Archívum

Archive for the ‘VH’ Category

“Merry Christmas for everywhere!

december 23, 2011 1 hozzászólás

Nem tévedés, nem elírás, ez van a Baróti Star TV karácsonyi jókívánságában, amit lassan háromezer alkalommal nézett meg a nagyérdemű. Olyan híres és hírhedt nevezetességek osztották meg Fészbúkon, mint Szomszédnéniék és Dombóvári István, ami elismerésnek is elég nagy lenne…

 

 

Csak egy baj van ezzel a videóval: nem tudom, mit mondjak róla! Az egy dolog, hogy megnézed, majd ismét lejátszod vagy hatszor, míg minden egyes pillanaton elröhögöd az agyad. Közben pedig az jár az eszedben, hogy mekkora lúzer és milyen retardált, hogy röhögteti magát, hogy ilyen nincs, ez mekkora, ezzel kínozni lehet! Még természetesen vannak vélemények a jútubon. Részben igazuk van, viszont én nem szökdösnék magasra s nem jártatnám a nagy szájam úgy, hogy nem tudok leírni egy tőmondatot helyesen.

A másik véleményem – persze nekem is akkor jutott eszembe, miután először végigmosolyogtam a videót –, hogy én sajnálom ezt az embert! S azért sajnálom, mert tulajdonképpen csak jót akar, kedves akar lenni! A sok nagyszájú jútubkomment tulajdonosa közül ki az, aki hasonlót csinált? Vagy ki az, aki hasonlót csinált legalább az ismerőseinek, vagy barátnőjének, vagy családjának, ha már vadidegeneknek nem!?

Az egy másik dolog, hogy nem igazán érte el a célját! Biztos jobb lett volna, ha csak elmondja a mondókáját, felkapcsolja Celine Diont, hogy kántálja el a számot s kész! Ennyit kellett volna csináljon… De akkor nem is lett volna ekkora nézettsége, az biztos! Szerintem jobb lett volna, ha megnézik kétszázan, mert viszonylag jó, minthogy megnézik háromezren, mert akkora marhaság, hogy csak na…

Reklámok

László Attila

május 13, 2011 5 hozzászólás

A mútkori bibliaórán valahogy felhozódott vót a zsidókérdés. Nem a romániai, hanem a magyar. Az egyik embörke, aki elég sokat látott s megélt, asszonta, hogy Magyarországon biza gondok vannak a zsidókérdéssel. Sokkal nagyobb gondok, mint akármelyik EU-s országba. Szerintem az van, hogy a magyarok féltik az országot. Komolyan! Mit lehet mondani arra, hogy szerintik azé kell a határon túli magyarságnak állampólgárság, hogy Magyarországra kőtözve elvegyék a munkahelyeköt?! Mongyuk… meg es tudom érteni őköt(ha erőt veszek magamon): annyiszor s annyi mindent elszenvedött az ország, s vele együtt a magyarság es (s itt a magyarságot a magyarországi népre értöm), hogy nem es csoda, ha paranoiások lettek.

S ezt nem es rejtögetik! Minek? Úgyes tudja mindenki, érzi mindenki. Ez jutott az eszömbe akkor es, amikor kezdtem vala olvasgatni a kommenteket a csillagszületikös László Attila videói alatt. A legtöbb negatív kommentbe nem arról van szó, hogy nincs hangja, vagy nem tud énekölni. A legnagyobb probléma az, hogy erdélyi. Követközésképpen nem magyar! Ebből szemezgettem egy kicsit:

Gyönyörű székely-nyelvjárással beszélsz! Ezt ne hagyd el soha! Sok sikert, gratulálok Neked! ❤ ❤ (snowymontain)

Ettől az "akcentustól" az igazi.Beszéljetek továbbra is "székelyül"Attól nem lesztek kevesebbek,sőt….!(Jokkura)

Ha Máté Péter hallaná ,ő is állva tapsolna (karesz64)

A lényeg az,hogy soha ne feeljtsd el honnan jöttél,ki vagy és az emberi mivoltodat se add fel.Ha ezeket elfelejted széttép a média és nem leszel többé az a kedves srác aki vagy.(teti2484)

Minden magyarnak szívből ajánlom ennek a ragyogó tisztaságú erdélyi fiúnak az őszinteségét,szeretetét az emberek felé! (LOSTLOVE0928)

Köszönjük Erdély, hogy vagytok! Köszönjük, hogy évszázadokon át őriztétek és még most is őrzitek a régi magyar, székely kultúrát! Köszönjük a Hunyadiakat, a nagyszerű erdélyi fejedelmeket, Rákóczikat, Vass Alberteket, Tamási Áronokat, a hősöket, és minden nagyszerű embert a múltban és a jelenben, legyen az művész még akkor is, ha a termetben és életkorban kicsinek tűnik, de szellemében és tehetségében ÓRIÁS! Köszönjük, hogy újra egy csodát élhettünk át! (foget78)

Igen,Ő egy igazi Magyar!Nem egy elkorcsosult faj mint sajnos mi lettünk ebben az országban az évszázadok során,igazi Székely gyerek..,nem csordogál benne tóth,oláh,roma,stb…vér.Köszö­njük Erdély!! (xot1111)

Nem vagyok erdélyi, de mikor ez a srác énekelni kezd, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és vele együtt része lehetek a 15 milliós magyarságnak. Aki nem így érez, az hallgassa csak Győzikét megBangó Margitot. Az a neki való. (bres900)

Megddobenve olvasom a kommenteket,menyirre arad beloletek a gyulolet,az irigyseg.Nem is csodalkozom amikor egy nemzet egy zsidaj [gyurcsany] tanacsara megtagadja sajat testveret.Talan elfelejtettetek hogy Matyas, Ady,Tamasi, Arany Janos hol is szuletett vagy talan az faj hogy egy roma gyozi ,egy fekete pako,egy kisszel tundenel tobbre nem futja nektek? Szegyen hova sulyedhet egy orszag ,gyalazni egy igazi szekely fiut. A szememben senkik vagytok.HAJRA ERDELY, HAJRA ATTILA (atis194)

S hogy kicsit romboljam a nagy esszeborulás vízióját:

ez a gyerek 1 vicc… a tajszolasa az kegyetlen :D….. deszar:D (1488Warior)

így bárki tud énekelni hétköznapi gyerek felvan futtatva,máté péter szám miatt vagytok elfogulva (pitbullrubi1)

Ja!!!! 😀 olyan szerencsétlenül szar 😀 (haggyadis)

Fújj de szar volt! Úgy kornyikált mint a macska! Beszélni se tud olyan béna! Ha Magyarországra jön tanuljon meg magyarul! Eséé kit te! (voros312)

Egy mértékadó esszehasonlítás:

En jobban szeretem Fluor-t sokkal de ez se rossz:) (Mestah100)

Egy elég szégyönteli s elszomoríttó vallomás:

Nekem pl. nem tetszik a Himnusz……Egy sirató az egész… Inkább lehangol mint fellelkesít,,,,,, (eurovics)

A hezzászólások elég sokrétűek. Trianon, magyar állampolgárság, Erdély, Magyarország, lerománozás – mindent vót! Sokat töröltek es, így csak követköztetni lehet, hogy elég sokan vótak olyanok, akik szeretik megvillantani a bennik rejtőző tudást: tudnak bunkók lenni! Szabad!

Természetesen bocsánatot kérek mindazoktól, akik fejüket lehajtva olvassák íkúbajnok honfitársaik megnyilvánulásait! Vannak kivételek… remélem! Kárpótlásul egy dal:

Kép(be)magyarázás

április 15, 2011 Hozzászólás

DSC_1640 Pár napja regisztráltam egy fotós oldalra. Ügyesen összehozták, hogy minden “szemét” ne kerüljön fel rá. Először is kell mások képeit kommentáld, hogy kreditet kapj. Mikor megvolt, tölthetsz fel képeket. Minden kép egy kreditbe kerül. Tulajdonképpen fizetsz azért, hogy képet tölthess fel. Így csak azok maradnak meg, akik tényleg foglalkoznak vele. Kreditet kaphatsz úgy is, ha küldenek neked, vagyis valakinek megtetszik egy kommented, akkor utalhat neked bizonyos kreditet. Így gyarapodsz, s nem tudod összefogni a szájad! S ha véletlenül elfelejted megköszönni, akkor jönnek az olyan beszólások, hogy “A kreditet illik megköszönni!”, ami azt jelenti, hogy bunkó vagy! De ez egy másik történet…

Na, a komment, arról akartam beszélni. Az értékelésen kívül módodban áll pontozni a képeket is. Persze feltöltésnél le lehet tiltani ezt az opciót, de minek? Egytől ötösig lehet pontozni, akár tizedessel is. S nem elég annyit írni egy kép alá, hogy “Szép!” vagy “Tetszik” vagy “Ügyes” s adsz rá egy nagy ötöst. Nem-nem! Szépen le kell körmölni alája, hogy mi tetszik benne, mi nem, s ügyesen meg kell indokolni az adott pontot, mert hanem jön a moderátor üzenete, hogy helytelen volt az értékelésed, mert csak ennyit írtál, hogy…

Na szerintem itt kezdődik a gond! Megírom az első három kommentet, előnézet, nincs benne hiba, jóváhagyás! Jött is az üzenet a rendszertől, hogy ez így nem jó, mert a szabályzat szerint, amit én is elfogadtam… Mikor elolvastam a szabályzatot, kicsi tartott vissza, hogy ott ne hagyjam őket! De nekiláttam az első szakszerű értékeléshez. Sikeredett is, s mikor elolvastam, megijedtem. Nem értékelés volt az, hanem belemagyarázás. Mint a pszichológusnál: mutatnak egy pacát, s te elmondod, hogy mi minden van benne abban a “képben”! Na így érzetem én is magam! Ott van előttem egy szép kép, s nem elég leírni, hogy irigylem azért, mert így fotóz, hanem kell nyomni a mondatokat, s írni mindenféléről.

Olyan ez, mint amikor veszel egy verset, amit a költő “hírtelen felindulásában” a múzsacsók hatására megírt. S a gyermekek pedig majd hallgatják az iskolapadban, hogy itt a költő most arra gondolt, hogy! ennél a sornál azt érezte… Azért a “gyalogolni” igét használja és nem a “menni”-t, mert… ügyesen a tanár, a kritikusok belemagyaráznak dolgokat, pedig sokszor a költőnek eszébe sem jutott ilyesmi. Jött az ihlet, leírta, sikeres lett, kész!

Nem azt mondom, hogy minden esetben így van! Biztos vannak olyanok, akik úgy csinálnak meg egy képet, hogy azzal kifejezzenek valamit, elmondjanak a világnak egy részletet magukból, a gondolataikból! De nem minden esetben van így! Eszünkbe jut valami, amiről asszociálunk megint egy másik dologra, majd felelevenedik bennünk egy emlék, aminek a világon semmi köze sincs ahhoz a képhez, amit nézünk!

Így a nagy értékelés abbamaradt az első megírt belemagyarázásnál, és ügyesen olyasmiket kommentálok, amit látok, s nem amit gondolok, hogy látok! Fények, vágás, színek… Nincs értelme a saját hülyeségemmel másokat is terhelni!

Tényleg nem változik az ember?

március 24, 2011 Hozzászólás

1367 Asszongyák az ember nem változik. Márpedig ez nem igaz! Igenis változik, minden emberke. Még te is. Én is. S ez így van jól. Ha nem változnánk, mindig ugyanazokat a hibákat követnénk el. Nem tanulnánk semmiből. Csak körbe-körbe szaladgálnánk, mint a mókuskerékben.

Egyszerű logikusan levezetni: Az idők változnak. Ez elcsépelt, közhely és általánosan elfogadott. Ahogy az is, hogy az ember mindig alkalmazkodik. S ha az ember alkalmazkodik a változó világhoz, akkor ő maga is változik. Hanem nem lett volna forradalom, az idősebbek nem Fészbúkoznának, s Románia sokkal jobb állapotban lenne. Van egy ismerősöm, aki hollandabb a skótnál. Fiatalkorában biztos nem ilyen volt. Az idő, a körülmények változtatták pénzzé a vérét s minden gondolatát. Változott!

Mégis van valami, ami nem változik az emberekben. Vannak tulajdonságok, amik ott vannak bennünk. A lelkünkben, szívünkben, tudatunkban, sejtjeinkben, minden egyes atomban. Olyan erős, hogy bármennyire nem szeretjük, és teszünk ellene, mégis megmarad. Soha nem fog változni. Ha a giccs az, ami gyönyörködteti a szemed, s az autód tele van macikkal, megszokod, s 70 ;ves korodban is ugyanolyan karácsonyfa lesz a kocsid. S akkor bólogatnak a kapu előtt a kortársaid, akik a padon ülnek, hogy “Ez a Pityipalkó nem változik!” Dehogynem. Változik, csak nem ebben. Ők akkor is azt látják benned, aki valaha voltál, akinek megismertek. Mert van pár ügyes kicsi skatulya a lelki kamrájuk polcain, s azok tele vannak emberekkel. S hiába próbálsz az egyik dobozkából átmászni a másikba, nem sikerül. Ha egyszer beleraktak egy ilyen dobozba, akkor benne maradsz!

Tetszik vagy sem, az ember változik is, nem is. Csak az kellene, hogy a rossz változzon jóvá, s a jó maradjon meg jónak, ha egyszer mód van rá!

Kategóriák:Blogol, Teo, VH Címke: , , , , , ,

Akasztással emlékezni? Na ne már! Mi lesz jövőre?

március 17, 2011 6 hozzászólás

Ha már minden erdélyi média, és pár külföldi is a csíki akasztásról beszél, én sem tudom megállni, hogy le ne írjam, hogy mit gondolok róla. Itt a videó:

Na, most, hogy mindenki látta, megvan mindenkinek a véleménye, gondolom. Egyesek helyeslik, mások “undorítónak” (Borboly Csaba) vagy az “arab világ stílusa”-nak (Tőkés László) nevezik ezt a fajta megemlékezést, amit Csibi népes gyermeksereg(!!!) előtt valósított meg. Ő a Székely Gárda KULTURÁLIS és HAGYOMÁNYŐRZŐ Egyesület alelnöke. Látszik! Lerí róla a kultúra és a hagyomány. Nagyapáink is fekete katonaszerkóban jártak takarni(Asszem ez a hagyomány rész!), s szabadidejükben bábukat akasztgattak gyermekek előtt(Kulturális rész!).

Utána olvasgattam volna Csibi blogján az eseményeknek, hogy hátha megértem pár sorból, hogy jutott eszébe ilyesmi, de asszonta a blogspot, hogy megszűnt. Mit gondolt, mit mutat meg ezzel? Aszitte, az erdélyi magyarság mellét kidüllesztve vigyázban állva, széles mosollyal fog helyeselni, s a himnusz eléneklése után vivátozni fogja?! Na ne már! Egyik ismerősöm szerint ez az idiotizmus megnyilvánulása volt. Mit mondjak, nálam is közelebb áll ehhez a fogalomhoz, mint a megemlékezéshez! Már bocsánat, én ezt gondolom! Hogy a hírportálok kommentelőinek mi a véleménye, az mindenkinek a maga dolga.

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a történelmet s a magyarságot nem azzal kell belenevelni a gyermekbe, hogy háborús bűnösök bábjait akasztgatjuk március 15-én. S ha nem jön össze, akkor is ki kell találni valamiféle módozatot arra, hogy keverjék a kevernivalót. Mi lenne, ha egy nemzeti vonatkozású ünnepet (legyen az román vagy magyar) illően, kulturáltan és tisztelettel lehetne ünnepelni?!

Jövőre mi lesz, tömeggyilkosság? Pokolgép valamelyik román közintézményben?

Ha többet akarsz olvasni erről, megteheted szinte bárhol. Ízelítő itt, itt, itt és itt is!

Szemét

február 17, 2011 4 hozzászólás

DSC_1520 Elnézem, hogy az emberek mi mindent ki nem dobnak, mármint itt. Otthon, mikor kitesszük a szemetet, hogy vigyék el, nem szokott benne sem tévé, sem fotel, sem ágy vagy hűtő lenni. Otthon szemét az, amit már nem lehet semmire sem használni, még alkatrésznek sem. Ha tönkremegy a tévé, akkor kiszeded belőle azokat a dolgokat, amiket esetleg még használhatsz, utána megy a süllyesztőbe. Amit az ember összeseper az udvarról, vagy ami összetört, az a szemét.

Itt pedig! Hihetetlen, hogy miket nem pakolnak ki. A régi tévé, amin karcolás sincs, ki van rakva. Biztos nem azért, mert nem működik, hanem azé’, me’ megvették az új plazmát. Honnan tudom? Onnan, hogy a kihajított Sony tévé mellett ott volt a plazma doboza, s láttam, mikor az emberke lecipelte a szemetet. A kirakott hűtőben még nem olvadt el a jég, biztos az is ment volna még egy-két évet. Kolozsváron a zzzegyetemisták úgy örvendenének neki! A bőrfotelről nem is beszélve. Nem zavarna senkit, hogy a jobb karján féltenyérnyi helyen ki volt szakadva a bőr! Ki nézi? Falura jó, városon úgyse nézik! Csak nem itt. Polcok… még csak meg sem volt pattanva sehol a sarka. Mint ahogy gyaloglógépnek se! Nem kell, kidobjuk!

Ha nem találtam volna bebútorozott lakást, a szemétből, szinte ingyen bútorozhattam volna be. Lehet, hogy nem talált volna a bútorok stílusa és színe, de kit zavar?! Senkit. Az a fő, hogy másnak nem kellett, s ingyen van. Az egyik ismerősöm mesélte el, hogy van egy hétvégi háza. Az alagsorba kialakított egy műhelyt magának. A szerszámoknak sok polc kellett. Így ügyesen elindult, s a szemétből kiszedegette a jó faanyagot. Kidobták, de neki kincset ért! És nem csak ő gondolkodik így. Hanem egy dzsippes csávóka is, akit néha látok esténként. Kijön a parkolóba, a szemét mellett lelassít, s ha talál valami használhatót, már viszi is. Az ócskán is kap érte valami aprót, ha használni nem is tudja!

Mióta elindította Muzsi Attila a Poorbook nevű kezdeményezést, néha elgondolkodok azon, hogy innen “osztán” lehetne hazavinni dolgokat a szegényeknek. Csak egy mikróbusz kellene, amibe bepakolsz, s viszed. Nem is lenne bolondság. Még a büszkébbek sem mondhatnák azt, hogy nem kell, más szemetibe’ nem élek! Pedig lehetne… még egy generációt kiszolgálnának a kihajított dolgok, az biztos.

Ennyi a különbség a két ország között… itt megengedhetik az emberek maguknak, hogy ne azé’ vágjanak ki valamit, mert nem mükszik, hanem azé’, me’ tudnak újítani.

Kategóriák:Blogol, VH Címke: , , , , , , ,

Humor

november 2, 2010 2 hozzászólás

smiley A humor a bölcsek esernyője, mondta Erich Kästner. És milyen jól tette, hogy mondta. S milyen jó, hogy Peterdi Pál is megfogalmazta: Akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes. Máris két dolog, amivel feltételesen szoktam magam vigasztalni! De két része van mind a két mondásnak. A humor és a tudás. S hogy érvényes legyen rám mindkét állítás, hát egyszerűen csak azt kell elhitetni magammal, hogy megvan bennem az első, a feltétel: a humor. (Az X-Faktor asszem nincs meg, de majd megkeresem! 😀 ) Ezt úgy lehet elérni, hogy olyan mondatokat kockáztatok meg, amik mások szerint hülyeség, mosolyognivaló, vicces, szórakoztató. Tehát nincs túl nehéz dolgom, elég nagy a skála. S ha már megvan a humor, akkor jön a többi: a bölcsesség. Ez már csak olyan plusz az egészben, amitől az ember jobban érzi magát.

Ha elhitetem magammal, hogy van humorom, akkor onnantól kezdve már minden más. Vannak olyan viták, amiket egy humoros megjegyzéssel könnyen el lehet ütni. Vagy éppenséggel megelőzni, hogy két emberke egymásnak essen. És akkor jön a gyanúsítgatás, hogy “sose nősz fel”, “nem tudsz komoly lenni”!

De van még valami! A nagyképűség. S ez onnan eredeztethető, hogy nem mindenki hiteti el magával, hogy van humora. Sőt, talán nem is akarja elhitetni magával. Mert könnyebb fapofával lehülyézni a nevető embert. Na az ilyen embereken tud a legjobban nevetni a “humortbeképzelő”. Ugyanakkor a komoly ember a legnagyobb veszély. Mert nem érti a viccet, és akkor nagyképű, beképzelt, pofátlan vagyok! Lehet, hogy csak egyszerűen irigykedik? Egy ideig próbáltam magyarázni nekik, hogy “Ez vicc. Tudod, mint a tévében, poénnal a végén! De nem esik le. Na ha nem esik le, akkor megérdemled, hogy ilyen légy!”

Viszont rájöttem, hogy mi a megoldás! A tévé! Pl. vegyük a Showdert: humoros emberkék kiállnak és mondják a marhaságot. Ha valaki lehülyézi őket, az is arra vonatkozik, hogy milyen jól szövegelnek. Van, akinek bejön a poén, és van akinek nem! Még szerencse! Képzeld el, mi lenne, ha egy fapofa kezdene humorizálni.

De felteszem az emberiség egyik legnagyobb kérdését: milyen lenne az élet humor, mosoly, nevetés és poén nélkül? Hát, akkor nem tudnám azzal vigasztani magam, amit Erich Kästner mondott valaha… és bizonyára nem csak egyhangúbb, hanem nehezebb is lenne az élet!

Kategóriák:Blogol, VH Címke: , , , , ,