Archívum

Posts Tagged ‘csaba királyfi’

Csaba királyfi csillagösvényen.

március 18, 2012 Hozzászólás

– De szépek a csillagok – mondotta Ferkó hirtelen.
– Aztán ismered-é őket? – firtatta Nagyapó.
– Én nem – vallotta becsülettel.
Nagyapó kivette szájából a pipát, s görbe fekete szárával felmutatott az égre.
– Hát odanézz. Az ott először is a Göncölszekér. Ott ni, azt mindenkinek
ismernie kell. Ott a négy kereke, amott meg kicsit megtörve a rúdja. Az pediglen a
Sarokcsillag. Arra van észak. Ezt jól megjegyezheted: a két hátulsó keréknek
egymástól való távolsága hétszer a tengely irányában adja az északi Sarkcsillagot.
Na. Az a sok kicsi a nagy körül, ott ni, az a Fiastyúk. Az a szalag pedig, amit ott
látsz, a Hadak Útja. Tejútnak is mondják, de már minekünk csak Hadak Útja
marad. Szalagnak látszik, pedig sok kicsi csillagból van összetéve…
– Miért nevezik Hadak Útjának?
– Hogy miért nevezik, azt kérded? Hát ennek igen hosszú históriája van.
Nagyapó szájába vette a pipát, pöffentett néhányat. Nem szelelt a pipa, vagy
éppen kialudt, mert kivette a szájából megint, felnyitotta rezes kupakját, s egy
szénaszállal piszkálgatni kezdte. Ferkóban elszakadt a türelem.
– Mesélje, Nagyapó!
Nagyapó szájába vette megint a pipát, figyelve pöffentett újra egyet, s
megelégedetten nézte a fehér füstöt, ami a pipából előgomolygott. Még szippantott
belőle néhányat, azután elkezdte.
– Ez nem mese, barátocskám, ez valóságos, igaz történet, úgy hallgassad.
Tudod-e, hogy ki volt Attila?
– Valami király volt…
– Az bizony. Hunok királya volt, nagy és hatalmas király. Csak éppen egy
kicsit nagyravágyó volt, és azt akarta, hogy mindenféle nép őt szolgálja. És itt
rontotta el a dolgot, látod. Mert az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran
mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az
elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál:
előbb-utóbb elbukik. Ez egészen biztos. Nézzed csak Attilát. Ameddig mint egy
nemzet vezére harcolt szemközt az egész világgal, addig legyőzött minden
ellenséget. De aztán a legyőzött ellenséget maga szolgájává akarta nevelni, hogy
egyéni érdekeit magasabbra emelje ezáltal, s így, bizony, hóhérjává tette.
– Összeomlott nagy hunbirodalom. Sok volt benne az idegen, a belső
ellenség. Négyszer annyi idegen fölött akart úr lenni a hun, mint ő maga amennyi
volt. Attila miatt omlott össze, na. S bizony el is tűnt volna a föld színéről az egész
hun nemzet, ha nem lett volna Attilának a legkisebb fia, kit Csaba királyfinak
– 37–
Wass Albert Csaba
neveztek volt. Csaba királyfi összegyűjtötte a megmaradt hunokat s elhozta ide,
Erdélybe. Letelepítette őket, megtanította földet művelni, állatot tenyészteni,
békésen, egy helyben élni.
– De sok ellensége volt így is a kicsi Húnországnak. Rátörtek idegen népek,
rabolták, fosztogatták, alig győzte Csaba királyfi megvédeni népét. S ekkor
elhatározta, hogy visszamegyen az őshazába és segítséget hoz. Elhozza ide a
többieket, akik ott maradtak volt, még Attila előtt. Kiválasztott ezer derék vitézt s
elindult velük. De alig telt el egy hét, alig kettő, újra ellenség támadt az
otthonmaradt népre. Felgyújtották a falvakat, öltek és pusztítottak és úgy látszott,
hogy vége van mindennek. S akkor egyszerre csak nagy fényesség támadt az égen,
fényes út támadt rajta, lovak patkója szikrázott, s ott volt Csaba királyfi ezer
vitézével! Szétverték az ellenséget, rendet csináltak s már fent vágtattak újra az
égen. Vissza, amerről jöttek. Így volt ez. S azóta van ott az az út, amit mi úgy
nevezünk: Hadak Útja. Mert azóta is, elhidd, valahányszor igazán nagy bajban volt
az itten maradt nemzet, megjött Csaba királyfi s megsegítette. Onnan jött fentről,
mert ami jó, az mind fentről jön…
Csendesség volt. A pipa kialudott régen s ki a tűz is. Denevérek ciccentek
fent a levegőben s a présház tájékán újra huhhant a bagoly. Kis idő teltével a
gyermek megkérdezte:
– S ez így van? Vajon eljönne most is?…
– Az ő népének maradéki vagyunk – mondotta Nagyapó keményen.

 

 

 

(Részlet Wass Albert Csaba című regényéből.)