Archívum

Archive for the ‘Uncategorized’ Category

Gondolatok a helyhatósági választásokról

június 12, 2012 1 hozzászólás

Míg javában folyik a Lengyel-Orosz mérkőzés, gondoltam leírok egy-két gondolatot. Természetesen a választásokról van szó, mi másról? Már lassan kezdik az emberek elfelejteni a kampányt, a vereséget, a sikert, mert most az EB a fontos.

Kampány. Az utcák, villanypóznák, kirakatok, falak, tévé, rádió – mind tele volt választási üzenettel. Ez természetesen mind pénz… volt. Nagy pénz, nem ötven A4-es formátumú plakátról van szó. A szórólapok, felvilágosító füzetek már nem a reklámot szolgálják, hanem a melegedést: jó lesz tűzgyújtónak. Ezért érdemes volt? Az elköltött összegeket fel lehetett volna használni jobb célokra is. Pár kilóméter aszfalt, romladozó épületek feljavítása, programok finanszírozása – szerintem – értelmesebb lett volna. Talán kampánynak is hathatósabb. Főleg ha azt nézzük, hogy hazánkban nem a jelöltek pénzéről van szó, hanem az adófizetőkéről.

Szerelemben és háborúban mindent szabad!(Janice Y.K. Lee) Szerintem pedig kampányban is mindent szabad, ezt erősítik meg azok a történetek, amiket hallani lehet. Az etika, a másik tisztelete, a fair play (sportszerűség), az erkölcs minimálisan van jelen. A cél szentesíti az eszközt, aki mer, az nyer és még sorolhatnám a közhelyeket. Sajnos ez mind igaz. Súlyos kampányfogásokról lehetett hallani, amit el sem tudunk képzelni. Aki győz, mindegy milyen eszközzel, annak senki sem fogja felróni négy évig, hogyan győzött. Legfeljebb az ellenjelöltek, akik sértettségüket így fejezik ki.

Mikor mentünk szavazni, az jutott eszembe, hogy – és ez ismét az én véleményem – nem két hónapig kellene kampányolni a választások előtt. Erre lehetőség van négy éven keresztül. Tenni kell, kihasználni a lehetőségeket, hogy a közösséget, aki megválasztott egy előljárót, tudja szolgálni, tudjon haladni. Aki igazán polgármesternek, tanácsosnak stb. való, az nem is kellene egyetlen plakátot sem kitegyen. Elég reklám, ha tesz, van látszata a munkájának.

Ha versenyről van szó, mindenképpen van győztes és vesztes. A politikában mind a két félnek nagy befolyása van. Az ellentét nagy erő, de nem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi magyarságnak nem az kell(ene) legyen a törekvése, hogy mindenki a maga céljait elérje lehetőleg a másik rovására, hanem az összetartozás erősítése, felmutatása.

Kategóriák:Uncategorized

Lájkot mindenáron!

március 14, 2012 1 hozzászólás

Valahol meg tudom érteni azokat az embereket, akik kihasználják, hogy bejutnak egy-egy Fészbúkos csoportba, s ott aztán reklámozzák magukat, vagy valami versenyt, vagy bármit. Mondjuk nem is volna baj, ha a linkelt lájkolnivaló valahogy összefüggésben lenne a csoporttal. Itt az összefüggést nem arra értem, hogy jó sokan vannak a csoportban s mert valaki felvett, kapok ötvenezermillióegy lájkot.

Az Olaszteleki Danielek Apródjai csoportban találtam:

group1

Group2

 

Group2

A szavazz a köpeci szilre csoportban pedig ezeket:

group5

Group6

Group4

Valahol arról is szó van, hogy a FB annyira bekerült mindenhova, hogy már lassan az iskolai minősítéseket is lájkban fejezik ki. Rengeteg verseny, szavazás azon dől el, hogy kinek van több ismerőse, ki tudja kivel reklámoztatni magát, hogy minél többen kattintsanak arra a bizonyos gombra. Erre pedig kiváló lehetőséget nyújtanak a csoportok, ahol gyakran ezerszámra vannak tagok. Ez valahol igazságtalan szerintem. Főleg fotópályázatokon szoktam azt érezni, hogy nem nevezek be. Úgysem az a mérce, hogy mit tudsz, mit küldesz be, hanem az, hogy minél többen tetszikeljék. Igen, én is megtehetném, hogy reklámozom azt a linket, de nem osztom meg. Lehet, ez az én szerencsétlenségem, de “evvan!”.

A csoportok nem azért vannak, hogy magunkat reklámozzunk. Egy jól meghatározott céllal hozta létre valaki, egy bizonyos embercsoport számára. Ami beleillik a témába, azt bátran fel lehet tenni, linkelni, írni, megosztani. De ami nem, azt inkább tegyük a saját falunkra… vagy hozzunk létre egy csoportot neki – szerintem!

Kategóriák:Uncategorized

Hejes iráss!?

március 3, 2012 3 hozzászólás

helyesiras Minden ember életében vannak olyan dolgok, amik nagyon-nagyon tudják idegesíteni. Mindegy, hogy apróság vagy komoly, egyformán fel tudják húzni. Na, így vagyok én is elég sok dologgal (Két mondatban kétszer használtam azt a szót, hogy “dolog”! Többet kellene olvassak!?). Most nem sorolom fel az egészet, túl hosszú lenne a lista.

Sokkal látványosabb és szórakoztatóbb volna ez a bejegyzés, ha szemléltetőeszközt is használhatnék, mondjuk egy-két idézetet. De nem is szükséges, mindenki találkozik naponta a FB-on olyan mondatokkal, amikből nem csak a pont s a vessző hiányzik, hanem mindenemü hüje hejes irási szabáj betartása is. A másik ok: nem akarok szemét lenni! A szomorú az, hogy a szerzők közül sokan vagy egyetemisták, vagy már elvégezték az egyetemet. Ha valaki nem tud egy ép mondatot leírni, akkor az hogy fog dolgozni? Ha véletlenül papírmunkát kap, elindítja a wordot, s addig javítgatja a szöveget, míg eltűnik az összes vörös vonal a szavak alól?

Mindenki járt minimum 12 évet iskolába, ami azt jelenti, hogy bő tíz év állt rendelkezésre, hogy a megtanult betűvetést csiszolgassa. Ritka az a gyermek, amelyik magától s szívesen ül le tanulni, mert tudja: amit megtanul, nem veheti el senki tőle! A tanár kell leültesse a székre a könyv elé! Emlékszem, az első könyv, amit elolvastam Defoe – A teljes nagy Robinson volt. Egy kerek évig tartott, míg átrágtam magam rajta. Kínszenvedésnek indult, de a végére megszerettem a könyveket. Verne regényét a rejtelmes szigetről már két hét alatt végeztem ki.

Az tud igazán felhúzni, amikor “sz” helyett “x”-t, “i” helyett “y” használ valaki! Nem tudom sem megérteni, sem elfogadni! Van egy szép nyelv, aminek megvannak a betűi, szavainak megvan a formája, a mondatoknak a struktúrája. Mégis nyakra főre születnek az újítások: xia, köxi, köxe, oxa, Barny és társai. Akinek nem tetszik, az bexéljen inglishül!

Akár a felületesség, nemtörődömség, vagányság, akár a tudatlanság az oka, nem szép, ha a leírt gondolatainkban hemzsegnek a hibák! Főleg nem akkor, ha egy nagyobbacska portálon hozzászólásokban okoskodunk, vagy Fészbúkon írunk egy szebbecske szöveget az ismerőseink képe alá.

Ajánlom a magyar helyesírás szabályainak online verzióját és a magyarhelyesírás.hu-t. Kár lenne ezért a szép nyelvért, nem?

Fontosakaroklenni

június 11, 2011 Hozzászólás

Volt ez az MKT-s képzés, amin részt vettem. Pont súroltam a felső korhatárt, minden résztvevő kisebb volt nálam minimum 2-3 évvel. Először ott volt a fejemben, hogy nagy szamár leszek a csoportban, minek elmenni?! Mit tudok tanulni a kisebbektől vagy a velem egykorúaktól? Hál’Istennek sikerült ezeket félretenni! És igen, tanultam valamit: megtanultam együtt dolgozni emberkékkel. Megtanultam félretenni azt, hogy valakinek nem tetszik a képe, nem bírom a személyiségét vagy éppen nem arra figyelni, hogy ötpercenként úgy felhúz, hogy ketyegek! S ennek hasznát vettem azóta! Megtanul az ember a célra, a feladatra figyelni, s azt elérni. Hogy az életben nem leszek soha haver olyannal, akit nem bírok, de együtt dolgozok vele, az egy másik kérdés. Az a fontos, hogy a cél elérésében menjen a beszélgetés, haladjon a munka, legyenek ötletek, figyeljünk egymásra. Utána… az már más dolog, hogy mi lesz!

Vannak, akik kitalálnak valamit, megkérdezik az embereket, hogy ki mit szól. Azután szelektálnak: akinek nem tetszett, azt kizárjuk, a többi pedig megcsináljuk. Ha kell, ha nem, ha tetszik, ha nem, de megcsináljuk. Így kell húsz emberrel rákényszeríteni az akaratunkat száz másikra. Vannak ilyen fanatikusok. Mert más szót nem találok rá. Kitalálnak valamit, mert szükségük van arra, hogy tegyenek valamit, amitől fontosnak érzik magukat. Még ha értelmetlen is a dolog, ők nekikezdenek, megcsinálják. Közben fáradhatatlanul hangot adnak az önfeláldozásnak, a fáradtságnak…

A baj akkor kezdődik, ha mások zsebében kezdenek turkálni, hogy a látszólag közös cél érdekében. Kérünk pénzt innen- kicsit onnan, követelőzünk, míg valaki meg nem kérdezi: De mire jó ez?! Na akkor jön a nagy duma, hogy szolgálja a közösséget. Ez is csak látszólagos. Tapasztalataim szerint az ilyen fontosakaroklenni kezdeményezések sose tesznek jót a közösségnek! De ezt nem veszi észre a kezdeményező, mert csak magát látja, amint diadalmasan áll a megvalósított kezdeményezésen. Aztán hagyják a sorsára az egészet. Ekkor lesz nyilvánvaló, hogy a pénz, az energia és a sok idegölés mind hiábavaló volt.

Mindezt meg lehetett volna előzni. Vagy csak én vagyok naiv? Meglehet. Meggyőződésem, hogy ötletek kellenek, haladni kell. De szelektálni is. És főleg az ilyen fontosakaroklenni alakokat nem szabad közel engedni szinte semmihez. Nem szabad hatalmat adni a kezükbe. A gond csak az, hogy általában találnak pár emberkét, akik vakon követik őt, akik beveszik a porhintést. Na ezeket nehéz lebeszélni, de ha ez megvan, akkor megoldódott minden. A fontosakaroklennik egyedül maradnak.

Három ilyen fontosakaroklenni embert ismerek, de mindhárom meg van győződve, hogy ők tesznek ezért a gazember világért, de senki nem értékeli… talán mert a közjót hangsúlyozva magukért tesznek!

Kategóriák:Uncategorized

Az otthon… az valami más

október 31, 2010 6 hozzászólás

Sokszor elnézem a szobámat. Két szék, három fotel, szekrény, ágy, asztal. Bútorok halmaza. Bezsúfolva minden, amire szüksége lehet egy egyetemistának. Emlékszem, amikor első éves voltam, a szobámnak az volt a rendeltetése, hogy legyen egy hely, ahol egyek s aludjak. Nagy ritkán az, hogy legyen egy kicsi magányom. Nem is volt túl igényesen berendezve, elvégre csak egy évre kell. Aztán jött az a periódus, amikor otthon kellett. Összenőttünk négyen, s otthonosabb volt a légkör. Mint egy család.

Most pedig megijeszt az, hogy milyen igénytelen tud lenni az ember. Kilenc hónapig kell az otthonom legyen ez a szoba, mégis olyan idegen, mintha csak ma este laknék benne, s azzal mennék is tovább. Nincs meg benne az a plusz valami, ami otthonná teszi. Hiányzik, hogy amikor ránézek egy bútorra, akkor nem egy érzés jön elő, nem egy hozzá kapcsolódó történet jut eszembe. Nincs olyan, hogy kedvenc szék, vagy kedvenc fotel. Csak szék s fotel… s ez néha elszomorító!

Kategóriák:Uncategorized

Népmese, legenda, monda kerestetik!

szeptember 26, 2010 2 hozzászólás

nepmese Be kell vallanom, hogy nem saját gondolat. Loptam (ezt is 😀 )! Azaz csak segíteni szeretnék abban, hogy minél több háromszéki, erdővidéki, székely népalkotás összegyűljön. És ebben kérem a Te segítségedet is!

Tudom, fáradtsággal jár elmenni a faluba’ élő öregekhez s ilyesmiről kérdezgetni őket! De akkor is megéri. Először is jobban megismered a néphiedelmet. Másodszor rájössz, hogy a kertetek végén folyó pataknak miért éppen az a neve, ami. Harmadszor: nem unatkozol otthon. Negyedszer pedig segítesz nekem!

Egyelőre sajnos nemtom mit ajánlhatnék fel cserébe. Egyelőre egy szimbolikus első-második-harmadik hely mindenképpen biztosított – már ha lehet rangsorolni az ilyen alkotásokat. Itt közlöm a beérkezett műveket. Jó lenne azt is feltüntetni, hogy ki, hol, kitől hallotta és jegyezte le!

Minden esetre a barnisimon@yahoo.com címre lehet küldözgetni mailben azokat a meséket, legendákat, mondákat, amiknek főszereplői a székelyek, vagy amik Háromszékkel, Erdővidékkel vagy Székelyfölddel kapcsolatosak.

Előre is köszönöm szépen!

Kategóriák:Uncategorized

Egyetemkezdés

szeptember 24, 2010 6 hozzászólás

terv Megint itt az ősz. S a hideg, az eső, a szél. S itt az egyetemkezdés. Jönnek a “gólyák”, okosabbnál okosabbak, szebbeknél szebbek, ügyesebbnél ügyesebbek, és mind telve vannak tervekkel, lázas tenniakarással.

Így voltam vele én is! Nem csak első éven, hanem minden év megkezdésekor. Annyi tervem volt, ami mind arra várt, hogy elkészüljön. Az optimizmus nem engedett helyet a félelemnek, hogy esetleg nem lesz minden úgy, ahogy elterveztem. A szobatársaimmal cipekedtünk, szobát rendeztünk, takarítottunk s elégedettek voltunk azzal, amit elkészítettünk!

Az idén pedig nem ért utol ez a tenniakarás! Láttam Zsuzsán s Krisztinán, ahogy fáradhatatlanul pakoltak, takarítottak, tervezgettek! Engem valahogy nem kerített a hatalmába! Nem szeretném azt hinni, hogy már nincs olyan valami a fejemben, amit tervnek neveznek! Van! Csak valahogy másféle tenniarkarásban nyilvánulnak meg…

Pedig jobb volt, amíg még én is olyan fáradhatatlan, lázas, szűnni alig akaró tenniakarással kezdtem az évet! Legalább kisebbek voltak a nehézségek (vagy csak kisebbnek tűntek), rövidebbek a percek, és közelibb volt a jövő!

Kategóriák:Uncategorized