lélek sokkal nagyobb szerepet kap, mint református, vagy más hagyományos egyházakban. És lényegében ebben áll – szerintem – a különbség, hogy a Szent Lélek, mint természetfeletti erő, képes az embereket megváltoztatni, erős jelenléte az, ami gyógyít testet és lelket egyaránt, és ami vezeti a Krisztus követőit nap mint nap.

– Szerinted mi az, amit megtanulhatnánk tőlük?

– A szenvedélyt, többek között. Ez a szó jut eszembe, amikor karizmatikus keresztényekre gondolok. A szenvedély, amivel Istent és embert szeretnek. Úgy gondolom, ez a szenvedély a Szent Lélektől jön, azt mondják, csodálatos érzés megtapasztalni a Szentlélek teljes jelenlétét. A szenvedélyt, amivel dicsőítenek. A szenvedélyt, amivel követik Jézust. Ezt a szenvedélyt viszont láttam otthoni reformátusokban is. Lelkészek, teológusok vagy akár ifisekben. Csak azt sajnálom, hogy ez a szenvedély nem egyetemes szintű a református egyházban, legalábbis Erdélyben nem. Értesüléseim szerint viszont Magyarországon már több karizmatikus gyülekezet működik. Még egy másik dolog, ami nagyon tetszik, az az, hogy minden munkát leosztanak. Az elöljáróknak, ami nálunk a presbitériumnak a megfelelője, vagy ahogy itt nevezik, a vének (The Elders-akik igazából nem is vének), a templom körüli munka minden területéért felelősök. Van takarító csoport, karbantartó csoport, sejt-felelős, gyerekistentiszteletekért felelős, konyháért felelős, stb. A munka legnagyobb részét önkéntesek végzik, önkéntesek takarítanak, önkéntesek főznek, a gyerekistentiszteleteket vezetik, énekelnek a dicsőítő csoportban, a média csoport is önkéntesekből áll. Minden feladat le van osztva, és nagyon sok gyülekezeti tag aktívan részt vesz a gyülekezet életében.

– Vannak negatív tapasztalataid? Ha nem is negatív, de olyan, ami nem igazán tetszett, amitől idegenkedsz?

– Mikor ide kerültem, nem tudtam, hogy karizmatikus gyülekezet. Két hét telt el, de semmi jel nem utalt erre. Aztán a harmadik héten ú.n. konferencia volt, amit egy csonka imahétnek lehet elképzelni, péntek, szombat este, vasárnap reggel és este istentiszteletek, különböző meghívottakkal. Péntek este, istentisztelet után, mikor előrehívták azokat, akik szeretnék, hogy imádkozzanak értük, még nem gondoltam semmi „rosszra”, ugyanis közben éneklés folyt. Aztán kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az egyik lány, aki pont aznap este mellettem ül, eldől, a mögötte álló személy meg szépen lefekteti a földre. Teljesen elfogott a remegés, mikor rádöbbentem, hogy mit láttam. Azelőtt csupa rossz dolgokat hallottam, legfőképpen a Hit Gyüliről. Kétségbeestem, és majdnem elájultam félelmemben. Szombaton az imádkozás előtt elhagytam a termet. Vasárnapra kikészültem, szintén elhagytam a termet, aztán istentisztelet után a nő, akinél a román lány lakott, látta rajtam, hogy baj van, és magához ölelt. Leültünk, és én csak zokogtam, majd legnagyobb megdöbbenésemre ő is sírt. (Elsőre az ember azt gondolná, hogy megjátszás, ilyen nincs, hogy egy ezer idegenért sírjon valaki, de mára már nagyon jól megismertem, és hihetetlenül nagylelkű asszony.) Aztán elmondtam, h kétségeimmel küszködöm, nekem ez új, ő csak a szívemre tette a kezét, és azt mondta: „Imádkozzál, és itt legbelül tudni fogod a választ”. Azon a hétvégén csak az volt az eszemben, hogy „el innen, messzire, és vissza se nézz”, de a szívem mélyén tudtam, hogy nem fogok elmenekülni. Egy nagyon mély hang, amit talán nem is akartam meghallani, mondta, hogy maradnom kell. Különben is, már elkezdett egynéhány barátság szövődni. Hosszú hónapok tusakodással, imádkozással, Biblia-olvasással és személyes beszélgetésekkel, bizonyságtételek hallgatásával teltek. Az első hónapokban már a dicsőítést sem élveztem annyira, reszkettem, amíg végül megértettem, megéreztem egy lényeges dolgot. Isten jelenléte, a Szent Lélek jelenléte az, ami ilyenné teszi a hangulatot. A Szentlélek elgyengíti a térdet/testet, mikor eláraszt, azért esnek el. A Szentlélek képes hahotázásra vagy akár zokogásra (ha éppen lelki sebeket gyógyít) késztetni. Mindez ijesztőnek tűnt. Természetellenesnek. Aztán jött a válasz: Isten maga is természetfeletti. A Bibliából olvasva megtudtam, h azok a dolgok amik történnek, annak idején megtörténtek a Szentlélek kitöltetése után is. Tehát semmi új nincs a dologban. Ezek a dolgok zavartak az elején, amíg saját meggyőződésemből rá nem jöttem, hogy teljesen alaptalanok a félelmeim, és minden, amit látok, hallok, Istentől van.

– Gondolom van saját liturgiájuk. Hogyan épül ez fel? Hogyan folyik egy istentisztelet? Milyen a hangulat?

– Igen, a liturgia különbözik a reformátustól. Az első óra a dicsőítésé, általában felállva történik, egyik ének a másik után, utána a lelkész imádkozik, és utána köszöntés következik. Ez néha egy fél óra, néha elhúzódik. Hasonlít a katolikusok kézfogására, viszont több, mindenki megindul, és ahány embert csak tud, köszönt, de vannak olyanok is, akik a helyükön maradnak, és ott társalognak. Utána következik az adakozás, majd a prédikáció, ami egy óra, néha másfél. Bevallom, néha megerőltető a koncentrálás, ilyen hosszú időn keresztül, de a lelkész igyekszik minél érdekfeszítőbben beszélni, így ha el is lankad a figyelem, valamivel mindig visszahozza. A prédikációt követően a dicsőítő csoport újra elfoglalja a helyét, ők vezetik az éneklést, és a lelkész felszólítja a gyülekezetet, hogyha valaki van, aki szeretné, hogy imádkozzanak érte, mert valamivel küszködik, vagy aki még nem fogadta be Jézust, és szeretné megtenni, azért is imádkoznak, ha előremegy. Az imák alatt tovább szól a dicsőítés. Ez nagyjából már az istentisztelet vége, sokan elhagyják a termet. Ugyanis, ez a mi gyülekezetünkben szokás, hogy van ebéd, jutányos áron 2 fogásos meleg ebédet lehet vásárolni, amit közösen fogyasztunk el. A hangulat az istentisztelet alatt változó, a dicsőítés alatt eléggé emelkedetté válik. Megvallom, eleinte megrémültem, de mikor egyik jó barátom elmagyarázta, miért szereti ezt, elgondolkodtam a dolgon. Azt mondta, hogy olyankor, mikor ennyire emelkedett a hangulat, akkor biztos, hogy ott már nem az ember van, hanem az Isten jelenléte uralkodik. És van benne valami.

– Az istentiszteleteken kívül milyen más közösségi alkalmakon vettél részt?

– Számos programja van a gyülekezetnek. Van egy úgynevezett 18+ csoport, ami a felnőtt fiatalok számára létesített, azzal a céllal, hogy a tizenéves ifisek a csoportjukból kikerülve e nagyobb csoport által felkaroltassanak, és segítsenek beilleszkedni a gyülekezetbe. Ez mára már nem pont így működik, habár évente kerül be 1-2 tag a kisifiből, többnyire nekünk szól az ifi. Nagyon jó közösség alakult ki, tagjai ennek ellenére a gyülekezet más, családos tagjaival is nagyon közeli viszonyban vannak. A gyülekezetet néha úgy látom, mint egy nagy családot. Ezt többnyire, véleményem szerint az afrikai származású tagoknak köszönhető, nagy az összetartás, a családias magatartás, és ezt a gyülekezet nagy része átvette. Azonkívül vannak a sejt-bibliaórák, ami a Fike körében is ismert. Havonta egyszer van nőszövetségi bibliaóra, és szintén havonta imaközösség. Ez utóbbi kettőn sajnos még nem volt szerencsém részt venni.

– Milyen a kapcsolatod a gyülekezet tagjaival?

– Nagyon jó kapcsolataim alakultak ki a gyülekezet egyes tagjaival. Mindenkit kedvelek, de vannak elég szoros szálak is. Bár többnyire a 18+ csoport tagjai állnak a legközelebb hozzám, egyre több embert ismerek meg közelebbről. Olyan személyeket, akikre bármikor számíthatok, akár éjszaka kell felkelni, hogy kivigyenek a reptérre, akár egy fuvarra van szükség, mert késő este van, akár valami miatt a szívem kell kiöntenem… és még sorolhatnám. Bár eleinte el akartam futni a gyülekezettől, a belső hang azt mondta: „Maradj!” Így hát maradtam, és nem bántam meg. Most már tudom, hogy nem hiába kerültem ebbe a közösségbe, Isten akarta így, hogy megismerjem testvéreim az Úrban, akik mindennél jobban szeretik Őt, ezáltal engem is feltétel nélkül befogadtak.