Archívum

Archive for the ‘Irodalom’ Category

Csaba királyfi csillagösvényen.

március 18, 2012 Hozzászólás

– De szépek a csillagok – mondotta Ferkó hirtelen.
– Aztán ismered-é őket? – firtatta Nagyapó.
– Én nem – vallotta becsülettel.
Nagyapó kivette szájából a pipát, s görbe fekete szárával felmutatott az égre.
– Hát odanézz. Az ott először is a Göncölszekér. Ott ni, azt mindenkinek
ismernie kell. Ott a négy kereke, amott meg kicsit megtörve a rúdja. Az pediglen a
Sarokcsillag. Arra van észak. Ezt jól megjegyezheted: a két hátulsó keréknek
egymástól való távolsága hétszer a tengely irányában adja az északi Sarkcsillagot.
Na. Az a sok kicsi a nagy körül, ott ni, az a Fiastyúk. Az a szalag pedig, amit ott
látsz, a Hadak Útja. Tejútnak is mondják, de már minekünk csak Hadak Útja
marad. Szalagnak látszik, pedig sok kicsi csillagból van összetéve…
– Miért nevezik Hadak Útjának?
– Hogy miért nevezik, azt kérded? Hát ennek igen hosszú históriája van.
Nagyapó szájába vette a pipát, pöffentett néhányat. Nem szelelt a pipa, vagy
éppen kialudt, mert kivette a szájából megint, felnyitotta rezes kupakját, s egy
szénaszállal piszkálgatni kezdte. Ferkóban elszakadt a türelem.
– Mesélje, Nagyapó!
Nagyapó szájába vette megint a pipát, figyelve pöffentett újra egyet, s
megelégedetten nézte a fehér füstöt, ami a pipából előgomolygott. Még szippantott
belőle néhányat, azután elkezdte.
– Ez nem mese, barátocskám, ez valóságos, igaz történet, úgy hallgassad.
Tudod-e, hogy ki volt Attila?
– Valami király volt…
– Az bizony. Hunok királya volt, nagy és hatalmas király. Csak éppen egy
kicsit nagyravágyó volt, és azt akarta, hogy mindenféle nép őt szolgálja. És itt
rontotta el a dolgot, látod. Mert az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran
mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az
elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál:
előbb-utóbb elbukik. Ez egészen biztos. Nézzed csak Attilát. Ameddig mint egy
nemzet vezére harcolt szemközt az egész világgal, addig legyőzött minden
ellenséget. De aztán a legyőzött ellenséget maga szolgájává akarta nevelni, hogy
egyéni érdekeit magasabbra emelje ezáltal, s így, bizony, hóhérjává tette.
– Összeomlott nagy hunbirodalom. Sok volt benne az idegen, a belső
ellenség. Négyszer annyi idegen fölött akart úr lenni a hun, mint ő maga amennyi
volt. Attila miatt omlott össze, na. S bizony el is tűnt volna a föld színéről az egész
hun nemzet, ha nem lett volna Attilának a legkisebb fia, kit Csaba királyfinak
– 37–
Wass Albert Csaba
neveztek volt. Csaba királyfi összegyűjtötte a megmaradt hunokat s elhozta ide,
Erdélybe. Letelepítette őket, megtanította földet művelni, állatot tenyészteni,
békésen, egy helyben élni.
– De sok ellensége volt így is a kicsi Húnországnak. Rátörtek idegen népek,
rabolták, fosztogatták, alig győzte Csaba királyfi megvédeni népét. S ekkor
elhatározta, hogy visszamegyen az őshazába és segítséget hoz. Elhozza ide a
többieket, akik ott maradtak volt, még Attila előtt. Kiválasztott ezer derék vitézt s
elindult velük. De alig telt el egy hét, alig kettő, újra ellenség támadt az
otthonmaradt népre. Felgyújtották a falvakat, öltek és pusztítottak és úgy látszott,
hogy vége van mindennek. S akkor egyszerre csak nagy fényesség támadt az égen,
fényes út támadt rajta, lovak patkója szikrázott, s ott volt Csaba királyfi ezer
vitézével! Szétverték az ellenséget, rendet csináltak s már fent vágtattak újra az
égen. Vissza, amerről jöttek. Így volt ez. S azóta van ott az az út, amit mi úgy
nevezünk: Hadak Útja. Mert azóta is, elhidd, valahányszor igazán nagy bajban volt
az itten maradt nemzet, megjött Csaba királyfi s megsegítette. Onnan jött fentről,
mert ami jó, az mind fentről jön…
Csendesség volt. A pipa kialudott régen s ki a tűz is. Denevérek ciccentek
fent a levegőben s a présház tájékán újra huhhant a bagoly. Kis idő teltével a
gyermek megkérdezte:
– S ez így van? Vajon eljönne most is?…
– Az ő népének maradéki vagyunk – mondotta Nagyapó keményen.

 

 

 

(Részlet Wass Albert Csaba című regényéből.)

Lopunk vagy reklámozunk?

február 6, 2012 1 hozzászólás

Ez a poszt egyben a reklám helye is lesz… vagyis az első bekezdés, ami nem feltétlenül szükséges a mondanivalóm megértéséhez, de azért nem árt. Pár hónapja elindult az erdővidék.info, amiből hírportált akarnánk lassacskán faragni! Van még mit csinálni vele, csak legyen idő, s ember. Valahogy úgy akarjuk éltetni, mint az erdély.ma, vagy a hírkereső.ro: innen-onnan összemásoljuk a híreket, azokat a cikkeket, amik érintik Erdővidéket. A bejegyzések alatt ügyesen feltüntetjük  a forrást, a szerzőt, és be is linkeljük. Ezzel nincs is gond: nálunk is megy a látogatottság, s ha valaki meg akarja nézni a forrást, nem kell gugelezni, hanem csak kattintani a linkre s máris ott van az eredeti oldalon.

Az interneten így szokás, a blogokon így szokás. Természetesen vannak kivételek is, akik csak simán elmásolják mások “tulajdonát”. De mire lehet mondani, hogy az enyém? Erre a pár sorra igen, amit itt összeidétlenkedek, mert én írtam. Tegyük fel – azaz kicsit merészen feltételezzük –, hogy Te egy Ctrl+C és Ctrl+V kombinációval lemásolod, s a kutya sem fogja tudni, hogy te írtad-e vagy nem! De a rendesebb fajta ügyesen odabiggyeszti a linket a végére, hogy honnan is van.

A gondom ott kezdődik, hogy vannak könyvek, amikből szívesen fel-feltennék pár részt. Így voltam Elek apó meséivel is. Megkaptam a MEK honlapján pár meséskötetet s onnan másolgattam fel párat, hogy legyen szebb, több, teljesebb. De mi van azokkal a könyvekkel, amik nincsenek digitalizálva. Megvan Magyar Zoltán könyve, ami erdővidéki népmondákat gyűjt egybe. Abból szívesen tennék fel pár idézetet. Ügyesen odabiggyesztem, hogy “Részlet a szerző Erdővidéki népmondák című művéből”. De szerintem ennyivel nincs elintézve, mert a szerző dolgozott vele, járta a falvakat, faggatta az embereket. A kiadót meg kellett fizetni, a könyvnek szép ára van a boltban. Az is igaz, hogy sokan nem tudnak róla, hogy létezik ilyen könyv. Esetleg elolvasnának egy-két mondát a honlapon s kedvük kerekedne megvenni. Ebben az esetben reklámnak számít! De akit nem érdekel az nemhogy meg nem veszi, el sem olvassa, s így mindegy, hogy feltettük-e vagy nem!

Lehet én bonyolítom el dolgot azzal, hogy úgy érzem, ellopjuk mások szellemi tulajdonát. Vagy reklámozzuk? Annyit gondolkoztam ezen a kérdésen, komolyan mondom, de nem tudom, mi lenne a helyes! Lehet az lesz a vége, hogy felkerül pár monda, a forrás feltüntetésével…

Hans Christian Andersen – A kis gyufaárus lány

december 20, 2011 Hozzászólás

 

 

Ha elolvasod a kommenteket, az első ez:

annyira sajnálom a csajt

ruzsi1001 3 weeks ago

Szerintem ő sem értette meg…

– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Áldozni a magyarságért

március 7, 2011 5 hozzászólás

DSC_0025 Emlékszem, valamikor általános iskolában tanított Iduka néni. Kétszer is volt olyan, hogy hívott a könyvtárba. Kötelező jelleggel! Gyermekek voltunk, s milyen a gyermek: alig várja, hogy vége legyen az iskolának, lehessen fürödni a patakon, tekeregni, s ne kelljen őszig könyvet látni! Ilyenek voltunk mi is, de elhittük, hogy kötelező menni… egy páran. Voltunk is vagy négy-öten pár alkalommal. Két-három nap elmentünk, kivettünk egy könyvet s azt olvasgattuk egész nyáron keresztül. Nagyapó mesefája, mesék Mátyás királyról és társai. Annyira jó volt ez a szorgalmi feladat, hogy elolvassam az első nagyobbacska könyvemet, Robinson Crusoet! Egy évig olvastam!

Azután jött a középiskola, Tatimami kérte a háziolvasmányokat! De azért néha, nyáron le-lementem a bardoci könyvtárba, könyvekért! Orosz íróktól megkezdve Wass Alberten keresztül elég sok minden megvolt. Elolvastam. Az egyetem alatt is mentem volna, de már nem fungált a könyvtár. Nincs rá kereset? Lehet. Nem a számítógép a hibás, hogy millió játék van, ami lefoglalja a gyermeket. Nem is a szülő, mert nem öli az olvasással! S nem is a gyermek, hogy nem olvas annyit, amennyit kellene! Kicsit mindenki…

Tömbben élünk, mindenki magyar, kivéve a rendőrt! De az is megtanul magyarul. Így könnyű megtartani a nyelvet, minek kell olvasni?! A Dunán s az RTL-en úgyis megy elég nevelő műsor. Könnyebb azt nézni s hallgatni. Művelődünk!

Aztán az ember elkerül Genfbe. Elég sok magyar van, de nem lehet otthonról hozni a könyveket. Így mit csinálunk? Elmegyünk a magyar könyvtárba. Biza, van ilyen! Zoli bácsinak a garázsában. Össze van zsúfolva kábé 23.000 kötet. Szótárak, lexikonok, történelmi sorozatok, regények, verses kötetek, szegényes teológiai irodalom, nyelvkönyvek. Szóval szép gyűjtemény. sok könyvet Magyarországról szállított ki, saját költségen. “Csak” azért, hogy legyen magyar könyvtár, legyen, amit olvassanak a magyarok! Kapott pár kitüntetést azért, amit tett. Szerintem nem ezért csinálta! Mindegy is, a lényeg ugyanaz: áldozott azért, mert fontos volt neki a nyelv, a magyar irodalom, a magyarság.

Otthon pedig sok falusi könyvtár haldoklik. Nincs ember, aki megtöltse. Aki leporolja a könyveket, elolvassa soraikat. Megvan polc, terem, könyv, minden! Mégis elkallódnak a könyvek, hiába nyomtatták őket. Nem kellene milliókat áldozni a szállításra, a teremre! Ingyen van! Mégsem kell! Majd talán valamikor, mikor a gyűjteménynek tört része marad meg, akkor rájövünk, hogy mekkora érték… volt valamikor!

Kategóriák:Blogol, Irodalom, otthon Címke: , , , , ,

Adventi pályázat

október 30, 2010 11 hozzászólás

VAU 2010 palyazati felhivas Kinek mit hoz az angyal? Ha egyáltalán lesz neki anyagi kerete… most segíthetsz neki megteremteni az anyagiakat. A VAU-ra (Várom Az Urat Adventi Keresztény zenefesztivál) készülve kitalálta az IKE, hogy lesz fotó és próza, illetve vers pályázat. A KatóKata(ezt akarattal írtam egybe!) által küldött e-mail egyből azzal kezdődött, ami megfogja a szemet: lesznek értékes nyeremények! A legjobb fotóért jár kétszáz lej és egy kétszemélyes belépő Tusvira(remélem nem az ideire :P). A második legszebb fotó készítője pedig száz lejjel gazdagodik. Nem kell elkeseredni, van harmadik díj is, az úgynevezett közönségdíj, ami egy Algyógyi hosszú hétvégét jelent két személy számára.

Az irományokért ígért első hely száz RONos vásárlási utalvánnyal kecsegtet. A második helyen végző emberke ugyanolyan utalványt kap, csak az összeg változik (persze csökken): hetvenöt lej. A harmadik díj ugyanaz, mint a fényképezésnél. (Azt nemtom, hogy mi lesz akkor, ha harmadik leszek mind a két versenyben? 😀 ).

Tehát fiatalok, aki a fotózásban első lesz, és van akkora mázlija, hogy a prózában/versben harmadik lesz, akkor ingyen kirándulhat egyet.

Nem fontos, de azé’ jó, ha november 25.-ig elkülditek az A5-ös méretű fényképeket(mert max. kettővel lehet benevezni) és az irományt(max. egy mű, terjedelme ne haladja meg a két gépelt oldalt, tizenkettes karakter, Times New Roman betűtípus és egyes sorköz) a Mócok utca 84 számra, Kolozsvárra! A téma viszont fontos, nem árt betartani: A várakozás.(Vajon miért? :P)

Jó munkát elvtársak! Mindent bele, a második és a harmadik hely még szabad, az első foglalt nekem! :))

Székely teremtéstörténet

június 17, 2010 9 hozzászólás

Tudni kell, hogy mikor az Úristen a népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkeznek róla, valahányszor adódik.

Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagy bajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmester-féle. Azért volt szabad neki megszólalnia.

– Uram – mondotta –, valami még nincsen készen!

– S az mi lenne? – nézett az Úristen csodálkozva legvénebb szolgájára.

Az pedig kivette szájából a csutorás pipát, s odabökött vele Erdély felé.

– Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!

Az Úr odanézett, s abbiza, lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.

– No várj csak – mondta, s elkezdett kotorni a zsebeiben.

Talált is egy marékravaló magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.

– Így ni – mondotta –, ezzel is megvagyunk.

De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét.

– Márpedig ejiszen hibádzik valami.

– Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? – hökkent meg az Úr.

– Hásze emberek, azok most már vannak instálom – okoskodott a vén főangyal –, de ki fog ott dolgozni?

– Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben, s a románok a hegyek között!

De az öreg csak csóválta a fejét.

– A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek, s bámulják léptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell!

Erre az Úristen nagy bosszúsan benyúlt a lájbizsebébe, s kirántotta onnan a szászt.

– Na – lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé –, itt van ni. Ez majd dolgozik helyettük is!

De a vén okvetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.

– Hásze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindig hibádzik!

– Mi a keserűség hibádzhatik most már? – mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.szekely

– Hásze idenézz, Uram – bökdöste a pipáját az öreg főangyal Erdély felé –, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász dolgozik, ez igaz, s a veszekedésben mindég a mellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is, s a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!

Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.

Így kerültek a székelyek oda Háromszékbe, a Feketeügy mellé…

Persze a történet folytatódik Táncos Csuda Mózsival…

… idézet Wass Albert Tizenhárom almafa c. művéből.

Kategóriák:Irodalom Címke: , , , ,

europeana – kultúrában gondolkodunk

október 20, 2009 Hozzászólás
Europeana logo

Europeana logo

Az europeana.eu címen található meg az Európai Unió digitális multimédia-könyvtára, ahol több mint 4,6 millió könyv, fénykép, festmény, hagfelvétel, film található meg.

Tavaly novemberi indulásakor annyi látogatója volt, hogy összeomlott a rendszer, és hetekbe telt, amíg a megfelelő szintre tudták emelni a kapacításását.

Brüsszel partnereke keres a könyvtár növelésére. Eddig tárgyaltak a google-val, akik egyelőre csak kis százalékát biztosítják a közzétett médiának. A legnagyobb részt Franciaország vállalta magára, aki a digitalizált anyagok 47 százalékát biztosítja. Utána jönnek a németek 15 százalékkel. Románia 0,3 százalékot, míg Magyarország alig 0,1 százalékot biztosít.

A jövő év végére szeretnék, ha a gyüjtemény elérné a 10 milliót. Ennek érdekében korszerűsíteni és egyesíteni szeretnék a tagországok törvénykezését, a a szerzői jogok tiszteletben tartásának érdekében.

Kategóriák:Blogol, Info, Irodalom Címke: ,