“Büdös gamat világ!”

A mezőn csatangoltam a fényképezőmmel, jó lenne valami képet csinálni az őszi faluról. S Katika is megkért, hogy vágjak neki “burjányt”, hogy valamiből tudja elkészíteni az őszi díszítést vagy mit. Szamártövis, kecskerágó, sárga levelek, vékony ágak. A temető felett találkoztam Balázzsal. A kecskéket legeltette. A fehér pont egy fűzfára akart felmászni a zöldért, mikor találkoztunk. Az öreg rákiabált: “Cecc ide nye! Há ho-va mászik, az égbe-e?” Gondoltam szóba állok vele. Rég nem is láttam, asszonták betegeskedik. emlékszem, gyermekkoromban a szomszédban lakott, s élveztük ahogy beszél.

– Na jó napot, Balázs! Kihozta a kecskéköt?

– Jó napot aggyon az Isten! Na merre jár? – megázott örökké.

– Engöm néném elkűdött valami burjányt szedni, s éppen azt csinálom!

– Jól van, jól! Há hogy van? Cecc ide nye, me agyonütöm!

– Én jól, köszönöm! Élünk s hallgatunk! Maga?

– Hát nem es nagyon lehet kiábálni ebbe a büdös gamat világba! Én es pontoson úgy vagyok, ahogy maga!

Még vagy öt percet beszélgettünk, néztük a kecskéket. De ez az egy mondat úgy megmaradt az agyamba… nem es nagyon lehet kiábálni ebbe a büdös gamat világba. Az öreg nem értett a politikához, végigdolgozott egy életet az Ifetnél, kecskét tartott s abból élt, de akkora igazságot mondott, ami azóta sem változott. Nem biza! Ezt látom, akárhányszor beszélek az otthoniakkal. Alig van munka, s ha van, a fizetéssel nem futsz messzire!

Az este pont beszéltem egy ismerőssel! Elvégezte az egyetemet s mérnök létire dolgozik az erdőn, veti a méterfát. Ezé’ érdemes volt iskolába járni. S még hányan vannak így?  Asszongya, hogy jó nekem, mert nem látom, hogy mi folyik otthon, milyen gübü élet. Mondom neki, hogy én nagyon jól tudom, nyártól pont abban fogok élni. Mire ő: “Pap leszel ….nem kell sokat melózzál ajándék lesz az életed!” Ajándék, nem hiszem! Az sem biztos, hogy lesz ember, akinek pap kell, ha így folyik tovább!

Élünk s hallgatunk…