Archívum

Archive for the ‘Gyerekek’ Category

Hans Christian Andersen – A kis gyufaárus lány

december 20, 2011 Hozzászólás

 

 

Ha elolvasod a kommenteket, az első ez:

annyira sajnálom a csajt

ruzsi1001 3 weeks ago

Szerintem ő sem értette meg…

– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Reklámok

Against normal

május 7, 2011 Hozzászólás

20110329

Múltkor a buszra várva nézegettem a Jeszornó kirakatát. Csillagászati árakon a legújabb divat szerinti nacik, kabátok, blúzok, sálak, sapkák, minden, ami kell! S értnek a reklámhoz is, az biztos, mert az összes gazdag apuci gazdag fiacskája és leánykája ott veszi meg a divatbuzi cuccot. Egy ilyen reklámon akadt meg a szemem, ami a képen is olvasható: Against normal! Elvégre a világ erre vágyik: egyedinek lenni! Nem kell olyan cucc, ami másnak van, nem hallgatom azt a zenét, amit más, nem viselkedem úgy, mint a többiek!

Ezzel nincs is baj! Én a képre kaptam fel a fejem: két csaj elég félreérthető közelségben! Na mondom: szép! Alig cseperedik fel egy gyermek, nem csak a tévében látja a ferde hajlamok elterjedését, hanem még a kirakatból is ez köszön vissza! Erre bátorítják az embereket, hogy légy más! Elengeded a fiad nadrágot venni, s mire visszajön, egy másik legény kezét fogja!

Az ember mikor ilyent lát, egyet legyint, s gondolja: csak egy reklám! Kettőt lépik s látja, hogy lányok csókolgatják egymást, fiuk simogatják a másikat! Miért? Mert ezt látják, mert mindent szabad, ne korlátozzuk a gyermek kibontakozását!

El sem merem képzelni, hogy mi lesz tíz-tizenöt év múlva! Az ilyen plakátokra ugyanezzel a felirattal felkerül egy fiú és egy lány képe? Akkor az lesz a normális, ha nem tudja a gyermek otthon, hogy most akkor Izabella az anya, vagy Böske?! S miért Wolfgang viszi le a játszótérre, miért nem Andreász?! Elvakít a nyugati nagy fény, s a nagy “mindenkinek mindent szabad”… sajna!

Akasztással emlékezni? Na ne már! Mi lesz jövőre?

március 17, 2011 6 hozzászólás

Ha már minden erdélyi média, és pár külföldi is a csíki akasztásról beszél, én sem tudom megállni, hogy le ne írjam, hogy mit gondolok róla. Itt a videó:

Na, most, hogy mindenki látta, megvan mindenkinek a véleménye, gondolom. Egyesek helyeslik, mások “undorítónak” (Borboly Csaba) vagy az “arab világ stílusa”-nak (Tőkés László) nevezik ezt a fajta megemlékezést, amit Csibi népes gyermeksereg(!!!) előtt valósított meg. Ő a Székely Gárda KULTURÁLIS és HAGYOMÁNYŐRZŐ Egyesület alelnöke. Látszik! Lerí róla a kultúra és a hagyomány. Nagyapáink is fekete katonaszerkóban jártak takarni(Asszem ez a hagyomány rész!), s szabadidejükben bábukat akasztgattak gyermekek előtt(Kulturális rész!).

Utána olvasgattam volna Csibi blogján az eseményeknek, hogy hátha megértem pár sorból, hogy jutott eszébe ilyesmi, de asszonta a blogspot, hogy megszűnt. Mit gondolt, mit mutat meg ezzel? Aszitte, az erdélyi magyarság mellét kidüllesztve vigyázban állva, széles mosollyal fog helyeselni, s a himnusz eléneklése után vivátozni fogja?! Na ne már! Egyik ismerősöm szerint ez az idiotizmus megnyilvánulása volt. Mit mondjak, nálam is közelebb áll ehhez a fogalomhoz, mint a megemlékezéshez! Már bocsánat, én ezt gondolom! Hogy a hírportálok kommentelőinek mi a véleménye, az mindenkinek a maga dolga.

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a történelmet s a magyarságot nem azzal kell belenevelni a gyermekbe, hogy háborús bűnösök bábjait akasztgatjuk március 15-én. S ha nem jön össze, akkor is ki kell találni valamiféle módozatot arra, hogy keverjék a kevernivalót. Mi lenne, ha egy nemzeti vonatkozású ünnepet (legyen az román vagy magyar) illően, kulturáltan és tisztelettel lehetne ünnepelni?!

Jövőre mi lesz, tömeggyilkosság? Pokolgép valamelyik román közintézményben?

Ha többet akarsz olvasni erről, megteheted szinte bárhol. Ízelítő itt, itt, itt és itt is!

Józsika és az FME

november 30, 2010 8 hozzászólás

41672_1440062404_8612_n Józsikát faggattam arról, amit csinál: FME! Hogy mit jelent neki, másoknak az egylet, mik a célok, tervek!

1. Mit takar az FME elnevezés és mi az egyesület célja?

Az FME, a Fiatalok Megmentő Egylete rövidítése. Az FME lényegében egy baráti társaság, aki azt a célt tűzte ki, hogy megpróbál fiatalokon segíteni. Tevődik fel a kérdés: miért kell fiatalokon segíteni? Én azt hiszem, ha őszinték vagyunk, akkor be kell ismernünk, hogy nagyon sok a szenvedő fiatal, aki nincs ahol (és akivel) megossza a kérdéseit. Az egyletünk erre akar teret biztosítani.

2. Honnan jött az ötlet?

Egy késő éjszaka találkoztam egy nagyon részeg húsz év körüli fiatal sráccal az utcán. Az első gondolatom az volt kikerülöm (mert az életben is sok mindent talán könnyebb kikerülni, mint szembemenni), de mivel az egész járdára szüksége volt, ezért arra gondoltam megvárom amíg elmegy mellettem. Amikor odaért hozzám, akkor láttam, hogy a srác sír. Az alkohol csak megoldási kísérlet volt, nem pedig a probléma maga. Bár egy szót sem váltottunk, mégis életem egyik legbeszédesebb találkozásának tartom. Akkor határoztam el, hogy segíteni akarok és fogok velem egykorú fiatalokon. Innen jött az ötlet és egy katolikus teológus barátommal elhatároztuk, hogy ennek formális keretet is biztosítunk, létrehozva az FME-t. A probléma gyökerét két dologban látom: 1. Különbség van aközt, akik vagyunk, és akiknek látszani akarunk. Egy folyamatos megfelelési kényszerből kialakult szerepjátszás nagyon sok fiatal élete. Ebbe előbb vagy utóbb belefárad az ember. 2. Egy olyan társadalomban élünk, amely beteggé teszi az embert. A mérce magas, amihez nagyon nehéz igazodni. És ebbe is belefárad az ember. Képtelenné válik integrálódni a társadalomba és jó úton halad az elmagányosodás felé. Persze még nagyon sok társadalmi hatást kell ismerni és kezelni, de talán ebben a kettőben van a kutya elásva…

3. Mikor alakultatok meg?

2009 májusában.

4. Kik az FME tagjai, ha lehet tagságról beszélni?

Bárki, aki 18-25 éves. Az egyletről tudni kell, hogy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem, egyetlen szervezethez sem, jogilag nincs bejegyezve, épp ezért fogalmaztam fentebb, hogy lényegében egy folyamatosan bővülő baráti kör. Az egylethez csak erkölcsi kötelesség fűzi a tagokat. Jelenleg a honlapunkon 19 tag van bejelentkezve, de ennél párral többen vagyunk.

5. Milyen "megmozdulásokat" (tevékenységeket) szerveztek?

Havonta két alkalommal találkozgatunk és leginkább pszichológiai, filozófiai és teológiai jellegű problémákról beszélgetünk. Emellett viszont helyet kapnak a közös filmnézések, kocsmázások. Éves programunkat egy hetes tábor zárja Erdély szívében: Szentgericén.

6. Ha jól tudom, volt pár tábor is…

Egy volt. Tavaly nyáron. Az idén sajnos elmaradt. A tábor négynapos volt. Nagyon jó beszélgetések, előadások, voltak. Az négy nap alatt igen csak összekovácsolódott a társaság. A tábor témája Fiatalok és emberi kapcsolataik igen csak lázba hozta az ifjakat, és őszinte mély hozzászólások emelték a beszélgetések értékét. Persze nem maradt el a bográcsgulyás készítés sem, és a tábortüzes nótaest sem.

7. Milyenek a visszajelzések? Hogyan látod, van-e, volt-e értelme a munkádnak?

Jó kérdés. Sokat vívódok ezen. Őszinte leszek az elmúlt évekhez képes az idei év (főleg a második fele) a stagnálásról szólt. Nagyon nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelel. Mégis azt mondom nem volt hiábavaló. Nagyon sok barát mondta el, hogy egy-egy beszélgetés milyen sokat jelentett számára. Lehet, hogy nem sikertörténet, de ha egy emberen is segített, akkor én azt mondom, megérte, és érdemes tovább folytatni.

8. Mit tanultál a munka során?

Nagyon sokat, amit nem lehetne egy interjú keretében elmondani. A legfontosabb talán az, hogy sosem szabad felszínesen és elhamarkodottan ítélni. Mindig a felszín mögött a belsőt, a lelket, a valót kell keresni. Mert más minden ember kívülről és más minden ember belülről.

 

9. Nagy példaképed Csiha Kálmán. Mit tanultál tőle, amit felhasználsz az egyesületben?

Azt, hogy megtanulni a külső mögött a belsőt meglátni – ezt is tőle tanultam. De talán mégsem ez a legfontosabb. Mindig mondogatta, hogy az ember akkor lehet igazán boldog, ha megtanul másokért élni. Amikor megtanulunk másokért is élni. Amikor nem csak az önmagunk hasznát tudjuk szem előtt tartani. Azt hiszem, ez az életszemlélet az a hagyaték, amit tőle kaptam. Posztmodern társadalmunk egyik legnagyobb átka az individualizmus. Amikor csak az a fontos, hogy mi jó nekem. Egy ilyen társadalomban azt hiszem kimondottan érték a Csiha Kálmántól kapott örökség, amit tovább szeretnék adni.

10. Tudom, hogy elég sok helyre hívnak előadásokat tartani. Ezeknek mi a szerepe? Összefügg-e az FME-vel?

Igenis meg nem is. Említettem már az előbb azt a különös találkozásomat. Akkor elhatároztam, hogy egy kis könyvecskét fogok írni a fiatalokról a fiataloknak. Ez megtörtént és azóta hívogatnak előadásokat tartani. Lelkigondozás, pszichológia és teológia témakörökben. Így hát olyan értelemben összefügg az FME –vel hogy fiatalokról szól és nagyon sok előadás témámat velük átbeszélünk, de az előadásaim nem kimondottan az FMEről szólnak.

11. Miért érdemes FME tagnak lenni?

Én azt hiszem azért leginkább, mert megóv a magány érzetétől. Nagyon sok fiatal meséli, hogy hiába vannak barátaik, ők mégis magányosnak érzik magukat. Az FME tagjaiként igyekszünk a bizalom és szeretet légkörében megszüntetni ezt az érzést.

12. Mik a legnagyobb nehézségek? Ezeket hogyan lehet megoldani?

Talán az időhiány és a pénz. Találkozásokhoz idő kell, táborokhoz pénz. E kettőben sosem bővelkedtek az egyetemisták. De azért mindig azt szoktam mondani: ha akarat van, menni fog. Az hogy most egy kicsit stagnál az egylet, talán ebben is rejlik. Persze megértem a fiatalokat is – az élet rengeteg területén kell eleget tegyenek.

13. Távlati tervek?

Sosem voltam a nagy álmodozó. Álmodozni szabad csak nem a valóságtól elszakadva. Szeretném, ha az alkalmak meglennének, lenne rá érdeklődés és a tábor sem maradna el többet. Ezek lennének a távlati tervek, meg az, hogy minél több fiatal barátunkon segíteni tudjunk.

14. Egy ige, amivel a legjobban lehetne jellemezni az FME célját?

Galata 6,2: Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Hadd jegyezzek meg három fontos üzenetet az Igével kapcsolatosan:

  1. Krisztustól kapott törvény, a keresztyénség nem valami elvont vallás-, életfilozófia, hanem nagyon is gyakorlati. A jó keresztyén az életével tesz bizonyságot arról hogy keresztyén.
  2. Aki csak a maga terhét akarja hordozni (elég nékem az én bajom) az sosem ér célba. Élete végén azt fogja érezni: értelmetlen volt az élet. Az élet igazi értelme akkor kezdődik, amikor észre tudjuk venni azokat, akiket mellénk rendelt az Isten.
  3. Az élet közös teherhordozás. Aki tehermentes életről álmodozik, az becsapja önmagát. Az élethez hozzá tartoznak a problémák is. A kérdés csak az, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Észre kell venni az Istentől kapott segítőtársakat és azt a feladatot, amikor nekünk kell segítőtárssá lenni. Így tölthetjük be Krisztus törvényét, hogy egymás terhét hordozzuk.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre! 🙂

Kategóriák:Blogol, Gyerekek, MKT, Teo Címke: , , , , , , ,

Gyermeknek lenni jó!

szeptember 13, 2010 Hozzászólás

child_parent A tegnap este meglátogattuk azt a játszóteret, ami a tömbház előtt van! Hinta nekünk is volt otthon, de csúúúúúúszda! Az nem volt… talán ezért van, hogy bárhol, bármikor látok egy csúszdát, felébred bennem a gyermeki vágy: Ereszkedjünk egyet. Csak két másodperc, mire az aljára érek, de akkor is vagány! Habár nem nekünk méretezték a blokkkkk előtti csúszókát, mégis kipróbáltuk. Jó volt gyereknek lenni arra a pár percre…

S közben az jutott eszembe, hogy mindig jó gyermeknek lenni. Jó – agyondarált közhelyekkel élve 😀 – egy nép gyermekének lenni, Isten gyermekének lenni! És úgy általában a szüleink gyermekeinek lenni. Tudom, sajnos van olyan, aki nem így gondolja. Különböző okokból kiindulva asszondja, hogy ő nem elégedett a szüleivel, szívesen lenne másnak a gyermeke! Nem azt mondom, hogy minden gyermeknek van ilyen időszaka, de sokan meg kell birkózzanak ezzel, hogy elérjenek arra az érzésre: “Szeretem a szüleimet, és nem lennék senki más gyermeke!”

Van olyan is, akinek nem adatott meg igazán az érzés: “Valakinek gyermeke vagyok!” S ha érzi is, nem tudja, hogy kinek, mert árva. A nevelőszülei igyekeznek, de mégis érzi, hogy ez nem az igazi. Egy kicsit mindig féltékenyen nézi, ahogy a fekete hajú, fekete szemű sovány gyereket kézen fogja a fekete hajú, fekete szemű sovány apja, és bevezeti az élet dolgainak sűrűségébe.

Gyermeknek lenni felelősség is. Nem csak az iskolában kapott jegyekre kell gondolni, hanem a felnőtt korra is. Mikor már nem az édesapám házában lakom, nem az édesanyám főztjét eszem. Van egy másik család, ahol én vagyok az apa, és úgy nevelem a gyermekemet, ahogy édesapám nevelt engem. Apa vagyok, de gyermek is. Bizonyos értelemben elszakadtam a szüleimtől, de ők akkor is büszkék ha valakitől dícséretet hallanak felőlünk, s szomorúak, ha nem jól alakulnak a dolgaink. Felelősség, hogy lássák: a tizen-huszon év nevelésnek ember lett az eredménye. Hogy azt a sok szeretetet, segítséget, amit kaptunk, egyszer kamatostól visszaadjuk…

Nem csak akkor jó gyermeknek lenni, amikor a gondokat elfeledve játszunk! Akkor is, amikor ez felelőséggel, önfeláldozással és odaadással jár!

Gyermeknek születünk, és gyermekekként is halunk meg… egyszer!

Kicsit hasonló itt!

Kategóriák:Blogol, Gyerekek Címke: , , ,

Novemberi napfény

október 11, 2009 2 hozzászólás

Novemberi napfény

Novemberi napfény


Ismét találtam valami szépet… Ezúttal Nagy Viktor fotóblogján.

Kategóriák:Blogol, Gyerekek Címke: ,

Happy Park

március 23, 2009 2 hozzászólás

Nem gondoltam volna, hogy a mai nap így jön össze. Főleg azért, mert a tegnap nem igazán volt időm elmenni a gyerekekhez. De ma a kilenckor való sikeres kelés örömére, egy tusolás segítségével, kávészürcsölgetés a HÁJFÁJV nézegetés közben felébredtem és tíz után pár perccel már el is voltam indulva a Dorobantilor felé. A tegnap írtam körmélt, de hiába vártam öt percet a teológia kapuja előtt, nem jött senki. Na de mindegy, nagy vagyok már. Csak boldogulok pár gyerkőccel. De kicsit „beképzeltem magam”, mert biza nem ment volna Iulia nélkül.
Ki az? Számomra is rejtély. Mire észrevettem, Istvánka összebarátkozott vele. Hallottam, hogy megmondja a nevét, megörültem. De utána volt a baj, mert románul kellett idétlenkedjek. Nem, nem tudok valami jól románul. De a magyar istentiszteleten elég jól elmagyaráztam neki, hogy kábé miről is van szó. Istvánka szokás szerint igyekezett minél rosszabb lenni, de mikor senki se foglalkozott vele, feladta és szundikált egyet. Aszittem Kállay kidob minket. Főleg mikor Szilárd előszeretettel és szorgosan csattogtatta az énekeskönyvet. Marcika hozta a formáját: csendben volt. Iulia? Ő próbálta kihámozni, hogy miről is lehet szó a prédikációban. Nemtom mennyire sikerült, mert a magyar szókincse az „Isten” és „ámen” szavakkal ki is merült. Igyekeztem magyarázgatni, asszem felét megértette.
Na de most jön az igazán jó része, amit teljes szívemből élveztem: le a klubba s majd a pályára, mert olyan jó idő van… De Zabó asszonta, hogy elvisz minket a Pólusba. Miután sikerült Istvánkát meggyőzni, hogy nem szabad elől ülni… nem, hazudtam, nem sikerült meggyőzni. Szóval, miután nem sikerült Istvánkát meggyőzni, hogy neki nem szabad elől ülni, elindultunk. Hátul kényelmesen ültünk négyen. Kicsit zsibbadt a lábam, nem fért a karom, de élve megérkeztünk. Igyekeztünk meggyőzni a rossz gyermeket, hogy hazudja azt, hogy 12 éves, ha a rendőr kéri, de asszonta, ő nem hajlandó hazudni…ebben az esetben.
Na ez mind szép s jó. Szerintem miután Zabótól kaptak két-két hambit és egy-egy teát, azt gondolták, jobb már nem is lehet a nap. De lehet! Irány a HAPPY PARK. Ahol zokniban, gyerekek közt lehettem igazi gyerek. Csúszda, hinta, „ugráló izé”… mindent volt, ami kellett. Vagány volt, mikor a labdákkal betemetett Szilárd és Istvánka. Tetszett, hogy bármelyik „velem egykorúval” álltam szóba, senki nem nézte mekkora vagyok. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert csak a nyálam csorogna és vagy ötvenszer elmondanám ugyanazokat a dolgokat, s amit ennyiben lehet összefoglalni: jó gyereknek lenni! Asszem oda még visszamegyek.
De életemben nem beszéltem ennyit románul! Ettől eltekintve fényképek nélkül is életem egyik legszebb napjaként marad meg az emlékezetemben!

Kategóriák:Gyerekek Címke: , , ,