Bezzeg az én időmben!

Ezzel a mondattal kezdődik a mindenkori felsőbb korosztály nosztalgiázóan kioktató beszéde a mindenkori fiatalság felé. S ki az, aki élete folyamán legalább egyszer ne hallotta volna?! Elég egy olyan szituáció, ami nem, vagy csak ritkán fordulhatott elé pár évtizeddel ezelőtt, és máris megszületik a „Bezzeg az én időmben!” mondattal bevezetett morális beszéd. Bezzeg az én időmben ez nem így volt! Az én időmben másképpen mentek a dolgok! És valóban: másképpen mentek a dolgok. Mikor a szüleim annyi idősek voltak, mint én most, már megvolt az első gyerekük, vagyis szerény személyem. Már dolgozni kellett. Mindez hozzátartozott megszokott normához. Ma?! Huszonhárom vagyok, még az egyetem lépcsőfokain baktatok fel, a padokat koptatom, és el sem tudom képzelni magam apának. Manapság az én koromban a születendő gyerkőc csak ritkán jön össze szándékosan, többnyire a gólya hozza a szülők akarata ellenére! Pedig csak huszonhárom esztendő telt el.

Bezzeg az én időmben! Kiráz a hideg mindenkit! Ismét egy kioktatás. S ahogy telnek az évek, sunyin belénk költözik ez a mondat. Mikor először használjuk, akkor el is csodálkozunk: Milyen fura! Ezt én mondtam?! Utána pedig megszokottá válik. Észre sem veszi az ember, hogy használja. Átlépte azt a kort, amivel jönnek a megállapítások: pár éve nem így volt. Nézz körül! Bezzeg az én időmben!

A kisebbeknek ugyanúgy hat, mint valamikor nekünk. Ismét kezdődik a kioktatás! Pedig nem kioktatás. Csak emlékezés, a múlt felidézése, amikor másképpen mentek a dolgok. Nem feltétlenül rosszabbul, mert akkor panasz lenne. S lehet nem is jobban, hogy ne legyen fennhéjázás. Csak egy semleges megállapítás: A mi korunkban nem így volt!

Végül is ez a dolgok rendje, hogy változzanak az idők! Csak a nemzedékek egyre többet használják a nem túl közkedvelt megállapítást: Bezzeg az én időmben!

Bezzeg az én időmben…

Nózi

Hát… hol is kezdjem! Ejisze ott, hogy ha olvasod ezt a blogot, akkor valószínűleg ismersz. S ha ismersz, akkor nagy az esélye, hogy tudd: ma van a születésnapom. Biza, 23 lettem ma. De már a tegnap megkaptam az ajábdékom Krisztinától. Már ő sem bírta titkolni… Annyit találgattam: Ruha? Nem ruha. Elektromos valami? Nem elektromos. Megmarad? Akkor nem kaja.

De kaja… csak nem nekünk, hanem a kígyóknak. Biza, Nózi egy tengerimalac, aki lány. Mindigis akartam egyet magamnak, akinek a neve Adolf lett volna. Őt is annak akartuk nevezni, úgyse tudja senki a nemét. Csak mi… s ez éppen elég ok, hogy új nevet találjunk neki.

Ma reggel meg is volt az első incidense az emberi nemmel: lepisilte Krisztina ruciját. Igen, reggeli dolgok, amit nem lehet elhalasztani.

S hogy őszinte legyek, ez a blog egy indirekt módja annak, hogy tudassam az otthoniakkal: van tengerimalacom. Anyum asszonta kitagad, ha hazaviszem. Sajan nincs más választása, mint megbarátkozni vele… hátha mégsem gondolta komolyan a kitagadást!

 

 

 

És rájöttem, hogy egy igazi vérbeli profi blogger veszett el Nóziban:

Varga Katalin balladája

A vesszo.ro portálon jelent meg Tamás Attila leírása a filmről. Mi az hogy kedvem lett megnézni?! Kicsi keresgélés után meg is kaptam, s keeeeennyed, megnéztem egy pillanat alatt. Nem csalódtam benne, ezé’ merem ajánlani mindenkinek!

Amit olvasgattam a filmről, mind csak pozitív volt, beleértve a sajtó visszhangját is. S hogy ballada-e? Az! Én úgy mondanám (s asszem ezt még senki nem mondta, írta vagy gondolta előttem. Úgyhogy figyelj, nagy lesz!):

modern ballada, ősrégi elemekkel.

A modern mobiltelefon, tévé és autók világa keveredik a legelők, fenyvesek levegőjével, a juhok bégetésével, a kecskenyájak zajával, a csengők hangjával, a népdal refrénjével, a ló szagával és a hegyeket borító köd nedves levegőjével. Ezért éreztem magam otthon benne!

A történet Varga Katalin útját követi nyomon, akit az ura, Zsigmond elkergetett. Az asszony szégyent hozott rá, habár nem tehetett róla… a férfiak elvették amit akartak, esélye sem volt. Így született meg a fia, Orbán. 11 év telt el az erőszak óta, de a fiúban mindig a múltat látja, az erdőtől mindig félni fog. Elindul hát, hogy bosszút álljon. Szekérrel mennek, pajtákban hálnak (=alszanak), és mindenhonnan hamar tovább állnak. Beteg a nagymama – azt mondta Orbánnak. Míg meg nem találják Borlan Antalt…

Visszamenne Zsigmondhoz. Vissza is fogadná. Beszélnek. De a sors mást hoz. Nem csak ő áll bosszút, hanem rajta is kitölti valaki a mindennél édesebb bosszút. Hogy jogosan-e, mindenki döntse el maga!

A film csak annyit mutat az eseményekből, amiből kitalálhatod a háttér-eseményeket. Amire nem jössz rá, az nem is fontos, nem tartozik a történethez. Nem erőltetik a tájszólást, a székely bicska hatalmát, a virtust, a furfangos észjárást. Nem is ez a lényeg, hanem a történet! Arról nem is beszélve, hogy angol-román-magyar produkcióról van szó.

A videó majdnem lemaradt…

 

Úgy-e milyen jók a hangok s a zene?!

Voltunk a Tordai-hasadéknál

Aknaival már egy ideje tervezzük, hogy a diáknapos csapattal elmegyünk Torockóra, de nem jött össze. A tegnap akartunk volna menni, de az sem lett meg. Így hosszas kupaktanácskozás után – ami volt vagy 45 perc –, Krisztinával azt döntöttük el, hogy megyünk Tordára. Kicsit nem tudtuk, hol merre, mivel, mikor, de megyünk. S elértünk. Tordára 15 percenként indul Alis-os mikróbusz, onnan Cheiara, s onnan séta! Két kilóméter, nagy melegben, hegyre elég izzasztó. Főleg ha kétszemélyes a csomagod.

Mikor elkeztünk gyalogolni, aszittem, beperelem a meteorológiai szolgálatot. Morgott az ég, sötétedtek a felhők, csepegett is valami. De eső nem lett, így megúszták. Igaz, mi is, ezért szépen hallgatok.

Gyaloglás közben már tervezgettem, hogy milyen látványban lesz részem. Elképzeltem, hogy az Alpokhoz hasonló szírtek vetnek árnyékot egy kicsi patakra, aminek a partján sátorok állnak, egy-két tűz füstje tör felfelé. Ez a képzelet, a valóság egy kicsit más, ami aligha hasonlít az én Tordai-hasadék-képemre. A hegyek, erdők igen. A patak nem is olyan kicsi, hiszen elsodort pár hídat. Ezért kellett mezítláb átmennünk rajta. Jó érzés volt, hogy ahol a többi ember megtorpan, ott mi bátran (vagy félve?), óvatosan lépkedünk a köveken. De ez sem keserített el, élveztük, mert

kirándulni jöttünk, vagy mi!

És milyen szép helyre! Az erdő, a fák, a bokrok, a csihány (=csalány), a patak megszokott, és mégis idegen. Ott lebeg felette az ismeretlenség. Megnő a kiváncsiságod, hogy felfedezd a tájat. Mindenhol óriási sziklák, fűel, fával benőve. Érdekes, ha felnézek, nem félek! Elértünk oda, ahol az acélsodronyba kapaszkodva lehet menni az ösvényen. Egy méter. Balra sziklafal, jobbra patak. Itt kezdett a félelem környékezni! Innen jobban koncentráltam a tájra, a szépségre, hogy ne féljek.

Szerencse, hogy a hasadékba nem lehet kocsival felmenni, csak gyalog! Milyen lenne, ha a sziklákról a manele visszhangozna, olaj lenne minden, a sörösdobozok mutatnák, hogy jó helyen jársz, nem tévedtél el. A szotyiról nem is beszélve! Igen, igen! Ide is elért a KULTÚRA.

Kanyaros biza! De kit érdekel? Apuka megvette nekem az ötös Béemvét, aminek le lehet húzni mind a négy ablakát, ki lehet könyökölni, s bőgetni a tucc-tucct! Egyik kezet ablakon ki, a másikban a telefon!

Akik a tábla mögött, a fűben csücsülnek, azok vagy nem tudnak olvasni, vagy csak magasról, nagy ívben le….ják, hogy mit ír rajta. Asszem a felsorolt tilalmakat egytől-egyig megszegték.

 

Még jó, hogy egy helyen van a szemét. Így a madarak nem kell innen-onnan össze szedegessék. 

Ez a kétszemélyes csomag: elől-hátul táska.

 

  

 

 

Tudom, Gálfalvi már megint utál, de én akkor is szeretem a sült szalonnát! 😛

Nadrág fenekébe törött fű, vízes láb, sáros gatya, füstös felső, izomláz, leégett pofa, 194 db. kép, 18 lej az útra. Ez a tegnapi nap leltára. Ennyiért megéri!

Falusi szlogen, avagy tájszólás a javából

A teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni pár olyan kifejezést, amit vidékenként más és más módon fejeznek ki. Röviden meg is magyarázom azokat a szókapcsolatokat, amiket esetleg az átlag városi ember nem ismer, vagy  másképpen értelmezhet, mint amit valójában jelent. A szögletes zárójel a megfelelő kiejtést tartalmazza.

Kijelenteném, hogy a blogon megjelenő cikkek (főleg ez) nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, és nem vállalunk érte felelősséget. De mivel én írom, ezért felelősséget kell vállaljak érte. Viszont azt kijelenthetem, hogy nem feltétlenül használom is a kifejezések mindenikét! Csak párat… 😀

Mennyi burjány embör van! [Mennnyi búúúrjány embör van!] = Mennyi semmirevaló, rossz ember van. Ezt olyankor használjuk, amikor haragszunk valakire.

Úgy elegem van sok semmi emberből! [Úúúgy elegemvan sok semmmi embörből] = Ugyanaz a jelentése, mint az előbbinek.

Az baszketcipő! [Aaaz bassszketcipő vagy Aaabbbaszkkketcipő] = Ilyen nem létezik, lehetetlen.

Óh, hogy ne nyugodjál! [Óóóhhhogynenyúúúgugyál!] = Ne legyen nyugtod. Kifejezetten rosszindulatú megjegyzés. Akkor mondjuk, ha mérgesek vagyunk valakire.

A belem jön ki, mikor látlak! [Abbbelem jőki, miko látlak! ] = Örülök neked, de jobb lenne, ha nem találkoztunk volna.

Ami az övé, az az övé [Amiazövé azazövé] = Igaza van. Többnyire elismerést fejez ki.

Az nem hazudik [Aaannnemhazudik] = Az esetek nagy százalékában szokás utána tenni az „öcsém” szót. Jelentése: megmutatja, hogy mi a valóság. Lehet benne bízni. Sok esetben tárgyra használják.

Hogy a nyüvek! [Hogggyanyüveeek vagy hotttyanyüvek] = Hírtelen felindulást fejez ki. Lehet személyre, tárgyra és állatra egyaránt használni.

Hogy a nyüvek egyenek meg, hogy megegyenek! [Hogggyanyüveeek vagy hotttyanyüvek eggyenekmeg hogymegegyenek] = Az előbbinek kibővített változata. Jelentése és használata ugyanaz.

Ne csináld a feszültséget! [Necccsiáld a feszültségöt vagy Necccsiáld a fesztivált!] = Ne komolytalankodj, ne hülyéskedj!

Ne viseld magad! [Ne viseld magadot] = Ne űzd az eszed. Hasonló értelme van, mint a „Ne csináld a feszültséget!” kifejezésnek. Édesanyám sokat mondta nekem.

Nem lesz sárízű [Aaanemlesssz sárízű] = Jó lesz, tetszeni fog

Nem nulla [A nnnem nulla] = Nem semmi. Elismerést fejez ki.

Később ütközünk [Későbbb ütközünk] = Később találkozunk.

Most addig futok körbe, míg a fejem el nem hagyom [Mostadddig futok körbe, míg a fffejem el nem hagyommm] = Akkor használatos, amikor megtudod, hogy valaki olyan a rokonod, akit inkább letagadnál. Szomoróságot és elkeseredést is kifejezhet.

Ne hajtson úgy Szilágyi, mert csak zsíros kenyeret ettünk [Ne hajdzson úgy Szilágyi, me csak zsíííros genyér ettünk] = Két jelentése lehet. 1) Lassan a testtel. 2) Nem kell elsietni a munkát, mert kevés a fizetés.

Adok én neked, ne félj! [Adokén neköd ne féjj] = Fenyegetést fejez ki.

Fáj a kaszka [Fájakaszka] = Fáj a fejem.

Előre engedte a kabint [Eléengette a kabint] = Részeg.

Köszönet Szilinek a segítségért!

Mindenki szabadon válogathat és használhatja a felsorolt kifejezéseket. De ha meghallom a következő Open Stage vagy Insect számban, akkor biztos, hogy egy párat én is fogok használni a fentiekből!

Frissítés#1: Hé, kereszt táti [Hé körösztáti] = szia!