Kezdőlap > Blogol, Teo > Karizmatikus gyülekezetben reformátusként

Karizmatikus gyülekezetben reformátusként

A beszélgetés a témáról úgy indult, hogy Fészbúkon linkeltem egy beszámolót, amit egy volt Hitgyülis tag írt. A cikk eléggé negatívan számol be, tulajdonképpen leleplez. Aztán olvasgattam a témáról, hogy ne haljak meg bután. Most megadatott az, hogy első kézből kapjak beszámolót, hogy milyen is egy karizmatikus gyülekezetbe járni, annak tagja lenni – reformátusként. A “riportalanyom” nevét nem árulom el! Az országot sem akartam megnevezni, de az kiderül már az első mondatból. 🙂

– Mi a neve annak a közösségnek, aminek tagja lettél? El van ismerve az országban?

– A gyülekezet neve, ahova járok egy protestáns karizmatikus gyülekezet. Államilag még nem elismert, mivel az angol egyház feje, a Királynő nem ismerte el, ami végül is érthető. Errefelé nagyon sok az ilyen gyülekezet, így nem lehet az otthoni sablonok közé sorolni. Nem szekta, mert nem vallja, hogy csakis ebben a gyülekezetben, ebben a formában lehet üdvözölni, hanem Jézus Krisztust fogadja el, mint egyedüli üdvözítő.

– Hogyan kerültél kapcsolatba velük? Gondolom hitközösséget kerestél, ahol istentiszteletekre járhatsz, akikkel imádkozhatsz…

– Igen, egy közösséget kerestem, ahova vasárnaponként eljárhatok. Ha őszinte vagyok, olyan közösséget kerestem, ahol fiatalok is vannak, ahol barátságot is köthetek. Azt tanácsolták, a környékemen levő összes templomot látogassam végig, ez a harmadik volt, és éreztem, hogy nem kell tovább mennem, mert megtaláltam, amit kerestem.

– Mi az, ami megfogott téged? Mi az, ami vonzóvá teszi az emberek számára?

– Legelsőnek a dicsőítés fogott meg. Már első napon elég sok éneket felismertem, amit otthon is énekeltünk ifisekkel. Találkoztam egy román lánnyal, aki nagyon kedves volt, azonkívül más fiatalokkal is megismerkedtem. Eleinte sajnos nem sokat értettem az Istentiszteletből, de amit megértettem, az tetszett, annak ellenére, hogy az elején elég szkeptikus voltam.

– Vannak sajátos tanításaik. Miben térnek el a református egyház tételeitől?

– Mivel protestáns gyülekezet vagyunk, a kálvini tanításokat követjük. Szembetűnő tanítási eltéréssel nem találkoztam, ami lényegében eltér, mint ahogy minden más karizmatikus gyülekezet is, a Szent Lélek sokkal nagyobb szerepet kap, mint református, vagy más hagyományos egyházakban. És lényegében ebben áll – szerintem – a különbség, hogy a Szent Lélek, mint természetfeletti erő, képes az embereket megváltoztatni, erős jelenléte az, ami gyógyít testet és lelket egyaránt, és ami vezeti a Krisztus követőit nap mint nap.

– Szerinted mi az, amit megtanulhatnánk tőlük?

– A szenvedélyt, többek között. Ez a szó jut eszembe, amikor karizmatikus keresztényekre gondolok. A szenvedély, amivel Istent és embert szeretnek. Úgy gondolom, ez a szenvedély a Szent Lélektől jön, azt mondják, csodálatos érzés megtapasztalni a Szentlélek teljes jelenlétét. A szenvedélyt, amivel dicsőítenek. A szenvedélyt, amivel követik Jézust. Ezt a szenvedélyt viszont láttam otthoni reformátusokban is. Lelkészek, teológusok vagy akár ifisekben. Csak azt sajnálom, hogy ez a szenvedély nem egyetemes szintű a református egyházban, legalábbis Erdélyben nem. Értesüléseim szerint viszont Magyarországon már több karizmatikus gyülekezet működik. Még egy másik dolog, ami nagyon tetszik, az az, hogy minden munkát leosztanak. Az elöljáróknak, ami nálunk a presbitériumnak a megfelelője, vagy ahogy itt nevezik, a vének (The Elders-akik igazából nem is vének), a templom körüli munka minden területéért felelősök. Van takarító csoport, karbantartó csoport, sejt-felelős, gyerekistentiszteletekért felelős, konyháért felelős, stb. A munka legnagyobb részét önkéntesek végzik, önkéntesek takarítanak, önkéntesek főznek, a gyerekistentiszteleteket vezetik, énekelnek a dicsőítő csoportban, a média csoport is önkéntesekből áll. Minden feladat le van osztva, és nagyon sok gyülekezeti tag aktívan részt vesz a gyülekezet életében.

– Vannak negatív tapasztalataid? Ha nem is negatív, de olyan, ami nem igazán tetszett, amitől idegenkedsz?

– Mikor ide kerültem, nem tudtam, hogy karizmatikus gyülekezet. Két hét telt el, de semmi jel nem utalt erre. Aztán a harmadik héten ú.n. konferencia volt, amit egy csonka imahétnek lehet elképzelni, péntek, szombat este, vasárnap reggel és este istentiszteletek, különböző meghívottakkal. Péntek este, istentisztelet után, mikor előrehívták azokat, akik szeretnék, hogy imádkozzanak értük, még nem gondoltam semmi „rosszra”, ugyanis közben éneklés folyt. Aztán kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az egyik lány, aki pont aznap este mellettem ül, eldől, a mögötte álló személy meg szépen lefekteti a földre. Teljesen elfogott a remegés, mikor rádöbbentem, hogy mit láttam. Azelőtt csupa rossz dolgokat hallottam, legfőképpen a Hit Gyüliről. Kétségbeestem, és majdnem elájultam félelmemben. Szombaton az imádkozás előtt elhagytam a termet. Vasárnapra kikészültem, szintén elhagytam a termet, aztán istentisztelet után a nő, akinél a román lány lakott, látta rajtam, hogy baj van, és magához ölelt. Leültünk, és én csak zokogtam, majd legnagyobb megdöbbenésemre ő is sírt. (Elsőre az ember azt gondolná, hogy megjátszás, ilyen nincs, hogy egy ezer idegenért sírjon valaki, de mára már nagyon jól megismertem, és hihetetlenül nagylelkű asszony.) Aztán elmondtam, h kétségeimmel küszködöm, nekem ez új, ő csak a szívemre tette a kezét, és azt mondta: „Imádkozzál, és itt legbelül tudni fogod a választ”. Azon a hétvégén csak az volt az eszemben, hogy „el innen, messzire, és vissza se nézz”, de a szívem mélyén tudtam, hogy nem fogok elmenekülni. Egy nagyon mély hang, amit talán nem is akartam meghallani, mondta, hogy maradnom kell. Különben is, már elkezdett egynéhány barátság szövődni. Hosszú hónapok tusakodással, imádkozással, Biblia-olvasással és személyes beszélgetésekkel, bizonyságtételek hallgatásával teltek. Az első hónapokban már a dicsőítést sem élveztem annyira, reszkettem, amíg végül megértettem, megéreztem egy lényeges dolgot. Isten jelenléte, a Szent Lélek jelenléte az, ami ilyenné teszi a hangulatot. A Szentlélek elgyengíti a térdet/testet, mikor eláraszt, azért esnek el. A Szentlélek képes hahotázásra vagy akár zokogásra (ha éppen lelki sebeket gyógyít) késztetni. Mindez ijesztőnek tűnt. Természetellenesnek. Aztán jött a válasz: Isten maga is természetfeletti. A Bibliából olvasva megtudtam, h azok a dolgok amik történnek, annak idején megtörténtek a Szentlélek kitöltetése után is. Tehát semmi új nincs a dologban. Ezek a dolgok zavartak az elején, amíg saját meggyőződésemből rá nem jöttem, hogy teljesen alaptalanok a félelmeim, és minden, amit látok, hallok, Istentől van.

– Gondolom van saját liturgiájuk. Hogyan épül ez fel? Hogyan folyik egy istentisztelet? Milyen a hangulat?

– Igen, a liturgia különbözik a reformátustól. Az első óra a dicsőítésé, általában felállva történik, egyik ének a másik után, utána a lelkész imádkozik, és utána köszöntés következik. Ez néha egy fél óra, néha elhúzódik. Hasonlít a katolikusok kézfogására, viszont több, mindenki megindul, és ahány embert csak tud, köszönt, de vannak olyanok is, akik a helyükön maradnak, és ott társalognak. Utána következik az adakozás, majd a prédikáció, ami egy óra, néha másfél. Bevallom, néha megerőltető a koncentrálás, ilyen hosszú időn keresztül, de a lelkész igyekszik minél érdekfeszítőbben beszélni, így ha el is lankad a figyelem, valamivel mindig visszahozza. A prédikációt követően a dicsőítő csoport újra elfoglalja a helyét, ők vezetik az éneklést, és a lelkész felszólítja a gyülekezetet, hogyha valaki van, aki szeretné, hogy imádkozzanak érte, mert valamivel küszködik, vagy aki még nem fogadta be Jézust, és szeretné megtenni, azért is imádkoznak, ha előremegy. Az imák alatt tovább szól a dicsőítés. Ez nagyjából már az istentisztelet vége, sokan elhagyják a termet. Ugyanis, ez a mi gyülekezetünkben szokás, hogy van ebéd, jutányos áron 2 fogásos meleg ebédet lehet vásárolni, amit közösen fogyasztunk el. A hangulat az istentisztelet alatt változó, a dicsőítés alatt eléggé emelkedetté válik. Megvallom, eleinte megrémültem, de mikor egyik jó barátom elmagyarázta, miért szereti ezt, elgondolkodtam a dolgon. Azt mondta, hogy olyankor, mikor ennyire emelkedett a hangulat, akkor biztos, hogy ott már nem az ember van, hanem az Isten jelenléte uralkodik. És van benne valami.

– Az istentiszteleteken kívül milyen más közösségi alkalmakon vettél részt?

– Számos programja van a gyülekezetnek. Van egy úgynevezett 18+ csoport, ami a felnőtt fiatalok számára létesített, azzal a céllal, hogy a tizenéves ifisek a csoportjukból kikerülve e nagyobb csoport által felkaroltassanak, és segítsenek beilleszkedni a gyülekezetbe. Ez mára már nem pont így működik, habár évente kerül be 1-2 tag a kisifiből, többnyire nekünk szól az ifi. Nagyon jó közösség alakult ki, tagjai ennek ellenére a gyülekezet más, családos tagjaival is nagyon közeli viszonyban vannak. A gyülekezetet néha úgy látom, mint egy nagy családot. Ezt többnyire, véleményem szerint az afrikai származású tagoknak köszönhető, nagy az összetartás, a családias magatartás, és ezt a gyülekezet nagy része átvette. Azonkívül vannak a sejt-bibliaórák, ami a Fike körében is ismert. Havonta egyszer van nőszövetségi bibliaóra, és szintén havonta imaközösség. Ez utóbbi kettőn sajnos még nem volt szerencsém részt venni.

– Milyen a kapcsolatod a gyülekezet tagjaival?

– Nagyon jó kapcsolataim alakultak ki a gyülekezet egyes tagjaival. Mindenkit kedvelek, de vannak elég szoros szálak is. Bár többnyire a 18+ csoport tagjai állnak a legközelebb hozzám, egyre több embert ismerek meg közelebbről. Olyan személyeket, akikre bármikor számíthatok, akár éjszaka kell felkelni, hogy kivigyenek a reptérre, akár egy fuvarra van szükség, mert késő este van, akár valami miatt a szívem kell kiöntenem… és még sorolhatnám. Bár eleinte el akartam futni a gyülekezettől, a belső hang azt mondta: „Maradj!” Így hát maradtam, és nem bántam meg. Most már tudom, hogy nem hiába kerültem ebbe a közösségbe, Isten akarta így, hogy megismerjem testvéreim az Úrban, akik mindennél jobban szeretik Őt, ezáltal engem is feltétel nélkül befogadtak.

Reklámok
  1. június 2, 2011 - 5:55 de.

    Értékelem azt, hogy ezt leírtad. Valóban megoldást jelentenek ezek a közösségek az olyan fiataloknak, akik ilyen közösségekre vágynak. Azt is elhiszem, hogy nagyon boldogak tudnak lenni a fiatalok az ilyen közösségekben, amíg elég nekik az a tanítás, amit adnak. A baj ott kezdődik, vagy kezdődne, ha a fiatal elkezd más bibliaverseket is elolvasni, mint ami a vezérfonalban van. És ostobán elkezd kérdezősködni olyan dolgokról, amiről nem kellett volna kérdezősködni. Én megtettem ezt a hibát valamikor. Erről a szenvedélyemről azóta sem tudok leszokni. Szerencsére nagyon kevesen kérdezősködnek, és ezért boldogok az emberek.

    • baresz
      június 2, 2011 - 9:51 de.

      Olvasgattam pár blogot, cikket, kiadványt a témában. Úgy vettem észre, hogy a kérdezgetéssel kezdődik az a folyamat az ilyen gyülekezetekben, ami elidegeníti a kiváncsi embert a közösségtől, vagy a közösség küldi el… rosszabb esetekben így szüetnek az ateisták(erre is találtam példát).

  2. Erdélyilány
    június 2, 2011 - 1:30 du.

    interjualanykent, szeretném megkérdezni, mit értesz azalatt, hogy “más bibliaverseket is elolvasni, mint ami a vezérfonalban van”? Milyen vezérfonal? Nincs semmilyen vezérfonal. És milyen más igeverseket olvashatnák, mint ami a Bibliában van? Ami a Bibliában meg van írva, az szent, mindegy melyik könyvben van. Ifivezetőnk arra buzdít, hogy minél többet olvassuk a Bibliát, sőt, azt szeretné, hogy a teljes Bibliát ismerjük. Erre ösztönöz. Sejtvezetőnk pedig (és nemcsak, hanem akármelyik hitben érett ember a gyülekezetből) ezer örömmel válaszol bármilyen nemű kérdésre. Én azt gondolom, Muszi Attila, hogy nem a megfelelő gyülekezetbe kerültél. Tényleg nem tudom, más gyülekezetek hogyan csinálják, de ismerem az itteni embereket, magánéletük része is vagyok, és amit látok az tetszik. Őszintének, nyilt szívűeknek és becsületeseknek ismerem őket.

    • Erdélyilány
      június 2, 2011 - 1:30 du.

      Bocsánat, hogy elirtam a neved, ne haragudj.

    • Erdélyilány
      június 2, 2011 - 1:44 du.

      Egy dolgot még megtanultam itt. Nem az a lényeg, hogy milyen vallású vagy. Hanem hogy mit hiszel és mit vallasz. Sokszor igazat adok Adynak: “Nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: Imádni az Istent és egymást szeretni!” Mindaz, ami ezen felül történik, úgy gondolom politika, és az emberek képesek megfeledkezni a lényegről.

      • baresz
        június 2, 2011 - 1:46 du.

        Like! 🙂

    • baresz
      június 2, 2011 - 3:40 du.

      Azt hiszem Attila arra gondolt, hogy egy-egy karizmatikus gyülekezet nagy hangsúlyt fektet egyes textusokra, míg másokat tudatosan hanyagolnak, mert azok vagy nem erősítik vagy ellent mondanak a tanaiknak! Mintha behatárolnák az emberek agyát: ezt és eddig a határig lehet, tovább nem! Ha mégis továbbmész – vagyis kérdezősködsz-, akkor jön a visszaterelés!

      • Erdélyilány
        június 2, 2011 - 4:34 du.

        Értem. Szerencsére, én ilyesmivel nem találkoztam.

  3. június 2, 2011 - 9:47 du.

    Adynak teljesen igaza van. Ha jól érzed magad velük nincs semmi baj. Az csak jó.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: