Archívum

Archive for 2012. június

Sorsjáték – Faites vos jeux!

június 20, 2012 1 hozzászólás

DSC_2594 Meglátjuk, mit hoz a sors! – hallottuk már párszor. SORS!? Ki lehet számítani? Néha igen, néha nem. Tervezgetni lehet, megálmodni, hogy mi lesz holnap, de hogy valóság lesz-e belőle… azt már nem lehet tudni! A jövő mindig bizonytalan. Még a következő perc vagy pillanat sem kiszámítható. Talán erre alapoz a Váróterem Projekt Sorsjáték című előadása. Ha jól emlékszem, tavaly nyáron a Válts irányt!-on láttam őket először. Akkor is csak t1z percig kábé. Leültem, néztem, hallgattam, bámultam, s nem tudtam mi a lényege az egésznek. Pedig egyszerű, ha az ember az előadás kezdetétől jelen van.

DSC_2607

A szabályok egyszerűek: van öt színész, öt kártya, székek, egy üveg, egy kötél, egy téma, két párbeszéd, közönség és kétmilliárd variáció. A kellékeket, a témát és a mondott párbeszédet a véletlen határozza meg, a székek és a résztvevő színészek számát a közönség, a cselekvéseket a számítógép. Egy cseppet sem unalmas, hogy csak két szöveg van, szinte a végtelenségig variálhatóak. A legjobb az egészben, hogy ugyanazt az előadást nézed meg, de mindig változik. Ugyanazok a kellékek, a színészek, a témák, cselekvések. Csak az előadás más.

DSC_2613 Ültem az első sorban s azon gondolkodtam: hogy lehet erre próbálni? Az egész improvizáció. Nem csak annyi, hogy százszor elgyakorolsz egy mozdulatsort, betanulsz egy szöveget s azzal kész. Azt hiszem rá is jöttünk a lényegre: figyelem. Annyira kell figyelni a másik színészre, hogy értelme is legyen a jelenetnek! Különben szétesik az egész és unalmas lesz, csak öt szereplőt látsz a színpadon, akik szaladgálnak, beszélgetnek, de nem áll össze a kép. Sorsjáték: a sors gyakran összehozza az embereket, hogy jelenlétükkel bekapcsolódjanak egy történetbe, ami kerek, egész… Pontosan ezért gondolom azt, hogy ez a fajta előadás jóval több, mint a megszokott színházi előadás. Egyszerre változatos, játékos, kétértelmű és komoly, elgondolkodtató.

 

DSC_2627

Szinte minden jelenet után láttam, hogy élvezik azt, amit csinálnak és elégedettek. Talán már nem is munka a számukra… Próbáltam beleképzelni magam a színészek bőrébe. Mit jelent nekik ez a fajta előadásmód. Ha én lennék az egyik színész, mi lenne a legfontosabb, amit nyújt a Sorsjáték? A válaszom: az egymásra figyelés, az improvizációból eredő tanulás és tapasztalat.

DSC_2630

Persze ez nem egy színházkritikus véleménye – ha az lenne, akkor nem csak huszonhárom mondatot olvasnál most -, csak egy emberé, aki a közönség soraiból figyelt, ámult és bámult, s minden egyes percét élvezte az előadásnak. 🙂

DSC_2650

Reklámok

Gondolatok a helyhatósági választásokról

június 12, 2012 1 hozzászólás

Míg javában folyik a Lengyel-Orosz mérkőzés, gondoltam leírok egy-két gondolatot. Természetesen a választásokról van szó, mi másról? Már lassan kezdik az emberek elfelejteni a kampányt, a vereséget, a sikert, mert most az EB a fontos.

Kampány. Az utcák, villanypóznák, kirakatok, falak, tévé, rádió – mind tele volt választási üzenettel. Ez természetesen mind pénz… volt. Nagy pénz, nem ötven A4-es formátumú plakátról van szó. A szórólapok, felvilágosító füzetek már nem a reklámot szolgálják, hanem a melegedést: jó lesz tűzgyújtónak. Ezért érdemes volt? Az elköltött összegeket fel lehetett volna használni jobb célokra is. Pár kilóméter aszfalt, romladozó épületek feljavítása, programok finanszírozása – szerintem – értelmesebb lett volna. Talán kampánynak is hathatósabb. Főleg ha azt nézzük, hogy hazánkban nem a jelöltek pénzéről van szó, hanem az adófizetőkéről.

Szerelemben és háborúban mindent szabad!(Janice Y.K. Lee) Szerintem pedig kampányban is mindent szabad, ezt erősítik meg azok a történetek, amiket hallani lehet. Az etika, a másik tisztelete, a fair play (sportszerűség), az erkölcs minimálisan van jelen. A cél szentesíti az eszközt, aki mer, az nyer és még sorolhatnám a közhelyeket. Sajnos ez mind igaz. Súlyos kampányfogásokról lehetett hallani, amit el sem tudunk képzelni. Aki győz, mindegy milyen eszközzel, annak senki sem fogja felróni négy évig, hogyan győzött. Legfeljebb az ellenjelöltek, akik sértettségüket így fejezik ki.

Mikor mentünk szavazni, az jutott eszembe, hogy – és ez ismét az én véleményem – nem két hónapig kellene kampányolni a választások előtt. Erre lehetőség van négy éven keresztül. Tenni kell, kihasználni a lehetőségeket, hogy a közösséget, aki megválasztott egy előljárót, tudja szolgálni, tudjon haladni. Aki igazán polgármesternek, tanácsosnak stb. való, az nem is kellene egyetlen plakátot sem kitegyen. Elég reklám, ha tesz, van látszata a munkájának.

Ha versenyről van szó, mindenképpen van győztes és vesztes. A politikában mind a két félnek nagy befolyása van. Az ellentét nagy erő, de nem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi magyarságnak nem az kell(ene) legyen a törekvése, hogy mindenki a maga céljait elérje lehetőleg a másik rovására, hanem az összetartozás erősítése, felmutatása.

Kategóriák:Uncategorized