Archívum

Archive for 2012. március

Csaba királyfi csillagösvényen.

március 18, 2012 Hozzászólás

– De szépek a csillagok – mondotta Ferkó hirtelen.
– Aztán ismered-é őket? – firtatta Nagyapó.
– Én nem – vallotta becsülettel.
Nagyapó kivette szájából a pipát, s görbe fekete szárával felmutatott az égre.
– Hát odanézz. Az ott először is a Göncölszekér. Ott ni, azt mindenkinek
ismernie kell. Ott a négy kereke, amott meg kicsit megtörve a rúdja. Az pediglen a
Sarokcsillag. Arra van észak. Ezt jól megjegyezheted: a két hátulsó keréknek
egymástól való távolsága hétszer a tengely irányában adja az északi Sarkcsillagot.
Na. Az a sok kicsi a nagy körül, ott ni, az a Fiastyúk. Az a szalag pedig, amit ott
látsz, a Hadak Útja. Tejútnak is mondják, de már minekünk csak Hadak Útja
marad. Szalagnak látszik, pedig sok kicsi csillagból van összetéve…
– Miért nevezik Hadak Útjának?
– Hogy miért nevezik, azt kérded? Hát ennek igen hosszú históriája van.
Nagyapó szájába vette a pipát, pöffentett néhányat. Nem szelelt a pipa, vagy
éppen kialudt, mert kivette a szájából megint, felnyitotta rezes kupakját, s egy
szénaszállal piszkálgatni kezdte. Ferkóban elszakadt a türelem.
– Mesélje, Nagyapó!
Nagyapó szájába vette megint a pipát, figyelve pöffentett újra egyet, s
megelégedetten nézte a fehér füstöt, ami a pipából előgomolygott. Még szippantott
belőle néhányat, azután elkezdte.
– Ez nem mese, barátocskám, ez valóságos, igaz történet, úgy hallgassad.
Tudod-e, hogy ki volt Attila?
– Valami király volt…
– Az bizony. Hunok királya volt, nagy és hatalmas király. Csak éppen egy
kicsit nagyravágyó volt, és azt akarta, hogy mindenféle nép őt szolgálja. És itt
rontotta el a dolgot, látod. Mert az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran
mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az
elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál:
előbb-utóbb elbukik. Ez egészen biztos. Nézzed csak Attilát. Ameddig mint egy
nemzet vezére harcolt szemközt az egész világgal, addig legyőzött minden
ellenséget. De aztán a legyőzött ellenséget maga szolgájává akarta nevelni, hogy
egyéni érdekeit magasabbra emelje ezáltal, s így, bizony, hóhérjává tette.
– Összeomlott nagy hunbirodalom. Sok volt benne az idegen, a belső
ellenség. Négyszer annyi idegen fölött akart úr lenni a hun, mint ő maga amennyi
volt. Attila miatt omlott össze, na. S bizony el is tűnt volna a föld színéről az egész
hun nemzet, ha nem lett volna Attilának a legkisebb fia, kit Csaba királyfinak
– 37–
Wass Albert Csaba
neveztek volt. Csaba királyfi összegyűjtötte a megmaradt hunokat s elhozta ide,
Erdélybe. Letelepítette őket, megtanította földet művelni, állatot tenyészteni,
békésen, egy helyben élni.
– De sok ellensége volt így is a kicsi Húnországnak. Rátörtek idegen népek,
rabolták, fosztogatták, alig győzte Csaba királyfi megvédeni népét. S ekkor
elhatározta, hogy visszamegyen az őshazába és segítséget hoz. Elhozza ide a
többieket, akik ott maradtak volt, még Attila előtt. Kiválasztott ezer derék vitézt s
elindult velük. De alig telt el egy hét, alig kettő, újra ellenség támadt az
otthonmaradt népre. Felgyújtották a falvakat, öltek és pusztítottak és úgy látszott,
hogy vége van mindennek. S akkor egyszerre csak nagy fényesség támadt az égen,
fényes út támadt rajta, lovak patkója szikrázott, s ott volt Csaba királyfi ezer
vitézével! Szétverték az ellenséget, rendet csináltak s már fent vágtattak újra az
égen. Vissza, amerről jöttek. Így volt ez. S azóta van ott az az út, amit mi úgy
nevezünk: Hadak Útja. Mert azóta is, elhidd, valahányszor igazán nagy bajban volt
az itten maradt nemzet, megjött Csaba királyfi s megsegítette. Onnan jött fentről,
mert ami jó, az mind fentről jön…
Csendesség volt. A pipa kialudott régen s ki a tűz is. Denevérek ciccentek
fent a levegőben s a présház tájékán újra huhhant a bagoly. Kis idő teltével a
gyermek megkérdezte:
– S ez így van? Vajon eljönne most is?…
– Az ő népének maradéki vagyunk – mondotta Nagyapó keményen.

 

 

 

(Részlet Wass Albert Csaba című regényéből.)

Lájkot mindenáron!

március 14, 2012 1 hozzászólás

Valahol meg tudom érteni azokat az embereket, akik kihasználják, hogy bejutnak egy-egy Fészbúkos csoportba, s ott aztán reklámozzák magukat, vagy valami versenyt, vagy bármit. Mondjuk nem is volna baj, ha a linkelt lájkolnivaló valahogy összefüggésben lenne a csoporttal. Itt az összefüggést nem arra értem, hogy jó sokan vannak a csoportban s mert valaki felvett, kapok ötvenezermillióegy lájkot.

Az Olaszteleki Danielek Apródjai csoportban találtam:

group1

Group2

 

Group2

A szavazz a köpeci szilre csoportban pedig ezeket:

group5

Group6

Group4

Valahol arról is szó van, hogy a FB annyira bekerült mindenhova, hogy már lassan az iskolai minősítéseket is lájkban fejezik ki. Rengeteg verseny, szavazás azon dől el, hogy kinek van több ismerőse, ki tudja kivel reklámoztatni magát, hogy minél többen kattintsanak arra a bizonyos gombra. Erre pedig kiváló lehetőséget nyújtanak a csoportok, ahol gyakran ezerszámra vannak tagok. Ez valahol igazságtalan szerintem. Főleg fotópályázatokon szoktam azt érezni, hogy nem nevezek be. Úgysem az a mérce, hogy mit tudsz, mit küldesz be, hanem az, hogy minél többen tetszikeljék. Igen, én is megtehetném, hogy reklámozom azt a linket, de nem osztom meg. Lehet, ez az én szerencsétlenségem, de “evvan!”.

A csoportok nem azért vannak, hogy magunkat reklámozzunk. Egy jól meghatározott céllal hozta létre valaki, egy bizonyos embercsoport számára. Ami beleillik a témába, azt bátran fel lehet tenni, linkelni, írni, megosztani. De ami nem, azt inkább tegyük a saját falunkra… vagy hozzunk létre egy csoportot neki – szerintem!

Kategóriák:Uncategorized

Erdővidék – Sose keress új hazát

március 14, 2012 Hozzászólás

Most már ilyenünk is van! 🙂

 

Kategóriák:Blogol, otthon Címke: , , ,

Judy Bailey – Don’t you know

március 4, 2012 Hozzászólás

Jó reggelt!

 

Aki volt a VAU-n és a Válts irányt! fesztiválon, az tudja: pontosan így énekelte el 300-400 ember előtt is ezt a számot, mint Ausztrália legnagyobb városában! Szerintem ezzel a szerénységgel, élettel és közvetlenséggel tud annyi embert megszólítani. Azt hiszem róluk mesélte Kata, hogy a fesztiválon pár óráig hordozták őket a mikróbuszban, aszalódtak a melegben, de egy rossz szavuk nem volt! 🙂 Azért ez valami! Főleg ha azt nézed, hogy vannak ilyen-olyan helyi sztárocskák, akik olyan kényesek, hogy éppen csak nem a szervezők kell énekeljenek helyettük!

Kategóriák:Teo, Zene Címke: , ,

Hejes iráss!?

március 3, 2012 3 hozzászólás

helyesiras Minden ember életében vannak olyan dolgok, amik nagyon-nagyon tudják idegesíteni. Mindegy, hogy apróság vagy komoly, egyformán fel tudják húzni. Na, így vagyok én is elég sok dologgal (Két mondatban kétszer használtam azt a szót, hogy “dolog”! Többet kellene olvassak!?). Most nem sorolom fel az egészet, túl hosszú lenne a lista.

Sokkal látványosabb és szórakoztatóbb volna ez a bejegyzés, ha szemléltetőeszközt is használhatnék, mondjuk egy-két idézetet. De nem is szükséges, mindenki találkozik naponta a FB-on olyan mondatokkal, amikből nem csak a pont s a vessző hiányzik, hanem mindenemü hüje hejes irási szabáj betartása is. A másik ok: nem akarok szemét lenni! A szomorú az, hogy a szerzők közül sokan vagy egyetemisták, vagy már elvégezték az egyetemet. Ha valaki nem tud egy ép mondatot leírni, akkor az hogy fog dolgozni? Ha véletlenül papírmunkát kap, elindítja a wordot, s addig javítgatja a szöveget, míg eltűnik az összes vörös vonal a szavak alól?

Mindenki járt minimum 12 évet iskolába, ami azt jelenti, hogy bő tíz év állt rendelkezésre, hogy a megtanult betűvetést csiszolgassa. Ritka az a gyermek, amelyik magától s szívesen ül le tanulni, mert tudja: amit megtanul, nem veheti el senki tőle! A tanár kell leültesse a székre a könyv elé! Emlékszem, az első könyv, amit elolvastam Defoe – A teljes nagy Robinson volt. Egy kerek évig tartott, míg átrágtam magam rajta. Kínszenvedésnek indult, de a végére megszerettem a könyveket. Verne regényét a rejtelmes szigetről már két hét alatt végeztem ki.

Az tud igazán felhúzni, amikor “sz” helyett “x”-t, “i” helyett “y” használ valaki! Nem tudom sem megérteni, sem elfogadni! Van egy szép nyelv, aminek megvannak a betűi, szavainak megvan a formája, a mondatoknak a struktúrája. Mégis nyakra főre születnek az újítások: xia, köxi, köxe, oxa, Barny és társai. Akinek nem tetszik, az bexéljen inglishül!

Akár a felületesség, nemtörődömség, vagányság, akár a tudatlanság az oka, nem szép, ha a leírt gondolatainkban hemzsegnek a hibák! Főleg nem akkor, ha egy nagyobbacska portálon hozzászólásokban okoskodunk, vagy Fészbúkon írunk egy szebbecske szöveget az ismerőseink képe alá.

Ajánlom a magyar helyesírás szabályainak online verzióját és a magyarhelyesírás.hu-t. Kár lenne ezért a szép nyelvért, nem?

Így lett erdővidék.info

március 2, 2012 Hozzászólás

Valamikor régen már meg akartam osztani az erdővidék.info létrejöttének történetét. Nem vagyok krónikás, ezért lehet ezt-azt kihagyok. De ígérem, hogy ami fontos, az mind benne lesz.

erdovidek info logo2

Az ötlet valamikor nyáron, ősz elején pattant ki. Szilárdcikával ültünk a butik mögött s beszélgettünk az erdőfüle.ro-ról. Megbeszéltük, hogy kellene egy oldal, amivel lemajmoljuk az erdély.mát, de abban különbözik tőle, hogy Erdővidékről szól. A nagy lendület és lelkesedés kicsit alábbhagyott, csak tervezgettük s számolgattuk, hogy honnan lenne elég pénzünk rá. Mert kell! Domain, szerver. Ez a kettő kellett először. És aztán lett, hál’Istennek. S miért .info? Azért is, mert már foglalt az erdővidék.ro. Rövidítést nem nagyon akartunk. Az .info szimpatikusabb, plusz valahogy érződik rajta, hogy milyen oldal, mit takar: információhalmaz… lesz!

2011. november 4. Ekkor tettük közzé az első bejegyzést. Emlékszem, kábé percenként lestük, hogy hányan vannak online, kommentáltak-e, mennyi a látogatottság. S hogy örvendtünk! Ejjj, azt az érzést nem adnám semmiért… most sem!

Azóta kicsit nőttünk. Jelen pillanatban 456 bejegyzés olvasható az oldalon, 950 címke, 85 elfogadott hozzászólás, 16 spam :)). A legtöbb látogató egyidőben 62 volt, február negyedikén. A Fészbúkon 229 emberke lájkolta az oldalt (ami kevés, úgyhogy lájkolgassatok ügyesen).

A látogatottság? Na ez az, amiben mérik az “értékét” egy jobbacska oldalnak. Van, ahol ez a szempont, van ahol nem. Nálunk ez IS szempont. Novemberben volt 3582 egyedi látogatónk és 6487 alkalommal nézték meg az oldalt, ami – szerintem – nem is rossz szám! Hátha így majd lesznek partnereink! 😀 Mondjuk a reklám szempontjából sem semleges, hogy hány trilliómilliárdan nézik meg az oldalt.

Ha beírod a gugelba, hogy “erdővidék”, akkor az első oldalon garantáltan megtalálod az erdővidék.infot. Nem az első helyen van, de még lehet…

A legnagyobb gond az, hogy nem értünk hozzá. Sokszor úgy vagyunk vele, hogy túl falusi nekünk ez a munka! Jó paraszti ésszel próbáljuk eldönteni, hogy mit hogyan kellene csinálni. Hallunk s olvasunk olyasmiket, hogy főszerkesztő, tudósító, reklámfelelős. De hogy nálunk ilyen nincs, az biztos. Pedig lehet kellene. Talán lesz is. Csak kellene egy ember, aki jártas az ilyesmiben, leül velünk s elmondja, hogy mit hogyan s mért.

A végén pedig köszönet azoknak az embereknek, szervezeteknek, akik segítenek, figyelnek ránk és tesznek az erdővidék.infoért/-nak!

Tervek is vannak bőven, amiket meg kellene valósítani. Csak kell rá idő és ember! 🙂

Kategóriák:Blogol Címke: , , , ,