Archívum

Archive for the ‘Teo’ Category

Húsvétra készülve

március 30, 2013 1 hozzászólás

Teológusnak természetes, hogy húsvétra készülve prédikációkat olvas, tanul, szerkeszt a saját szájíze szerint. Mindenkinek van egy ízlése, ami szerint megír vagy átír egy ünnepi beszédet. De a lényeg ugyanaz marad: a feltámadás. Erről beszélünk, de sokszor nem elég csak beszélni róla, hanem meg is kell mutatni. De hogy lehet megmutatni a feltámadás tényét, értelmét és lényegét? Hogy lehet láthatóvá, esetleg érezhetővé tenni azok számára is, akik alapból kételkedéssel indulnak neki az ünnepnek? Mi újat lehet mondani és mutatni, vagy kell-e egyáltalán újat hozni? Büszke voltam, amikor prédikáció írása közben olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amit addig nem olvastam. De további olvasgatás után rájöttem, hogy bizony valakinek már eszébe jutott, sőt, le is írta. De még mindig érzem azt, hogy kellene valami új, valami más, mint eddig. Nem arra gondolok, hogy piros helyett lila tojásokat fessünk, vagy a mosolygós matricák helyett Grumpy Cat-est ragasszunk. Arra gondolok, hogy valahogy meg kellene mutatni azt, hogy mi a feltámadás lényege, vagy milyen hatással van rám, mit indít el bennem a keresztyénségem.

Tudom, hogy nem elég beszélni a világban, mert a szó elszáll, sokszor az én fülem mellett is. Éppen ezért gondoltam arra, hogy valamit tenni kellene. Aminek haszna van, amin esetleg elgondolkodik az, akinek a hasznára csinálom. Ha bolondnak néz, az is valami! Volt egy kenyerem. Úgysem tudtam volna megenni. Igaz, nem friss, de ehető. Éppen ezért odaadtam egy valakinek,aki a sarkon lévő kukát kutatta át. Megköszönte! S ez valami. Lehet, hogy a vasból annyi pénzt szed(ett) össze, hogy vehetne egy tonnát. De kapott egy egész kenyeret ingyen.

Én ezt tettem, húsvétra készülve. Tudom, nem nagy dolog, de jól esett. Büszke vagyok-e magamra? Nem. S miért írom le? Azt is lehetne mondani, hogy meg akarom mutatni mindenkinek, hogy milyen ügyes vagyok. Lehet, hogy ez is benne van. De az én válaszom az, hogy azért írtam le, hátha valaki még kedvet kap egy semmibe sem kerülő gesztushoz. Megéri!

Áldott feltámadást! Boldog, egyszerű Húsvétot!

_DSC2400

Reklámok
Kategóriák:Blogol, Teo Címke: , , , , , ,

Prédikáció, ahogy TI szeretitek

november 8, 2012 3 hozzászólás

kerdojel A múltkorjában készültem egy bűnbánati prédikációra. Azért emelem ki a bűnbánatit, mert mostanában elég sokféléből készülök. De a lényeg az, hogy nekiállok, olvasok és utána olvasok, ellenőrzök, gépelek, lábjegyzetet készítek, kutatok, hogy mi miért van úgy.

Azoknak, akik nem túl járatosak a prédikációírásban, elmondom, hogy többféle módja van. Az első és legkönnyebb az Igehirdető fellapozása évszaknak megfelelően. A második, szintén könnyű módja a készülésnek, a hasraütős módszer. Azután pedig marad az időigényes módszerek egyike, amiknek az a lényege, hogy különböző lépésekben dolgozik az ember, így egyre több információt és tudást gyűjt össze az alapigéről. Én az utóbbit választottam, pedig kivételesen nem volt megszabva a készülés mikéntje. Van egy kilenclépéses típus, aminek a pontjait nem sorolom fel, de elég alapos. A hátránya az, hogy időigényes.

Éppen nyakig benne voltam a készülésben, azt hittem, semmi sem tud kizökkenteni a tempóból. És mégis! Valami, ami kell befolyásolja az eredmény, a végtermék milyenségét, stílusát, tartalmát, mondanivalóját. Tulajdonképpen az egész eredményt! Szépen kerekednek a gondolatok, épülgetnek egymásra a mondatok, igyekszem eleget mondani a megértéshez, de nem többet, hogy ne legyen szófosás („Bocsánattal legyen mondva!”), de érthető is legyen, s akkor eszembe jut egy kérdés: Az átlagemberek (értsd: nem pap, teológus, vallástanár) szerint milyen a jó prédikáció? Gyorsan végeztem is egy röpke közvélemény-kutatást. Őszintén megmondom, nem gondoltam, hogy ennyien válaszolnak. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egészen másokról feltételeztem, hogy válaszolnak. De örülök, hogy azok válaszoltak, akik!

A válaszokat „összesítettem”, így alakult ki egy lista olyan jellemzőkkel, amik a válaszadóknak fontosak egy prédikációban. Íme:

1. Legyen AKTUÁLIS! A legtöbben ezt emelték ki. Volt, aki azt mondta, hogy a prédikációk évszázadok óta ugyanarról szólnak, ezt az „ugyanazt” kell mikróba tenni, felmelegíteni, hogy a mai embernek legyen ízlése hozzá. Egyetértek azzal, hogy legyen aktuális. Azzal, hogy századok óta ugyanarról szólnak, csak akkor, ha: ugyanaz = Evangélium.

2. Legyen ÚJSZERŰ! Szerintem ez nem egyenlő az aktuálissal. Attól lehet nem lesz újszerű, hogy megemlítem a legújabb kutatások felfedezéseit, vagy Obamát, hogy ismét nyert. Az újításokkal az a gond, hogy túlzásba lehet vinni. Ami tetszik az egyik gyülekezetnek, a másiknak lehet nem.

3. Legyen SZEMÉLYES! Ha a mindennapi életből vett példákat említ a prédikáció, jobban megszólítja a hallgatóságot, jobban figyelnek. Megtalálják az „Aha! Ez ismerős, ezt átéltem!” kapcsolópontot. Nem lesz egy időben, térben, érzésben elszigetelt beszéd. Ide lehet sorolni azt is, hogy a prédikáció hozza közel Istent.

4. Legyen ELGONDOLKODTATÓ! Ezt össze lehet(ne) kapcsolni az előzővel. Ha már megvan a kapcsolópont az ember és a prédikáció között, akaratlanul is kezd gondolkodni rajta. Újraéli vagy beleéli magát az említett helyzetbe, és máris végigfut az agyán egy gondolat,egy vélemény.

5. Legyen BŰNBÁNATRA INDÍTÓ! Igen, olyan is volt, aki azt hangsúlyozta ki, hogy a prédikáció arról kell szólnia, hogy az ember bűnös. Tagadhatatlan, hogy rengeteg prédikációban előfordul, hogy csak a bűnről szól. De nem csak arról szólhat.

6. Legyen POZITÍV! Látszólag ellentmond az előző elvárásnak. Egy prédikációban mind a kettő helyet kaphat. Lehet beszélni a bűnről, majd a megváltásról. Személy szerint helyesebbnek tartom (lehet nem ez a megfelelő kifejezés, ahogy a „jobban szeretem” sem) nem csak azt sulykolni, hogy mindenki bűnös. Az embernek szüksége van a bizonyosságra, hogy van kiút, megváltás. Ez már pozitív. Ide lehetne sorolni azt is, hogy több szó essen a szeretetről. Ez is pozitív.

7. Legyen VÍGASZTALÓ! Lásd: 6. pont 5. mondatát.

8. Legyen TARTALMAS! Sokszor van úgy, hogy kérdezgetjük egymástól: „Te! Két oldal elég délelőttire?!” Egy ideje nem kérdezem. Ha el tudom mondani 15 percben a prédikációt, akkor nem látom értelmét, hogy 20 percre kerekítsem azért, hogy pontosan 60 percet tartson az istentisztelet. A tartalom ne vesszen el a sok szó mögött.

9. Legyen LOGIKUS FELÉPÍTÉSŰ! Nekem ez szokott a legnehezebben menni. Felépítem a prédikációt, újra felépítem, pakolom a gondolatokat két sorral feljebb, hárommal lejjebb. Akárhova teszem, nem jó, de az is lehet, hogy a legjobb helyen ott van. Könnyű logikus prédixet építeni egy bibliai történetre, mert követed az eseményeket. De ahol nincs esemény, már nehezebb. Az biztos, hogy a logikusan összehozott prédikáció követhetőbb, így maradandóbb is.

10. Legyen HUMOROS! Nemrég hallottam egy olyan prédikációt, ami meg volt tűzdelve finom humorral. Mikor felfedeztem egy-egy ilyen apró humoros kijelentést, mosolyogva néztem körül, hogy csak én érzem ilyen jól magam?! Pont ez a baj a humorral, hogy mindenkinek más az ízlése. Ami az egyiknek vicces, a másik fapofával hallgatja. A megfelelő humor mindenképpen maradandóvá tesz a hallgatóban egy-egy mondatot. De nem szabad átesni a ló túlsó oldalára: ne legyen bohóckodás, stand up.

A szószékről nehéz megállapítani, hogy egy-egy ilyen finom humort megértettek-e az emberek. A templomban komolynak kell lenni! Ez pedig kizárja a mosolygás lehetőségét. Így már nem is tudja a lelkipásztor, hogy most mi a helyzet.

11. Legyen SAJÁT SZAVAKKAL FŰSZEREZVE! Az a prédikáció, amit valaki elmond, máris saját szavakkal van fűszerezve. Mindenkinek megvan a maga stílusa, ami vagy egyedülálló, vagy nem. Van, aki kellemes fordulatokat használ, élvezet hallgatni, van, aki szárazabban, kimérten beszél.

Igyekeztem úgy összefoglalni az adott válaszokat, hogy az érthető, logikus, elgondolkodtató legyen. A számozás nem fontossági sorrendet jelent.

Köszönöm azoknak, akik vették a fáradtságot, és leírták ezeket a gondolatokat!

Judy Bailey – Don’t you know

március 4, 2012 Hozzászólás

Jó reggelt!

 

Aki volt a VAU-n és a Válts irányt! fesztiválon, az tudja: pontosan így énekelte el 300-400 ember előtt is ezt a számot, mint Ausztrália legnagyobb városában! Szerintem ezzel a szerénységgel, élettel és közvetlenséggel tud annyi embert megszólítani. Azt hiszem róluk mesélte Kata, hogy a fesztiválon pár óráig hordozták őket a mikróbuszban, aszalódtak a melegben, de egy rossz szavuk nem volt! 🙂 Azért ez valami! Főleg ha azt nézed, hogy vannak ilyen-olyan helyi sztárocskák, akik olyan kényesek, hogy éppen csak nem a szervezők kell énekeljenek helyettük!

Kategóriák:Teo, Zene Címke: , ,

Áldott, békés karácsonyt!

december 24, 2011 Hozzászólás

Tudom, illene valami szépet, meghatót és eredetit írni karácsonyi üdvözletként… valahol el is várják az emberek. Most elmarad a méteres szöveg, csak egy rövid igével kívánok boldog karácsonyt mindenkinek, ami az egyik ünnepi prédikációm textusa is:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Kívánom mindenkinek, hogy ez a karácsony erről szóljon: megérezni Isten szeretetét! S ha már megéreztük, akkor tudjuk szétosztani:

Áldott, békés karácsonyt nektek! 🙂

“Merry Christmas for everywhere!

december 23, 2011 1 hozzászólás

Nem tévedés, nem elírás, ez van a Baróti Star TV karácsonyi jókívánságában, amit lassan háromezer alkalommal nézett meg a nagyérdemű. Olyan híres és hírhedt nevezetességek osztották meg Fészbúkon, mint Szomszédnéniék és Dombóvári István, ami elismerésnek is elég nagy lenne…

 

 

Csak egy baj van ezzel a videóval: nem tudom, mit mondjak róla! Az egy dolog, hogy megnézed, majd ismét lejátszod vagy hatszor, míg minden egyes pillanaton elröhögöd az agyad. Közben pedig az jár az eszedben, hogy mekkora lúzer és milyen retardált, hogy röhögteti magát, hogy ilyen nincs, ez mekkora, ezzel kínozni lehet! Még természetesen vannak vélemények a jútubon. Részben igazuk van, viszont én nem szökdösnék magasra s nem jártatnám a nagy szájam úgy, hogy nem tudok leírni egy tőmondatot helyesen.

A másik véleményem – persze nekem is akkor jutott eszembe, miután először végigmosolyogtam a videót –, hogy én sajnálom ezt az embert! S azért sajnálom, mert tulajdonképpen csak jót akar, kedves akar lenni! A sok nagyszájú jútubkomment tulajdonosa közül ki az, aki hasonlót csinált? Vagy ki az, aki hasonlót csinált legalább az ismerőseinek, vagy barátnőjének, vagy családjának, ha már vadidegeneknek nem!?

Az egy másik dolog, hogy nem igazán érte el a célját! Biztos jobb lett volna, ha csak elmondja a mondókáját, felkapcsolja Celine Diont, hogy kántálja el a számot s kész! Ennyit kellett volna csináljon… De akkor nem is lett volna ekkora nézettsége, az biztos! Szerintem jobb lett volna, ha megnézik kétszázan, mert viszonylag jó, minthogy megnézik háromezren, mert akkora marhaság, hogy csak na…

Hans Christian Andersen – A kis gyufaárus lány

december 20, 2011 Hozzászólás

 

 

Ha elolvasod a kommenteket, az első ez:

annyira sajnálom a csajt

ruzsi1001 3 weeks ago

Szerintem ő sem értette meg…

– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Az otthon

október 26, 2011 5 hozzászólás

171086_183985321624405_100000388166252_484173_5770854_o A VAUn ismét lesz pályázat. Most a pályázatot fotó pályázatra értem. A téma pedig az otthon. Elgondolkoztam én ezen, hogy lehetne megközelíteni a témát. Mert nem csak az asztalt jelenti, ami köré leül a család. Édes kevés lefényképezni a szobát, miközben a femili nézi a Barátok közt-öt. S milyen egyszerű lenne egy kép egy rendetlen szobáról, ami teli van mindenféle tárggyal, s olyan sejtelmes a megvilágítása.

Ez mind kevés! Valami olyan kellene, amin látszik az, hogy az otthon mitől lesz otthon. S ez a nehéz pontja, mert otthon elég sokféle van. Van, ahol család lakik, tele van élettel, melegséggel, szeretettel – karácsonykor ez jut eszébe egyből az embernek, a szeretet, a család. S így lesz elcsépelt, tucatfotó a szépen megtervezett és kitalált pillanatból. Vagy van az otthon, ami szomorú, rideg, magányos. Pont az ellentéte az előzőnek, mégis a témáról szól.

De kitaláltam, hogy mit jelent az otthon nekem, s mi kellene valahogy megjeleníteni. Szóval, valami olyasmi kellene, amin látszik az, hogy ott az a lakás, ami attól lesz otthon, hogy az ember hazamegy, pihenhet, a családjával van. Amolyan “az én házam az én váram” típus, és a hangsúly az enyémen, a miénken van. Mert van egy olyan oldala is, hogy a te kint maradsz. Ez az én otthonom… persze vendégek jöhetnek, de ők nem haza jönnek!

Nem tudom, mennyire érthető az elképzelés, de ha van valakinek valami ötlete, megpróbálom megvalósítani… 🙂