Kezdőlap > Uncategorized > Fontosakaroklenni

Fontosakaroklenni

Volt ez az MKT-s képzés, amin részt vettem. Pont súroltam a felső korhatárt, minden résztvevő kisebb volt nálam minimum 2-3 évvel. Először ott volt a fejemben, hogy nagy szamár leszek a csoportban, minek elmenni?! Mit tudok tanulni a kisebbektől vagy a velem egykorúaktól? Hál’Istennek sikerült ezeket félretenni! És igen, tanultam valamit: megtanultam együtt dolgozni emberkékkel. Megtanultam félretenni azt, hogy valakinek nem tetszik a képe, nem bírom a személyiségét vagy éppen nem arra figyelni, hogy ötpercenként úgy felhúz, hogy ketyegek! S ennek hasznát vettem azóta! Megtanul az ember a célra, a feladatra figyelni, s azt elérni. Hogy az életben nem leszek soha haver olyannal, akit nem bírok, de együtt dolgozok vele, az egy másik kérdés. Az a fontos, hogy a cél elérésében menjen a beszélgetés, haladjon a munka, legyenek ötletek, figyeljünk egymásra. Utána… az már más dolog, hogy mi lesz!

Vannak, akik kitalálnak valamit, megkérdezik az embereket, hogy ki mit szól. Azután szelektálnak: akinek nem tetszett, azt kizárjuk, a többi pedig megcsináljuk. Ha kell, ha nem, ha tetszik, ha nem, de megcsináljuk. Így kell húsz emberrel rákényszeríteni az akaratunkat száz másikra. Vannak ilyen fanatikusok. Mert más szót nem találok rá. Kitalálnak valamit, mert szükségük van arra, hogy tegyenek valamit, amitől fontosnak érzik magukat. Még ha értelmetlen is a dolog, ők nekikezdenek, megcsinálják. Közben fáradhatatlanul hangot adnak az önfeláldozásnak, a fáradtságnak…

A baj akkor kezdődik, ha mások zsebében kezdenek turkálni, hogy a látszólag közös cél érdekében. Kérünk pénzt innen- kicsit onnan, követelőzünk, míg valaki meg nem kérdezi: De mire jó ez?! Na akkor jön a nagy duma, hogy szolgálja a közösséget. Ez is csak látszólagos. Tapasztalataim szerint az ilyen fontosakaroklenni kezdeményezések sose tesznek jót a közösségnek! De ezt nem veszi észre a kezdeményező, mert csak magát látja, amint diadalmasan áll a megvalósított kezdeményezésen. Aztán hagyják a sorsára az egészet. Ekkor lesz nyilvánvaló, hogy a pénz, az energia és a sok idegölés mind hiábavaló volt.

Mindezt meg lehetett volna előzni. Vagy csak én vagyok naiv? Meglehet. Meggyőződésem, hogy ötletek kellenek, haladni kell. De szelektálni is. És főleg az ilyen fontosakaroklenni alakokat nem szabad közel engedni szinte semmihez. Nem szabad hatalmat adni a kezükbe. A gond csak az, hogy általában találnak pár emberkét, akik vakon követik őt, akik beveszik a porhintést. Na ezeket nehéz lebeszélni, de ha ez megvan, akkor megoldódott minden. A fontosakaroklennik egyedül maradnak.

Három ilyen fontosakaroklenni embert ismerek, de mindhárom meg van győződve, hogy ők tesznek ezért a gazember világért, de senki nem értékeli… talán mert a közjót hangsúlyozva magukért tesznek!

Advertisements
Kategóriák:Uncategorized
  1. Még nincs hozzászólás.
  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: