Archívum

Posts Tagged ‘kerdes’

Prédikáció, ahogy TI szeretitek

november 8, 2012 3 hozzászólás

kerdojel A múltkorjában készültem egy bűnbánati prédikációra. Azért emelem ki a bűnbánatit, mert mostanában elég sokféléből készülök. De a lényeg az, hogy nekiállok, olvasok és utána olvasok, ellenőrzök, gépelek, lábjegyzetet készítek, kutatok, hogy mi miért van úgy.

Azoknak, akik nem túl járatosak a prédikációírásban, elmondom, hogy többféle módja van. Az első és legkönnyebb az Igehirdető fellapozása évszaknak megfelelően. A második, szintén könnyű módja a készülésnek, a hasraütős módszer. Azután pedig marad az időigényes módszerek egyike, amiknek az a lényege, hogy különböző lépésekben dolgozik az ember, így egyre több információt és tudást gyűjt össze az alapigéről. Én az utóbbit választottam, pedig kivételesen nem volt megszabva a készülés mikéntje. Van egy kilenclépéses típus, aminek a pontjait nem sorolom fel, de elég alapos. A hátránya az, hogy időigényes.

Éppen nyakig benne voltam a készülésben, azt hittem, semmi sem tud kizökkenteni a tempóból. És mégis! Valami, ami kell befolyásolja az eredmény, a végtermék milyenségét, stílusát, tartalmát, mondanivalóját. Tulajdonképpen az egész eredményt! Szépen kerekednek a gondolatok, épülgetnek egymásra a mondatok, igyekszem eleget mondani a megértéshez, de nem többet, hogy ne legyen szófosás („Bocsánattal legyen mondva!”), de érthető is legyen, s akkor eszembe jut egy kérdés: Az átlagemberek (értsd: nem pap, teológus, vallástanár) szerint milyen a jó prédikáció? Gyorsan végeztem is egy röpke közvélemény-kutatást. Őszintén megmondom, nem gondoltam, hogy ennyien válaszolnak. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egészen másokról feltételeztem, hogy válaszolnak. De örülök, hogy azok válaszoltak, akik!

A válaszokat „összesítettem”, így alakult ki egy lista olyan jellemzőkkel, amik a válaszadóknak fontosak egy prédikációban. Íme:

1. Legyen AKTUÁLIS! A legtöbben ezt emelték ki. Volt, aki azt mondta, hogy a prédikációk évszázadok óta ugyanarról szólnak, ezt az „ugyanazt” kell mikróba tenni, felmelegíteni, hogy a mai embernek legyen ízlése hozzá. Egyetértek azzal, hogy legyen aktuális. Azzal, hogy századok óta ugyanarról szólnak, csak akkor, ha: ugyanaz = Evangélium.

2. Legyen ÚJSZERŰ! Szerintem ez nem egyenlő az aktuálissal. Attól lehet nem lesz újszerű, hogy megemlítem a legújabb kutatások felfedezéseit, vagy Obamát, hogy ismét nyert. Az újításokkal az a gond, hogy túlzásba lehet vinni. Ami tetszik az egyik gyülekezetnek, a másiknak lehet nem.

3. Legyen SZEMÉLYES! Ha a mindennapi életből vett példákat említ a prédikáció, jobban megszólítja a hallgatóságot, jobban figyelnek. Megtalálják az „Aha! Ez ismerős, ezt átéltem!” kapcsolópontot. Nem lesz egy időben, térben, érzésben elszigetelt beszéd. Ide lehet sorolni azt is, hogy a prédikáció hozza közel Istent.

4. Legyen ELGONDOLKODTATÓ! Ezt össze lehet(ne) kapcsolni az előzővel. Ha már megvan a kapcsolópont az ember és a prédikáció között, akaratlanul is kezd gondolkodni rajta. Újraéli vagy beleéli magát az említett helyzetbe, és máris végigfut az agyán egy gondolat,egy vélemény.

5. Legyen BŰNBÁNATRA INDÍTÓ! Igen, olyan is volt, aki azt hangsúlyozta ki, hogy a prédikáció arról kell szólnia, hogy az ember bűnös. Tagadhatatlan, hogy rengeteg prédikációban előfordul, hogy csak a bűnről szól. De nem csak arról szólhat.

6. Legyen POZITÍV! Látszólag ellentmond az előző elvárásnak. Egy prédikációban mind a kettő helyet kaphat. Lehet beszélni a bűnről, majd a megváltásról. Személy szerint helyesebbnek tartom (lehet nem ez a megfelelő kifejezés, ahogy a „jobban szeretem” sem) nem csak azt sulykolni, hogy mindenki bűnös. Az embernek szüksége van a bizonyosságra, hogy van kiút, megváltás. Ez már pozitív. Ide lehetne sorolni azt is, hogy több szó essen a szeretetről. Ez is pozitív.

7. Legyen VÍGASZTALÓ! Lásd: 6. pont 5. mondatát.

8. Legyen TARTALMAS! Sokszor van úgy, hogy kérdezgetjük egymástól: „Te! Két oldal elég délelőttire?!” Egy ideje nem kérdezem. Ha el tudom mondani 15 percben a prédikációt, akkor nem látom értelmét, hogy 20 percre kerekítsem azért, hogy pontosan 60 percet tartson az istentisztelet. A tartalom ne vesszen el a sok szó mögött.

9. Legyen LOGIKUS FELÉPÍTÉSŰ! Nekem ez szokott a legnehezebben menni. Felépítem a prédikációt, újra felépítem, pakolom a gondolatokat két sorral feljebb, hárommal lejjebb. Akárhova teszem, nem jó, de az is lehet, hogy a legjobb helyen ott van. Könnyű logikus prédixet építeni egy bibliai történetre, mert követed az eseményeket. De ahol nincs esemény, már nehezebb. Az biztos, hogy a logikusan összehozott prédikáció követhetőbb, így maradandóbb is.

10. Legyen HUMOROS! Nemrég hallottam egy olyan prédikációt, ami meg volt tűzdelve finom humorral. Mikor felfedeztem egy-egy ilyen apró humoros kijelentést, mosolyogva néztem körül, hogy csak én érzem ilyen jól magam?! Pont ez a baj a humorral, hogy mindenkinek más az ízlése. Ami az egyiknek vicces, a másik fapofával hallgatja. A megfelelő humor mindenképpen maradandóvá tesz a hallgatóban egy-egy mondatot. De nem szabad átesni a ló túlsó oldalára: ne legyen bohóckodás, stand up.

A szószékről nehéz megállapítani, hogy egy-egy ilyen finom humort megértettek-e az emberek. A templomban komolynak kell lenni! Ez pedig kizárja a mosolygás lehetőségét. Így már nem is tudja a lelkipásztor, hogy most mi a helyzet.

11. Legyen SAJÁT SZAVAKKAL FŰSZEREZVE! Az a prédikáció, amit valaki elmond, máris saját szavakkal van fűszerezve. Mindenkinek megvan a maga stílusa, ami vagy egyedülálló, vagy nem. Van, aki kellemes fordulatokat használ, élvezet hallgatni, van, aki szárazabban, kimérten beszél.

Igyekeztem úgy összefoglalni az adott válaszokat, hogy az érthető, logikus, elgondolkodtató legyen. A számozás nem fontossági sorrendet jelent.

Köszönöm azoknak, akik vették a fáradtságot, és leírták ezeket a gondolatokat!

Reklámok

Bunkó, rasszista román vagyok!

november 10, 2010 15 hozzászólás

A múltkor órák után leültem az egyetem mögötti parkban. Van pár sakktábla az aszfalton, amin ügyesen játszanak az emberkék. Éppen azt figyeltem, hogy egy apát porrá vert a fia… sakkban persze. Odajön egy csávó s leül mellém. Láttam, hogy nem egy divatdiktátor, s sampon reklámnak se menne el, de másképpen rendesnek nézett ki. Kérdi, hogy tudok-e játszani? Mondom, hogy nagyon nem… valamivel mégis kellett jelezzem, hogy ha kikap, akkor elég nagy szívás lesz neki! S ha én kapok ki, akkor nem lesz szégyen! De nem akart játszani. Inkább megkérdezte, hogy micsiálok Genfben.

Itt dolgozol?

– Nem, egyetemre járok!

– Milyen egyetemre?

– Itt, az Ünizsre. Teológia szakon.

– Teológia? S ott mit tanultok?

Na én itt tartottam neki egy kiselőadást arról, hogy kábé mit is jelent címszavakban az, hogy teológia. Elmagyaráztam, hogy mit tanítanak, mi a lényege. Erre minden bevezetés nélkül megkérdezi, azt, amit sosem lehet lekerülni:

– Honnan jöttél?

– Romániából!

– Román vagy? – Na, itt gondoltam, hogy valamit tudhat a csávó. Mert nem mindenki román, aki Romániából jön. Lehet, hogy alulértékeltem?

– Nem! Romániai magyar vagyok! Erdélyből jöttem! Román állampolgár, de magyar… még!

– Ismered Einsteint?

Na erre kicsit felment a pumpám! Megtudja, hogy román vagyok, s utána rendesen lebunkóz azzal, hogy megkérdezi, ismerem-e Einsteint! Ki ne ismerné? Jól van, messziről jövök, de azé’ oda is eljutott Albert neve! Jó hogy azt nem kérdezi, hogy tudok-e olvasni vagy hasonló! Na – gondoltam –, ezzel kicsit leírtad magad! Mihelyt megtudja valaki, hogy romániai vagyok, már azonnal hülyének kell nézzen?!

– Romániából sokan jönnek ide dolgozni… – jelenti ki, mint aki birtokában van egy felmérés eredményeivel!

– Elég sokan! – mondom.

– De miért nem mennek nyugatról Romániába dolgozni? – kérdi. Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy az első benyomás sosem hazudik! Hát… ilyen kérdést! Erre mit mondjak? Vázoljam, hogy szeretett hazánkban kétszer annyi munkáért fele annyi pénzt sem kapsz, mint itt?

S akkor jött az, ami feltette a hosszúíre a vesszőt:

– Mi a véleményed a cigányokról? Arról, hogy Franciaországból küldik haza őket?

– Mi a véleményem? Az a véleményem, hogy aki lopni megy, azt nem hazaküldeni kellene háromszáz euróval, hanem be kellene zárni!

– Igaz, hogy Romániában lágerek vannak, ahol a cigányokat kínozzák?

Na erre meg sem mertem kérdezni, hogy honnan szedi! Lehet, hogy lemaradt pár évtizedet, s összekeverte az égtájakat? Hitler rég meghalt! Hát… az, amit ő képzelt, max. egy tősgyökeres cigány falu lehetett. S a nyomor nem azért volt, mert az egy láger, hanem azé’, mert náluk az a szokás.

Erre kiderült, hogy lehetséges, hogy rasszista vagyok! Na mondom szép! Ez a csávóka öt perc alatt kiszűrte, hogy hazafiatlan, bunkó és rasszista vagyok! Vajon minden nyugatiban ilyen kép él a romániaiakról – csak nem szólnak róla -, vagy csak én találtam el szerencsésen ezt a gyereket?

Kategóriák:Blogol Címke: , , , , , ,